Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-774

408 774. országos ülés 1918 február 22-én, pénteken. és hirtelen elvváltoztatást, akkor kötelességem ez ellen a leghatározottabban tiltakozni. De megmondom azt az alapot, amelyre állandóan czéloznak. Én szabadgondolkozó és szoczialista egyesületnek- tagja soha nem voltam, ellenben tagja voltam nem néhány pillanattal, hanem négy esztendővel a választás előtt egy azóta is működő tudományos egyesületnek, a Társadalomtudományi Társaságnak, amelyből 1906-ban, tehát négy évvel a választások előtt egy belső kontroverzia miatt léptem ki az ottani tagok közóhajának megfelelően. A kérdésnek részletei igaztn nem tartoznak ide, hogy hogyan történt az, a lényege ellenben az \olt, hogy akkor az a látszat merült íel Kristóffyval és az általános választói joggal kombinálva, mint hogyha azok, akik ezen társaság keretén belül ezen irányzattal szemben állást foglaltak volna, elsősorban én, az akkori koalieziónak és elsősorban gróf Andrássy Gyulának akartunk volna szolgálatot, szívességet tenni, aki ezen Társadalomtudományi Társaság elnöke volt. A vád, amelyet akkor állandóan hallottam, az volt, hogy én gróf Andrássy Gyulának, a Tár^ saság akkori lemondott elnökének akartam a Kristóffy-ellenes állásfoglalással valamely szolgálatot tenni, hihetőleg politikai ambiczióból. örülök, hogy most megállapíthatom azt, hogy én gróf Andrássy Gyulát — és ennek megállapítása okából hivatkozom reá, — sem ezen időben, sem később, sem közvetve, sem közvetlenül nem ismertem, a koalieziónak semmiféle pártjához semmiféle közöm nem volt és gróf Andrássy Gyulával csak akkor ismerkedtem meg, amikor már a házba bejöttem, így az az egyedüli alap, ami ezen u. n. elvi részekre vonatkozik, ezzel jóhiszemű ember előtt természetesen már akkor megdőlt volna, amikor látták, hogy nekem sem a koaliczióhoz, sem gróf Andrássy Gyulához semmi közöm a „.J világon nincs. De hogy még egyszer és még nyomatékosabban számoljak le mindenkivel, aki nekem nem elvtagadást merne szememre vetni, felszólítást intézek mindenkihez a t. túloldalon. Irodalmi működésem, amelyből tények volnának megállapíthatók, tizenöt év óta szerény keretek között folyik. Elnök : Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy a házszabályok értelmében személyes megtámadtatás visszautasítása czimén csak röviden szólhat, méltóztassék tehát felszólalása jogezimének keretében maradni és röviden végezni. Farkas Pál; Teljesen ehhez tartom magamat. Fel akarok tehát szólítani mindenkit, hogy egyetlenegy gondolatmenetből, bármiből, amit akár azelőtt, akár most valaha mondtam, vagy írtam, mutassa ki az ellentétet régebbi és mostani állásfoglalásom között. Ha ezt megteszi, akkor van joga engem ilyen váddal illetni, addig azonban, amig valaki be nem bizonyítja, hogy állásfoglalásom nem azonos, hanem megváltozott, amióta politikai kérdésekkel foglalkozom, addig az illetőt mindig tudatos rágalmazónak fogom nevezni. Elnök : Ki a következő szónok ? Pál Alfréd jegyző: Meskó Zoltán ! Meskó Zoltán : T. képviselőház ! A felhatalmazási törvényjavaslatot elfogadom, mert a mai nehéz, válságos időkben az államháztartás zavartalan menetét minden hazafias magyar embernek, pártkülönbség nélkül, elősegíteni és biztosítania kell. Annál könnyebben tehetem ezt, mert attól a kormánytól, mely pártomnak, az Országos Függetlenségi és 48-as Pártnak több programmszerü követelését szintén programmjába vette és annak megvalósítására igyekszik, sem tagadhatom meg a bizalmat. Hogy ennek ellenére nem léptem be az uj u. n. egységes pártba, a 48-as Alkotmánypártba, — habár, egészen őszintén kijelentem, hogy nagyon nehezemre esett vezéremet nem követni — annak egyedüli indoka az volt, hogy a Függetlenségi- és 48-as Pártnak a kormány programmját messze túlhaladó oly nemzeti követelései is vannak, amelyekről épen a nemzet érdekében le nem mondhat. (Ugy van ! a baloldalon.) ., ,D

e nem mondhat le szerény meggyőződésem szerint már csak azért sem, mert a Függetlenségi és 48-as párt teljes programmjának megvalósítására nyert a választóktól megbízást. Vannak ugyan sokan, akik azt hangoztatják, hogy a mai viszonyok közt nem időszerű a Függetlenségi és 48-as Párt részéről programmba vett nemzeti követelések előtérbe tolása, azonban ez kishitűség, vagy legalább is tévedés. Mert ha azok a nemzeti követelések, melyeknek megvalósításáért a Függetlenségi és 48-as Párt évtizedek óta kitartó küzdelmet folytatott, hazai törvényeinkben létjogosultsággal nem is bírnának, a magyar nemzet e vérzivataros időkben oly áldozatokat hozott és ezen áldozatok árán oly érdemeket szerzett, melyeknek alapján jogosan követelheti a magyar nemzeti állam teljes kiépítésére irányuló összes igényeinek elismerését és honorálását. (Igaz ! Ugy van I a baloldalon.) Ettől a meggyőződéstől áthatva ragaszkodik pártunk eddig vallott teljes programmjához, annyival is inkább, mert sokkal kisebb, sőt —

: mondhatom — egészen jelentéktelen nemzeteknek épen a legutóbbi időben egész meglepetésszerűen felszínre került önállósági és függetlenségi törekvéseiből csak buzdító példát vehet magának. (Igaz I Ugy van I a baloldalon.) Juhász-Nagy Sándor: Már a litvánok is önállóak ! Platthy György : A finn testvérek is ! Meskó Zoltán : Vannak, még pedig számosan, akik korszakalkotó nagy reformok megvalósítását a választójogi törvényjavaslat törvényerőre emelkedésétől várják. Az én véleményem nem ez. Egészen őszintén kijelentem, hogy a választójogi törvény, valamint a múltban nem volt, ugy a jövőben sem lehet a nemzeti követelmények megvalósításának előfeltétele. Az azonban kétségtelen, hogy a megalkotandó választójogi törvény nemcsak nagy reformok megvalósítására, hanem az