Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-774

'774. országos ülés 1918 február 22-én, pénteken. 409 egész magyar nemzet létére, jövőjére nemcsak nagy kihatással, de döntő befolyással lesz. Nem időszerű ugyan a választójogi törvényjavaslatról most itt a házban véleményt nyilvánítani, de engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy ez alkalommal egy előzetes kijelentést tegyek. (Halljuk/ Halljuk.') Egészen őszintén kijelentem, hogy ezt a választójogi törvényjavaslatot nem tartom olyan nebántsvirágnak, amelyen a t. háznak hazafias aggodalommal párosult bölcsesége változtatást ne eszközölhetne . . . (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Juhász-Nagy Sándor: De csak bölcsesége! Meskó Zoltán : . . . még pedig nemzeti irányban. Én minden befolyástól menten, őszinte, meggyőződéses hive vagyok a választójog lehető legmesszebbmenő kitérj esztésének, de készséggel megszívlelnék, sőt hazafias köszönettel fogadnék bárki részéről olyan javaslatot vagy indítványt, mely a nemzet legfőbb érdekének, a magyarság szupremácziájának megóvását és biztosítását czélozza. (Helyeslés jobbfelől.) E tekintetben meggyőződésem szerint sem a néhai választói blokk, sem másnemű megállapodás senkit nem befolyásolhat, mert ennek a sorsdöntő kérdésnek elbírálásánál egyedül csak a hazafiúi lelkiismeret irányit hatja a hazája sorsát igazán szivén viselő minden magyar ember elhatározását, (Általános helyeslés.) különösen, ha fontolóra veszszük azt, hogy ezen a téren utólagos korrekturára semmi kilátás nem lehet. (Igaz ! ügy van! jobbfelől.) Egészen nyíltan kijelentem, hogy én ezen kérdés eldöntésénél csakis lelkiismeretem szavára és magyar szivemre fogok hallgatni. (Általános helyeslés.) Hogy korszakalkotó intézmények már a háború alatt is megvalósíthatók, ennek eklatáns bizonyítéka az a törvényjavaslat, amelyet gróf Apponyi Albert kultuszminister ur a katholikus autonómia tárgyában a házhoz beterjesztett, amelyet az egész nemzet osztály- és felekezeti különbség nélkül megnyugvással, elismeréssel és teljes helyesléssel fogadott. Juhász- Nagy Sándor : Ezt nem lehet mondani. Meskó Zoltán : Hasonlóképen korszakalkotó intézmény lenne a tisztelt kormány programmja egy rendkívül fontos nagy horderejű tételének a megvalósítása, a nemzeti földbirtokpolitikának törvényhozás utján való mielőbbi rendezése, (ügy van ! balfelöl.) Ennél a kérdésnél elérkeztünk már a 12. órához. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Múlt év október havában tartott felszólalásomban hangsúlyoztam az erre vonatkozó törvényjavaslat beterjesztésének elodázhatatlan szükségességét, rámutatván egyben azon káros következményekre, amelyek már magából a késedelmeskedésből a nemzetre háramolhatnak. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy ezen nagyfontosságú kérdésben — legalább tudomásom szerint — érdemleges intézkedés alig történt ; de még nagyobb fájdalommal és sajnálattal kell kijelentenem, hogy annál nagyobb tevékenységet tapasztaltam a bankok részéről a földvásárlás. terén. (Igaz! KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxx vin, KÖTET ügy van! balfelöl.) Ennek az lesz a következménye, hogy mikor majd lesz egy törvényünk a magyar föld illetéktelen kezekbe való jutásának meggátlására, akkor már fájdalom, biztosítandó magyar föld nem lesz. Múltkori felszólalásom alkalmat nyújtott azon eszme megvalósítására, hogy itt a ház kebelében a magyar gazdatársadalom, de az egész magyarság érdekének is megóvása czéljából megalakittassék az országgyűlési gazdaszövetség. Mivel ezen szövetség megalakítására rendkívül nagy súlyt helyezek, ezúttal is tisztelettel felkérem az arra hivatott tényezőket s t. képviselőtársaimat pártkülönbség nélkül felszólítom, hogy a megalakulás iránt folyamatba tett eljárást mielőbb befejezésre juttatni szíveskedjenek. (Helyeslés balfelöl.) Meg vagyok szentül győződve, hogy ha ez az országgyűlési gazdaszövetség már évekkel ezelőtt megalakult volna, akkor ma nem a nagybankok és hadi milliomosok földvásárlás fi botránkoztatnák meg nemcsak az ország gazdatársadalmát, hanem lehet mondani, az egész magyar közvéleményt, hanem igenis a -kisgazdák uj portáinak ezrei dokumentálnék a czélzatos és erőteljes nemzeti földbirtokpolitikát. (Helyeslés balfelöl.) Ezekben óhajtottam egyrészt álláspontomat, másrészt országos érdek tekintetéből kívánságaimat rövid vázlatban kifejteni. Engedje meg most nekem a t. ház, hogy egy nem ugyan országos jelentőségű, de sok egyesnek sorsát és ügyét érzékenyen érintő, tehát méltán közérdekűnek tekinthető dolgot rövid pár szóval szóvá tegyek. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Teszem ezt annál könnyebben, mert első felszólalásom e tárgyban az igen t. honvédelmiminister urnái szives meghallgatásra talált, s meg vagyok arról győződve, hogy mivel szegény emberek igazságos és méltánylást érdemlő ügyéről van szó, most is hasonló meghallgatásban lesz részem. Szóvá teszem a fronton lévő katonák szabadságolását, a felmentési ügyeket és má s egyéb katonai ügyet. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl) A múlt-év őszén a fronton lévő katonák és pedig ugy a legénységi állománybeli katonák, mint a tisztek szabadságolása tárgyában interpellácziót jegyeztem be ; az interpelláczió elmondásától azonban eladottam, mert az igen tisztelt ministerelnök úrtól a volt egyesült függetlenségi és 48-as pártkörben előterjesztett kérésemre megnyugtató választ kaptam. Mivel azonban az utóbbi időben is ugy a fronton lévő katonák, mint azok hozzátartozói részéről számtalan panasz érkezett hozzám, melyek mind arról szólnak, hogy egyes parancsnokok a szabadságolásokra vonatkozó rendeleteket teljesen önkényesen és minden komolyabb indok és megokolás nélkül nem tartják meg, bajtársi kötelességet vélek teljesíteni a fronton küzdő bajtársaimmal, ugy a legénységi állománybeliekkel, mint a tisztekkel szemben, ha ügyüket itt a házban szóvá teszem. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Megvallom, hogy ezzel kettős czélt vélek szolgálni. Először — és ezt a fronton szerzett tapasztalataim alapján 52