Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

394 773. országos ülés 1918 február 21-én, csütörtökön. szem és meg vagyok győződve, hogy ha a hatalmat elvállalják, akkor azzal tisztességesen és mentális rczerváezió nélkül fognak élni, mint ahogy hozzájuk illik. Ez tehát nem következik be. Ami azt illeti, hogy mi következik akkor, ha a t. túloldal olyan feltételeket szab a kormánynak, amelyeknek teljesítésétől esetleg a fizikai idő sem áll rendelkezésére, vagy amelyeknek teljesítésétől esetleg a saját meggyőződése tartja vissza — már pedig saját meggyőződése elleni ténykedésre ezt a kormányt sem lehet ám kötelezni — akkor még mindig nem az következik, hogy ez a kormány távozván, vagy leszavaztatván, nyomban utána következik az özönvíz. Nem, hanem következik valami más, aminek megjóslásába belebocsátkozni ma nem vagvok hajlandó. Semmiesetre sem olyan apodiktikus bizonyosság az, hogy a váltógazdaság csak igy alakulhat, mert méltóztatnak igen jól tudni, hogy unikum, hogy a közjogi alap miatt nem diszkvalifikált, tehát nem kormányképtelennek nyilvánított többség valamikor az ellenzékre szoríttatott volna és a kormányzatból kizáratott volna. Ez az első eset a munkapárttal történt. Ez az első eset, hogy egy többségtől a kormányzati hatalom elvétetett, holott közjogi kvalifikácziója teljes mértékben megvolt. Fráter Lóránt: Hogyne, sóval vették, az elolvad. Barta Ödön : A. választójog kérdésében meginduló vitában részt venni nem akarok, csak azt konstatálom, hogy távol van ez a választójog a maga merész konczepcziójában attól a nagy konczepcziótól, mely 1848-ban az országban létrejött és ha azok nem féltek megadni a jogot azoknak a jogtalanoknak, kik az uriszolgálatok teljesítése által talán elkeseredettebb hangulatban lehettek; ha nem származott belőle nemzeti veszedelem: akkor most, a kultúra fejlettebb időszakában talán bátrabban lehet ennek a veszedelemnek szemébe nézni. Azt hiszem, hogy az intelligencziának, a hazafias munkának, a hazafias együttérzésnek mindig meglesz az a hatása és ereje, hogy ha esetleg valamely veszedelem származhatnék egy merészebb konczepczióból, ennek mérséklésére az ország legjobbjai vállvetve együttműködhessenek. De hogy ijesztéssel, egymás ijesztgetésével elzárkózhassanak egy olyan követelmény elől, mely elöl ma mindnyájunk együttes megállapítása szerint elzárkózni már nem lehet, hanem csak az adagolás mértékében van még alku, ezt senki sem hiszi s akkor azzal a praerogativával fellépni, hogy csak az az álláspont igaz, melyet a többség vezére vall és nem az az álláspont igaz és veszélytelen, melyet az ország többsége óhajt, ezt nem tartom feltétlenül akczeptálhatónak. Azt hiszem ennélfogva, hogy a választójogi vita nem kompromisszummal, hanem a választójogi követelmények legmesszebbmenő teljesítésé-, vei lesz megoldandó és nyugvópontra juttatandó, hogy végre hozzáfoghasson az ország a nagy szocziális alkotásokhoz, melyekre okvetlenül szükség van. T. képviselőház! Egy igen nagy alkudijat lökött bele a vitába Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam, természetesen nem a túloldal megbízásából, csak saját felelősségére, azt t. i., hogy az ő szavazatának ára a közigazgatás államosítása. Ilyen inczidentaliter egy indemnitási vitának még fizikai időben is határok közé szorított keretei közé egy ilyen nagy kérdést bedobni és azt hinni, hogy ez meg is van vitatva azzal, hogy egyoldalú kijelentések tétetnek, azt hiszem, nem lehetséges. Várjunk sorára. Én teljes tisztelettel vagyok azok iránt, kik a közigazgatásilyen vagy olyan módszer szerint való rendezését és az idő előrehaladott voltához mért átalakítását igénylik. Hiszen nincs olyan tökéletes mű, mely reparáczióra nem szorul. Én nem tartom a közigazgatás mai rendszerét tökéletesnek, de azt is tudjuk, hogy a függetlenségi párti képviselők sohasem mint dogmát hirdették a közigazgatásnak mai rendszerét, hanem mint szükséges védőrendszert az abszolutisztikus törekvések ellen és az ország elleni beolvasztási aspirácziókkal szemben mint védőbástyát tartották a vármegyéket szem előtt. (Igaz! TJgy van! a baloldalon). Ha be fogják nekünk igazolni, hogy ez a veszedelem örökre elmúlt, hogy ez ellen bástyákat építenünk nem kell, azokat le lehet rombolni; hogy a bástyák helyébe elég lesz csak kulisszákat építenünk: akkor erről a kérdésről lehet beszólni, mert ez nem dogma, csak czélszerüségi kérdés. De azt nem látom be, hogy a választójoggal kapcsolatban, vagy pláne cserébe a választójogi javaslat mellé nyerendő szavazatokért be kelljen hozni egy olyan institucziót, melynek behozatala előtt le kell rombolni egy olyan másik institucziót, melyhez a nemzetnek évszázados tradicziói fűződnek ós amelynek máról holnaj)ra való megváltoztatása nem lehet a háborús törvényalkotásnak ilyen vehemens tárgya. Legyen szabad ez alkalommal elintéznem még egy kérdést. A legkisebb mértéke a lojalitásnak és igazságnak az volna, hogy ha valamiért szemrehányást teszünk a kormánynak, melynek jóformán még annyi ideje sem volt, hogy elhelyezkedjék, akkor egy kissé oldalt meg hátra is nézzünk. Azt mondja Hegedüs t. képviselőtársam, hogy hiszen a közigazgatás államosításának behozatala nem is igényel nagy munkát, tehát ne terhelje őket senki azzal a gyanúval, ha ennek-vagy az adótörvényeknek sürgetésével a választójognak tető alá hozását akarják elhalasztani, mert hiszen a közigazgatás államosításáról szóló javaslatok készen vannak és le vannak tárgyalva a bizottságban is, csak napirendre kell azokat tűzni. Kérdem t. képviselőtársaimtól, hogy 1914 június óta miért nem volt ez neki sürgős? Teleszky János: Mert az volt az elv, hogy