Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-774

774. országos ülés 1918 február 22-én, pénteken. 413 Az Isten szent szerelméért, szokjunk le már arról a megrögzött rossz szokásunkról, hogy mindig a saját véreinkkel szemben vagyunk a legmostohábbak. (Felkiáltások balról: így volt a múltban/) Ez igazság volt a múltban, igazság a jelenben és igazság marad a jövőben . En ezt hirdettem mindig, ezt fogom mindig hirdetni. Nagyon kérem a t. kormányt, méltóztassék ' a kérdést gondosan mérlegelni és ezeket az egyenlőtlenségeket kiegyenlíteni, mert ott, ahol burgonya nem termett, a falusi nép nem láthatta el magát. Elég volt, ha a közélelmezés a városi népesség ellátásáról tudott gondoskodni. Hogyan éljen meg ezzel a minimális kenyéradaggal az Alföld magyar mezőgazdasági népességének nagy tömege ? Rámutattak t. képviselőtársaim, különösen Návay Lajos t. képviselő ur, arra, hogy a takarmányadagoknak sziikreszabása is mennyire veszélyezteti a mezőgazdasági munkát. De nemcsak az igaerő van veszélyeztetve, hanem állattenyésztésünk más fontos ágai is, igy pl. a tejtermelés, hústermelés, amely ép oly fontos, mint a kenyértermés. De ezenkívül ott van a sertéstenyésztés, a zsírral való ellátás. Méltóztatik tudni, hogy ez milyen fontos és milyen nagy szerencsétlenség a népességre az a zsirinség, mely beállott. Ez fokozódni fog, ha lehetetlen lesz a gazdáknak sertéstenyésztésüket csak azon a színvonalon is fenntartani, amelyen eddig volt. De ott van még a baromfitenyésztés is. Ne méltóztassék ezt kicsinyelni. Köztudomású, hogy a béke éveiben nemcsak saját népességünket láttuk el, hanem az élő és leölt baromfi, a tojás és a toll kivitelünk legfontosabbjai közé tartozott. Már a nyári intézkedések kimondják, hogy a baromfinak ocsun kívül mást adni nem szabad, így baromfitenyésztést folytatni lehetetlenség, mert ocsu csak akkor van, ha nedves az esztendő, ha gyommagvak bőven vaunak, vagy akkor, ha hirtelen forróság megszorítja a szemet, az elmúlt évben azonban sem az egyik, sem a másik eset nem következett be, a szem nagyon szépen kifejlődött, ugy hogy a gabonát cséplés után azonnal malomba lehetett küldeni, szárazság volt, ocsu nem volt. Mivel tartsák tehát a baromfit ? Hiszen a népélelmezésnek is egyik fontos tényezője a baromfitenyésztés, melyet nagyon melegen ajánlom a t. kormány nagybecsű figyelmébe. (Helyeslés a jobboldalon.) E kis kitérés után áttérek, de igen röviden, felszólalásom tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk ! Halljuk !) Mindnyájunknak élénk emlékezetében van az a küzdelem, melyet nagyobb vidéki városaink folytattak a harmadik egyetemért. Ismeretes, hogy az akkori kormány ugy oldotta meg a kérdést, hogy egy egyetem helyett kettőt állított fel: Debreczenben és Pozsonyban. A harmadik versenyző . . . B. Lévay Lajos: Szeged. Vargha Gyula : Szeged is, de a harmadik, a legkomolyabb versenyző Felső-Magyarországkulturális központja, Kassa, háttérbe szorult, egyetem nélkül maradt. Most sokáig nem gondolhatunk arra, hogy ujabb tudományegyetemet állítsunk fel. A kor követelése az, hogy műegyetemeket létesítsünk. Nekünk műszaki tudásra, műszaki erőkre van szükségünk, (ügy van. I Ugy van!) hogy azt az óriási anyagi veszteséget, melyet nemzetünk a világháborúban szenvedett, kipótolhassuk és gazdsaágunknak boldogabb korszakát teremtsük meg. A műegyetemek feállitása .égetően szükséges. Természetesen az indemnitás keretében erről gondoskodni nem lehet, azonban az előmunkálatokat már most is meg lehet tenni és azt hiszem, meg is kell tenni. Csak az a kérdés, hogy hol állítsuk fel ezt az uj műegyetemet, vagy műegyetemeket. Az kétségtelen, hogy Budapesten egy második műegyetem felállítása nem volna helyes, hiszen annyira túlságba vittük a czentralizácziót, hogy ezen az utón tovább nem haladhatunk. En teljesen elismerem Budapestnek azt a nagy fontosságát, amelyet mint az ország fővárosa, a magyar nemzeti élet kifejlődése terén jelent, de veszedelmesnek tartanám, ha a fej túlságosan nagyar nőne s vidéki városaink elsorvadnának. Nekünk vidéki központokra van szükségünk, erős vidéki városokra. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Erre szükségünk van nemzeti szempontból. Kivált a perifériák közelében. Azok a nagy ipari városok, melyek kisugározzák magukból a műveltséget, lesznek igazi védbástyái a magyarságnak. (Igaz! ügy van ! jobbfelől.) Én tehát óhajtanám, hogy több érdemes városunk kapjon műegyetemet. De természetesen sem az anyagi erő, sem a szükséges tanári szemészet nem áll rendelkezésre olyan mértékben, hogy képesek volnánk több műegyetemet felállítani. Kettőnek a felállítása azonban lehetséges s föltétlenül kívánatos. Az egyiket Temesvárott kellene felállítani. Temesvár ugy is mint hatalmas gyárváros, ugy is mint magas kulturf okon álló város, de ugy is. mint balkánforgalmunk bázisa, megérdemli, hogy műegyetemet kapjon. Még egy nagy érdemét kell kiemelnem. Szinte példátlan, hogy egy város, mely távol van a magyar nyelvhatártól, jóformán egy emberöltő alatt magyarrá lett. Van azonban egy városunk, amely még Temesvárnál is fontosabb. Ez Kassa. En nem mint Kassa város képviselője szólok ehhez a kérdéshez ; méltóztassék elhinni, hogy helyi érdekeket sohasem helyeztem a nagy országos érdekek fölé. Különben sem vagyok tag ja annak a nagybizottságnak, melyet Kassán a műegyetem felállítása érdekében szerveztek és igy mintegy kívülről beszélhetek, de ismerem azt a végtelen fontosságot, melylyel Kassa bír. Kassa évszázadok óta Felső-Magyarországnak természetes kulturális góczpontja és még inkább annak kell lennie a jövőben. (Ugy van ! jobbfelöl.) Felső-Magyarországon találjuk a magyar iparnak kezdetét. A magyar ipar először Felső-Magyarországon fejlődött ki és ott vannak azok a természeti feltételek, melyek mellett a magyar nagyiparnak ki kell fejlődnie. Hiszen ha a XVIII.