Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-774
410 774, országos ülés 1918 február 22-én, pénteken. mondhatom — nagy megnyugvást kelt és nagy örömet okoz annak a fronton küzdő katonának, ha azt látja, hogy a magyar képviselőház a sorsát szivén viseli, a baját orvosolni igyekszik, szóval: törődik vele ; márészt pedig hadd lássák azon tisztelt parancsnokok, akiket illet — és itt főleg az idegen nyelvüeket értem, — hogy a magyar katonákkal, a mi véreinkkel nem lehet tovább odakinn basáskodni. (Elénk helyeslés balfelől.) Kérnem kell tehát az igen t. honvédelmi minister urat, hogy a hadseregfőparancsnokság utján odahatni szives-. kedjék, hogy a parancsnokok a rendeletek szigorú betartására utasíttassanak. (Élénk helyeslés a báloldalon.) Juhász-Nagy Sándor: És a visszaéléseket büntessék ! Meskó Zoltán : Kitérek a felmentések elintézésének ügyére is. Mindnyájan jól tudjuk, — bizonyára igen fontos katonai érdekből történik, — hogy a felmentések elbírálásánál az utóbbi időben a lehető legszigorúbban járnak el, azaz csak azt mentik fel, akinek a felmentésre feltétlenül alapos és minden tekintetben méltánylást érdemlő jogczime van. Ezek után nagyon természetesen azt kell várnunk és kívánnunk, hogy a szigorított eljárás alapján felmentett katonákat lehetőleg azonnal és teljes számban hazabocsássák. Es mit látunk ? Amint azt tegnap Szilágyi Lajos t. képviselőtársam igen helyesen kifejtette, — minden szavát aláírom, — ezeket a felmentetteket nagy részben csak hónapok után, vagy egyáltalában nem bocsátják haza. Egy hang (balfelől) : El is esik akárhány ! Meskó Zoltán : Számos esetet tudok, hogy a felmentés csak akkor érkezik meg, amikor az illető már rég a fronton van ; de előfordul az az eset is, hogy az illetőnek felmentése ugyan idejekorán megérkezik, de sokszor a parancsnok elnézéséből — mert csak annak akarom ezt az eljárást minősíteni — beosztják az illetőt a menetszázadba s akkor a parancsnok kijelenti, hogy nem tehetek róla, mert már a hadseregfőparancsnok kötelékébe tartozik az illető. Számos esetet tudok arra is, hogy az a katona szabadságának ideje alatt a felmentési igazolványt a község jegyzőjétől átvette és a felmentési igazolványnyal a kezében megy ki a lövészárokba, PSatthy György: Botrány ! A honvédelmi minister rendeletét nem respektálják ! Ráth Endre." Sokszor csak azért, hogy mást megmenthessenek. (Zaj a baloldalon.) Meskó Zoltán : Ha figyelembe veszszük, hogy — amint már kifejtettem — milyen szigorúan járnak el ezeknél a felmentéseknél, akkor a mezőgazdasági munka érdekében és az ország élelmezése szempontjából is feltétlenül kívánnunk kell, hogy minden felmentettet hazaengedjenek. (Helyeslés a baloldalon.) Ezt szerény nézetem szerint csak ugy lehet orvosolni, ezen a bajon csak ugy lehet segíteni, hogy ha épen a szigorított eljárás következtében felmentetteket akkor is kazabocsátanák, ha harcztéren vannak, vagy már menetszázadba vannak beosztva. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Sokkal kisebb baja lesz ez az országnak, mint az, ha a földek megműveletlenül maradnak. (Igazi Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy egy másik anomáliára is ki kell térnem és ez az az eljárás, amelyet nem lehet eléggé elitélni, hogy ugyanis a magyar katonákat, legalább számos esetben, bécsi kórházakba küldik bajuk megállapítása czéljából. Ez vonatkozik ugy a legénységi állománybeli katonákra, mint a tisztekre. Ha mindjárt előszörre küldenék oda, nem tudnék e dolgon oly nagyon megütközni, de legtöbbnyire akkor küldik Bécsbe az I. számú cs. és kir. helyőrségi kórházba, amikor már budapesti tekintélyes orvosok hivatalosan megállapították a bajt. (Mozgás.) Azt látjuk, hogy az illető parancsnok vagy parancsnokok felső utasításra az illetőket újból elküldik Bécsbe, hogy az ottani orvosok vizsgálják felül az itteni orvosok diagnózisát. Platthy György: Legtöbbnyire cseh orvosok ! Hallatlan ! Holló Lajos: Komiszul bánnak a magyarral most is. Gyalázatos dolog. Meskó Zoltán : Hogy mennyire feltűnik ez, mutatja, hogy a kaszárnyákban »Tauglichspital«nak nevezik ezt az első számú helyőrségi kórházat. Sok esetben, számos példát tudok, oly.egyéneket, akikről itt Budapesten megállapitottáit, hogy betegen, a Tauglichspitalban harcztéri szolgálatra alKalmasaloiak minősítettek. Igaz, nem minden esetben. Véletlenül tudok egy esetről, hogy odaérkezett egy katona, akiről az orvosok megállapitottákhogy szívbajos és akit az illető parancsnok, valószínűleg felső utasításra, mégis Bécsbe küldött, ott aztán az a katona, aki őt ápolta, csakhamar azt jelentette a vizsgálat előtt : »Wieder ein Simulant gestorben !«, megint meghalt egy szimuláns ! (Mozgás.) Holló Lajos: Ezt szokták csinálni a magyarokkal ! Meskó Zoltán : Nemcsak a magyarság érdekében nagyon fontos e kérdésnek mielőbbi szanálása, de orvosi karunk reputácziójának érdekében is. Hiszen maguk a bécsi orvosok megütköznek ezen, sőt tiltakoznak, hogy nekik a budapesti kollegák orvosi diagnózisát felül kell birálniok. Hiszen ennek nemcsak Magyarországon, de Ausztriában is azt a hitet kell fölkeltenie, hogy a katonai vezetőség, vagy a magyar orvosi kar szakértelmét, vagy pedig egyéni megbízhatóságát vonja kétségbe. ( Ugy van I a szélsőbaloldalon.) A legtiszteletteljesebben, de azért a leghatározottabban kérnem kell a t. honvédelmi minister urat, hogy lehető legrövidebb idő alatt ezt az állapotot szüntesse meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Platthy. György : Küldje ide legalább az államtitkárt, ha beteg, amikor indemnitást tárgyalnak. (Mozgás.) Meskó Zoltán : Másik szomorú dolog és ennek orvoslása szintén érdeke ugy a fronton küzdő,
