Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

759. országos ülés 1917 középeurópai szövetséget létrehozni. Megjegyzem, hogy Neumann előtt már tárgyalta ugyanezt a kérdést valami Winterstetten, »Berlin-Bagdad« cimii füzetében, amelyben a német kereskedelmi és gazdasági imperialista mozgalomért száll valóban gyönyörűen síkra. De még sokkal Winterstetten előtt, még a békében, pertraktálták ezt a kérdést akkor, amikor a bagdadi vasútról kezdtek beszélni. Anglia és Oroszország, akik addig vetélkedtek Ázsia birtokáért, ekkor látták, hogy Németország szintén befolyást akar gyakorolni Ázsiára. Es mit tettek ? Anglia összekötötte Egyiptomot Nyugat-Indiával s ezáltal nemcsak tengeri hatalom, hanem egyszersmind óriási nagy szárazföldi hatalom is lett. Ezt a nagy tervet, amit Anglia kieszelt, Németország keresztülhúzta azzal, hogy törekedett annak idején Konstantinápolyban barátságot és szimpátiát szerezni és — amint azt az angolok csinálták — Ázsiában is gazdaságilag bizonyos befolyást szerezni. Ez volt tulajdonképen az alapja annak a nagy érdekösszeütközésnek, amely Németország és Anglia között a háborút előidézte. Ezek a könyvek, amelyek megjelentek, — természetesen az újságok is felkarolták — mindenütt óriási hatást tettek és nálunk is igazán elsőrangú emberek tárgyalták ezeket a gazdasági kérdéseket. Egyleteket létesítettek s mondhatom, oly intelligens, gazdaságilag művelt emberekkel rendelkezünk ma, amilyeneket előbb nálunk nem láttunk. Tényleg komolyan foglalkoznak ma sokan gazdasági kérdésekkel és mondhatom, minden reményünk megvan arra, hogy a jövőben ez a fiatalság, amely most gazdasági irányban magát képezi, igen nagy hasznot fog hozni Magyarországnak. Természetesen a háború folyamán mindinkább kijegeczesedett az a felfogás, hogy egy középeurópai blokkot kell létesíteni, amelynek tagjai Ausztria, Magyarország, Németország, Törökország és Bolgárország lenne. Teljesen hamis felfogás az, amely nálunk az újságokban mindenütt megnyilvánult, mintha az entente volna az, amely ezeket a gazdasági különválásokat kezdte volna és praeferentiális tarifákkal akarta volna a mi érdekeinket aláásni. Ez teljesen hamis beállítás, amelyet az összes íranczia, angol és olasz hozzám került lapok abszolúte dezavuálnak. Ez a különválás középeurópai blokk eszméjéből indult ki. Igenis, voltak az ententeállamokban is tárgyalások, — az első volt Olaszország és Francziaország között — amelyek egy közös gazdasági kapcsolatot óhajtottak a háború tartamára, de semmi más egyebet. De látva a francziák és angolok, hogy a blokk eszméje, különösen Naumann könyve révén, óriási erőre tett szert, most már ők is először egy diplomacziai, majd eg.y internaczionális gazdasági tanácskozás alapján megtartották azt a bizonyos konferencziát, 1916 júniusában. Ezen a gazdasági konferenczián körülbelül ugyanazt mondták deczember 11-én, kedden. 43 ki, amit a középeurópai államok, kimondottak, csak más formában. Ok azt mondták, hogy a legtöbb kedvezményt adjuk barátainknak; mi pedig azt mondtuk, hogy csak barátainknak adunk vám tekintetében bizonyos előnyöket. Tehát körülbelül mind a kettő ugyanaz. Midőn ez megtörtént, akkor a franczia, olasz és angol lapok, a legelsők, egyhangúlag a legerélyesebben kikeltek az ellen, mintha ők blokkot akarnának csinálni Közép-Európa ellen. Kijelentette pl. az első vidéki kereskedelmi lap, a Manchester Guardian . . . (Közbeszólások a jobboldalon.) Kérem, czitálhatok t. képviselőtársamnak később más lapokból is; nagyon szívesen átadok akár 30 ilyen czikket. B. Madarassy-Beck Gyula: Meg tetszik engedni, az egészen különálló felfogású lap! Sándor Pál: Bocsánatot kérek, tévedtem; nem a Manchester Guardian, hanem a Temps ezt mondja: Amennyiben pedig mi a háborút megnyerjük és meg fogjuk nyerni — mondja — akkor, ha megengedjük azt, hogy ily középeurópai blokk létrejöjjön, mi a háborút elvesztettük. Másrészről azt mondják: Még sem járja ez ugy, ahogy van. A franczia, az olasz ezt kérdezi: »Hát mi ketten hogyan járunk majd a borunkkal és a selymünkkel ?« Mind a kettő tudni óhajtja, hol fogja eladni selymét és borát. Es Oroszország? Oroszország azt követelte az entente többi államaitól, hogy biztosítsák, hogy gabonáját el tudja nekik adni és akkor hajlandó lett volna arra a térre lépni. Még két igen érdekes kijelentésre hivatkozhatom. Az egyiket Hughes Ausztrália premier-ministere tette. Megjegyzendő, hogy Hughes a legnépszerűbb ember volt Londonban, mert a kolóniákkal olyan megegyezést akart létesíteni, amely a többi államoknak is előnyére szolgált volna, de utóbb teljesen háttérbe szorították, mert a többi entente-állam határozottan ellene foglalt állást. De igen érdekes például, hogy midőn még nem tört ki az első forradalom Oroszországban, akkor a moszkvai tőzsde elnöke a következőket mondta ezekre a tárgyalásokra: »Vigyázzunk, mert nemcsak ellenségeinkkel, hanem barátainkkal szemben is kell védekeznünk.« Azután nagyon érdekes az is, amit Luzzatti mondott, aki, miként ismeretes, a legelső közgazdászok egyike és volt minister: »Nem könnyű — mondta — a politikai szövetséget a gazdasági kérdésekre is kiterjeszteni. Testvérek között is felmerülhet az a gyanú, hogy az egyik a másik rovására kivan gazdagodni.« így nézett ki odakünn az az egység, amely meg akarta szervezni Közép-Európa ellen a blokkot. Ez eszük ágában sem volt; ők egyszerűen csak védekezni akartak az ellen, hogy ilyen középeurópai blokk létre ne jöjjön, mert azt látták, — és ez bizonyos tekintetben igazolja azt a politikát, amelyet a ministerelnök ur ő exczel-