Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

deczember 11-én, kedden. 46 759, országos ülés 1917 esetlen, aki azokat az alkudozásokat, melyekről méltóztatott megemlékezni, magam vezettem. Fogadja el a t. képviselő ur ezt tőlem, aki talán jobban emlékezem ezekre a dolgokra, mint az a tisztelt informátora, aki nem volt jelen ezeknél a tárgyalásoknál. De én nem is az emlékezetemre utalok. Itt a ház szine előtt fel lett olvasva az okmány, mely az úgynevezett paktumot tartalmazta és amelynek minden pontja ismeretes a t. képviselőház előtt, mert itt vannak aktaszerüleg megörökítve a képviselőház naplóiban. Ezen tényekkel szemben, melyek ott foglaltatnak, azt méltóztatott mondani: mi kötöttük ki azt, hogy előbb köttessék meg a szerződés a Németbirodalommal és hogy azután menjünk mi csak bele a közös vámterület alapján való szerződés megkötésébe. Később maga rájött a tisztelt képviselő ur beszéde folyamán, hogy ez az informáczió merőben helytelen volt. A t. képviselő urnak hisztoricze kell tudnia, hogy mikor 1906-ban a koaliczió megkezdte tárgyalásait, akkor a Németbirodalommal a szerződés már gróf Tisza által meg volt kötve. Épen ebből kifolyólag volt a mi legnagyobb szemrehányásunk gróf Tisza István akkori kormányzata ellen az, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. azt a korlátot irta törvénybe, hogy addig, mig az uj vámtarifa megalkotva nincs, külföldi államokkal szerződést kötni nem szabad. Barta Ödön : Tárgyalni sem ! Polónyi Géza: Tárgyalni sem. És akkor ennek a törvénynek megszegésével köttetett meg a Németbirodalomrnal a szerződés. Tehát nem mi kötöttük ki, tisztelt képviselőtársam, hogy az megköttessék, hanem legyen szives elfogadni azt, hogy első pontja volt a paktumnak, hogy tőlünk követelték a német birodalommal kötött szerződós elfogadását. Nem akarok nóvumokat mondani és ha bármi tekintetben eltér szóbeli előadásom az iratoktól, utalok arra, hogy nem akarok semmi mást mondani, mint ami az aktában foglaltatik, de rég nem láttam az aktát és igy emlékezetből csak arra figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a gazdasági kiegyezésre nézve az van mondva, nem kötelezően, hanem óhajtásképen, hogy a vámszerződés a két állam között köttessék meg, ha azonban ilyen szerződés létre nem jönne, megmarad a status quoante. Ez volt a paktum. Én csak arra akartam a t. képviselő ur figyelmét felhivni, hogy nem tudom, ki volt az informátora, de a hiteltérdemlőség tekintetében legyen szives jobb médiumot választani, mert ép az ellenkezője igaz annak, amit a t. képviselő urnak mondtak. Most már rátérhetnék a dolog leglényegesebb részére. Régen nem hallottam olyan nagy élvezettel elmebeli gimnasztikát, mint ma. Nein tagatlom, hogy Teleszky János t. képviselő ur egyénisége iránt bizonyos praedilectióval viseltetem. Én roppant szeretem hallgatni az ő okfejtését, de magamban mindig tudom, hogy ez bizony nem ugy van. (Élénk derültség.) Mai előadása valóban ekszczellál ezen a téren és ón fentartom magamnak a szerencsét, hogy erre a mindenesetre érdekes elmetermékre a részletes vita során még rátérjek, amikor majd előttem lesz beszédének szószerinti szövege. Méltóztassék azonban megengedni, hogy pár szóval már most is foglalkozzam vele. Talán sikerülni fog őt meggyőznöm arról, hogy mai álláspontja hasonlít Pannius katonának ahhoz az elmélkedéséhez, hogy a haláltól való félelmében a saját kardjába dőlt. A t. képviselő urnak az a beállítása, hogy Isten csapása ez a törvényjavaslat azért, mert benne van az, hogy csak alkotmányos utón jöhessen létre egy törvény, magában véve libabőrössé tett engem. (Derültség.) Hogyan lehet a parlamentben valakinek az ellen kifogása, hogy valami alkotmányos utón jön létre ? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Teleszky János : Tessék majd elolvasni, hogy nem ezt mondtam ! Polónyi Géza : A t. képviselő ur arra fektette a fősúlyt, hogy nem szerződésbe való ez. Ezt mint tézist általánosságban hajlandó vagyok el is fogadni. Szerződésbe rendes viszonyok között olyan intézkedéseket szokás felvenni, amelyek az egyik vagy a másik félnek recziprokus jogait vagy kötelezettségeit tartalmazzák. Normális viszonyok között a t. képviselő ur okoskodásának teljesen igaza volna. Azonban normális viszony az, amelyben mi Ausztriával vagyunk ? (Derültség.) Mióta szabad kifogásolni azt, hogy a 61. §-ban törvénybe iktatott kötelezettség a szerződésbe is belejön ? Barta Ödön : Az istentagadó egyszer templomba akar menni. (Élénk derültség balfelől.) Polónyi Géza : A t. képviselő ur legyen szives egyszer elolvasni az 1867 : XII. t.-czikknek 61. §-át, abban már benne van, hogy csak alkotmányos utón és csak a két törvényhozás hozzájárulásával lehet a gazdasági ügyekre vonatkozó szerződéseket megkötni vagy megváltoztatni. Ez a kifogás tehát kicsit elkésett, ezt 1867-ben kellett volna tenni, mikor ezt a törvényt megalkották. (Derültség.) De bocsásson meg a t. képviselő ur, egy kicsit komolyabb modorban és mederben fogom tárgyalni ezt a kérdést. En pedig egyenesen csak azért szavazom meg ezt a törvényjavaslatot, mert ez benne van. (Élénk derültség.) Most, t. képviselőtársam, bevezetésül legyen olyan szives mindjárt akczeptálni, hogy ez az, ahol önök a saját kardjukba dőlnek. Mindenesetre furcsa szokás előállani azzal, hogy kérem, itt mi többség vagyunk, ide állunk és elmondjuk Jeremiás siralmait elölről hátra és hátulról előre, (Derültség a bal- és a szélsobaloldalon.) elmondjuk ugy, hogy az Isten átka ez a törvény Magyarországra, ha megalkotják, de azért megszavazzuk. No már t. uraim, önökre nézve egy nagyobb vesszőfutás vár. Nemcsak azt kell önöknek megtenniök, amit a t. képviselő ur nagyon ünnepélyes szent ágostoni konfesszióval elmondott, (Derült-