Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

759. országos ülés 1917 deczember ll-én, kedden. 4n adjuk az egyiknek azt, amit a másiknak nem adunk meg. Tisztában van az egész világ, az entente sajtója is azzal, hogy ha ilyen vámokat létesítünk több ország között, akkor a háború tényleg csak nyugszik és akkor nem fogja megvalósíthatni Czernin gróf az ő békeprogrammját, amelynek olyan sok hivet szerzett. Én azt hiszem, mi ránk nézve is, akik jóformán saját grácziánkból ülünk itt, kissé veszélyes, hogy az országnak ily késő jövőjét oly könnyelműen koczkáztatjuk. (Mozgás balról.) Nem bizalmatlanság a mi vezetőférfiainkkal szemben, ha kimondom, hogy akármilyen okos és tanult is ma egy ember, arra képtelen, hogy előre lássa: mi lesz az ország érdeke húsz év múlva. (Helyeslés bal felöl.) Nem lett volna-e okosabb az exlexet egyszerűen életbeléptetni ? (Mozgás.) Volt már pénzügyi exlex; nem lett volna-e jobb várni, inkább az önálló vámterület terére, a teljes függetlenség terére lépni, gazdasági téren, mint kitenni magunkat ilyen bizonytalanságnak, amit ez a törvény- jelent, melyről a munkapártnak egyik előkelő tagja jelenti ki, — amit itt felírtam, — hogy: »igen drágán fogja az ország ezt a törvényt megfizetni.« (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) így mondta, ezekkel a szavakkal, Teleszky János ő ekszellencziája: Igen drágán fogja az ország megfizetni. Tehát maga a munkapárt mondja ezt. Es akkor mi, komoly emberek, itt ülünk és jóformán egyhangúlag azt mondjuk, hogy elfogadjuk. Sokkal okosabb volna, ha nem fogadnók el. Nem ártott volna sem Ausztriának, sem Magyarországnak, ha kimondtuk volna az önálló vámterületet és kimondtuk volna, hogy megteszszük az előkészületet az önálló magyar jegybankra. Ez nem ártott volna sem Ausztriának, sem Magyarországnak. Ha emellett Németországgal megegyeztünk volna, a közös érdekek megóvása mellett, mindenkor összefűzhettük volna a kapcsot Ausztriával, amelyet azért szakítunk el, hogy megmutassuk, hogy nélkülük is meg tudunk élni minden tekintetben. A jövő egészen másként mutatkozik, mint ahogy gondoljuk, különösen a közel jövő, ami nagyon sokat határoz. A tengeri fuvardijak nagyon sokkal, 1000—2000%-kal drágábbak lesznek, mint voltak. A vasúti fuvardijakat csak 100%-kai emelték. Ez a vasúti fuvardíj Magyarországnak, minthogy Európa közepén fekszik, óriási segítségére lesz. Az, amit eddig szenvedtünk az olcsó fuvarok miatt, most javunkra lesz. Azt mondom tehát: ha Magyarországnak esze volna, akkor ma az önálló vámterületre lépne és ezt kimondaná. (Helyeslés a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) De konczedálom, hogy nekem nincs eszem és önöknek van. Hiszen tudom, hogy nem változtatok ezen a dolgon, meg kell barátkoznom vele, ugy ahogy megbarátkoztam sok mással, ami nem sikerült ugy, amint az én felfogásom kívánta volna. Még egy dolgot óhajtok a t. képviselőház elé terjeszteni. Van egy pont, amely a legrosszabb világot veti Ausztriára. Magyarország tele van kincsekkel, gyógyforrásokkal, vidékei gyönyörűek és mégis képtelen volt idegenforgalmat elérni. Miért? Mert Ausztria mintegy köddel vette körül Magyarországot és nem engedte érvényesülni szépségeit, kincseit. A németek, akik ide jöttek, maguk mondták, hogy sokkal jobban ismerték Kamcsatkát, mint Magyarországot. (Ellenmondás balról.) Ma már hála Istennek és hála a háborúnak, nagyon jól ismerik. Mindezeket tekintetbe véve és nem. akarva akadályozni a törvényjavaslat elintézését, kijelentem, hogy a következő határozati javaslatot óhajtom előterjeszteni. (Olvassa) : »Utasittatik a kormány, hogy az önálló magyar vámterületre vonatkozó előmunkálatokat — elsősorban az önálló magyar autonóm vámtarifa kidolgozására — indítsa meg.« Előterjesztem pedig ezt a határozati javaslatot azért, mert remélem, hogy talán mégis hoz az Isten valami csodát és talán mégsem jön létre az a húszéves szerződés, amelyet Magyarországon senki sem akar, csak ez a képviselőház. Akkor legalább lesz önálló vámtarifánk. (Helyeslés balfelül.) Elnök : Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Polónyi G-éza. Polónyi Géza: Tisztelt képviselőház ! Megvallom őszintén, hogy a magamra nézve szokatlan ezen késői időben bizonyos mértékig félve fogok feladatom megoldásához. Elsősorban egy ténybeli rektifikáczióval kell kezdenem, melylyel előttem szólt tisztelt képviselőtársamnak tartozom, aki különben igen élénk és érdekes érvekkel váltotta be ezelőtt tiz esztendővel adott szavát, hogy t. i. 1917-ben rátér az önálló vámterületre. Tisztelt képviselőtársam t. i. elfelejtette, hogy annak, hogy ezelőtt nem jött létre az önálló vámterület, egyik oka volt az a reszpirium, "melyet a t. képviselő ur a maga számára igénybe vett. A lipótvárosi kereskedők t. i., akik egyideig az önálló vámterület hivei voltak, akkor ^egyszerre azt mondták, hogy csak 1917-ben. Én azonban örvendek, hogy a fővárosi kereskedők érdemes képviselője legalább most ezt az álláspontot képviselte itt e házban, és mi, a függetlenségi pártnak azon férfiai, kik egy életet töltöttünk annak az eszmének szolgálatában, hogy Magyarország csak az önálló gazdasági berendezkedés alapján boldogulhat, csak köszönettel vehetjük ezt tudomásul. Ami azonban a t. képviselő urnak ténybeli állítását illeti, ebben a kérdésben azért vagyok kénytelen én felszólalni, mert véletlenül ebben a kérdésben talán a legilletékesebb vagyok. T. i. én voltam az a szerencsés vagy szeren-