Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

"ebruár 21-én, csütörtökön. 395 773. országos ülés 1918 f ez a törvényhozás nem alkalmas szerves refor­mokra. Az urak állították azt fel! (Zaj bal­félöl.) Barta Ödön: Ha jól emlékszem, ez a kép­viselőház ma is ugyanaz, mint amelyre vonat­kozólag közbeszóló t. képviselőtársam ezt a meg­állapítást olyan szigorúan alkalmazza, (ügy van! balfelöl.) És az én tudomásom szerint a t. túl­oldal abban az időben is többségben volt. (ügy van! balfélöl,) Ha tehát ezt a megállapítást, hogy ilyen szerves törvényalkotásra ez a parla­ment nem jogosult, nem méltóztatik helyesnek találni, miért nem élt a t. túloldal szavazati jo­gával, amikor a többség jogán sokkal súlyosabb dolgokat is applikáltak ? (Igaz! ügy van! Felkiáltások a szélsobalóldalon : ügy van! Ház­szabályrevizió! Darabontok!) Most egyszerre hivatkozni arra, hogy akkor nem lehetett s ha akkor nem lehetett, most lehet, — hibás dolog. Talán 1914 júniusában zavarosabbak voltak a viszonyok, mint a milyenek most? Vagy nyu­godtabbak a kedélyek ma, mint 1914 júniusában voltak ? (Igaz! ügy van! balfelöl.) Ma nyugod­tabban lehet ezt a nagy kérdést tárgyalni s eb­ben a kérdésben a közvélemény elé állni ? Fel­kiáltások jobbfelöl: Hát a választójog ? ) Ez nem a kellő mértékkel való mérés, t. képviselőház. A sürgetésekkel t. barátom elké­sett, (ügy van! Derültség balfelöl.) Négy esz­tendőt késett el ezzel a sürgetéssel. (Felkiáltá­sok jobbfelöl: Hál a választójogot lehet ? Az nem szerves törvényalkotás?) Mondom, elkésett t. barátom s ezért most még várjon egy kicsit, azután majd beszélünk a többiről. T. képviselőház! A ház szíves türelmét kérem még ahhoz, hogy egy közbeszólás foly­tán pár megjegyzést tehessek. (Halljuk! Hall­juk !) Az egyik vonatkozik arra, amit Zábráczky József t. kéjoviselőtársam beszédére tett meg­jegyzésemhez is hozzáfűztem, hogy Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam jónak látta itt teg­nap egy főszolgabírónak névtelenül való aposz­trofálását, akitől az ő dosszierjében egy átiratot őriz, mely ugy szól, hogy egy üzemben előfor­dult balesetet nem fog most mindjárt megvizs­gálni, csak majd ha több ily baleset fordul ott elő, akkor fogja ezt megtenni. (Zaj a baloldalon.) T. képviselőház! Én egy pillanatig nem vonom kétségbe, hogy ha Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam azt mondja, hogy neki egy ilyeu hivatalos irat a kezében van, az tényleg meg­van. De én is kíváncsiskodtam, hogy mikor történt ez, vájjon milyen időtájban intézkedett az a főszolgabíró igy? Mert tudni akartam, hogy a kormány el­leni bírálattal kapcsolatban lett ez a felemlités, kapcsolatos-e azzal a szándékkal, hogy azért ezt a kormányt akarja a t. képviselő ur felelőssé tenni ? (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Én ugyanis meg vagyok róla győződve, t. képviselőház, hogy ha ez a dolog ez alatt a kormány alatt történt volna és ha a t. képviselőtársam ezt a tényt az illetékes belügyminister ur tudomására hozta volna, akkor a belügyminister az illető főszolga­biró ellen megfelelő helyen az eljárást nyom­ban megindította volna. De meg vagyok győ­ződve arról is, hogy bármikor történt legyen ez a dolog, ha egy múltbeli belügyministerhez for­dult volna is képviselőtársam, az is haladékta­lanul intézkedett volna. Am mégis csak jó meg­mondani, hogy melyik időben történt ez? Qui bene distinguit, bene docet. Hiszen az is lehet­séges, hogy egy már rég elévült valamiről van szó, amit tehát most felemlíteni nem helyes. (ügy van! balfelöl.) És ha ebből' az egy, tényként megemlített inczidensből akar t. képviselőtársam tőkét ková­csolni annak bizonyítására, hogy azért kell ' az államosítás, mert ez egy választott tisztviselő volt, akkor bocsánatot kérek, ez ellen az álta­lánosítás ellen — és azt hiszem, a t. túloldal összességének egyhangú hozzájárulásával — tilta­koznom kell annak a tisztviselői karnak becsü­lete és reputácziója érdekében, amely igazán példásan, önfeláldozóan olyan munkát teljesített a háború egész ideje alatt, hogy egy-két hibát el kell néznünk vele szemben. (Közbeszólások jobbfelöl: Nem is ilyen vonatkozásban mondta") Ez tehát nem lehet argumentum és én előre megjósolhatom a t. képviselő urnak, hogy ha államosított közigazgatás lesz is, akkor is akad majd olyan kinevezett tisztviselő, aki köteles­ségét nem fogja helyesen teljesíteni, mert csupa tökéletes emberből álló intézmény a föld kerek­ségén még nem volt ós ezután sem lesz.' (Igaz! ügy van ! balfelöl.) Most még egy kötelességemnek akarok eleget tenni, amely abból áll, hogy megállapít­sam, hogy Niamessny Mihály t. képviselőtársam tegnapi beszéde alkalmával tett egy közbeszólá­som nem volt semmiféle vádaskodásnak vagy invektivának czélzatával felruházva; egyszerűen egy tényt említettem meg, szembeállítva azzal, amit t. képviselőtársam jónak látott itt, ugyan­csak a kormány működésének bírálataként el­mondani. (Halljuk! Halljuk! balfélöl.) T. képviselőtársam bírálta a kormányt és a bírálati cselekmények, tények és mulasztások között rámutatott arra, hogy a pánszláv, ille­tőleg a délszláv agitáczió milyen óriási támo­gatásban részesül. Cserny Károly: Nem is beszélt a kormány­ról! (Zaj és ellenmondások balfélöl.) Barta Ödön: Dehogy nem! Hiszen én is értek legalább olyan jó magyarul, mint t. kép­viselőtársam. (Felkiáltások a szélsobalóldalon : Ne aludjék! Derültség balfelöl.) Ismétlem, ííia­messny t. képviselőtársain egyenesen aposztro­fálta a kormányt s azt mondotta, hogy erről a kormánynak módjában van meggyőződést szerezni. Már most én nem ezt kifogásolom, hogy a kormányt bírálja valaki. A bírálattal szemben megvédi a kormány maga magát, én nem vagyok a kormány védője. Én csak azt a tényt konsta­50'

Next

/
Thumbnails
Contents