Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-773
378 773, országos ülés 1918 február 21-én, csütörtökön. berendezések szállítását, ugy hogy mi egy darab szeget, egy darab sint sem tudtunk eladni. Az igen tisztelt ministerelnök ur azt mondja, hogy mélyítsük a gazdasági összeköttetéseket ; attól félek, hogy ebből a mélyitésből egy nagy gödör lesz, amelybe majd beletemetjük a nemzet gazdasági fejlődését és gazdasági önállóságát. Gróf Apponyi Albert kultuszminister ur állandóan reservatio mentalis-sal élt a gazdasági kérdésekben ; azt mondotta, hogy e tekintetben elhatározási szabadságunkat fenn fogjuk tartani. Az igen tisztelt ministerelnök ur szintén megnyugtató kijelentést tett erre nézve a házban, azt mondván : »A tisztelt házat egyről biztosit hatom : fentartjuk még azt az álláspontot is, hogy ha csak rendkívüli körülmények közbe nem jönnek, a jövő országgyűlésnek fogjuk fentartani a döntést ebben a kérdésben.* Azt kérdem, hiszi-e az igen tisztelt ministerelnök ur, vagy bárki,, aki járatos közgazdasági kérdésekben, hogy nemzetközi szerződéseket lehessen ugy megkötni, hogy azzal mintegy — bocsánat a kifejezésért — politikai bújósdit játszszunk és annak érvényét a későbbi jDarlament állásfoglalásához kössük. Amint nem sikerült 1916-ban megváltoztatni a Tisza—Fehérváry-íéle szerződést, ugy nem fog sikerülni most sem egy későbbi parlamentnek a változtatás, ha önök le fogják kötni magukat Németországgal szemben. Nagy optimizmus, egyenesen nagy naivitás kell ahhoz, hogy valaki ebben higyjen. A múlt század közepén Francziaország irányította a vámpolitikát. Most Németország akarja magához ragadni ezt a szerepet. Az unió hívei két szempontra hivatkoznak, amelyek a Németországgal való szoros gazdasági kapcsolatot jogosulttá teszik. Az egyik, hogy ellenségeink is vámgyürüvel veszik körül magukat, a másik, hogy ellenségekkel vagyunk körülvéve. Az igen t. ministerelnök ur szerint a jövő iránya a szabadkereskedelem iránya lesz ; a tények azonban ezt az álláspontját nem egészen igazolják. Látjuk, hogy Angliában is a Chamberlain-féle elzárási politika kezd érvényesülni. Ott van pl. Kanada, amely óriási véráldozatokat hozott az anyaországért, mégsem enged gazdasági függetlenségéből. Hogy ezek a külföldi államok el fognak zárkózni, az természetes. Hiszen Angliában a háború óta már több mint négyszeresére emelkedett az adózás. A brit ]>arlamentben 1915-ben már javaslatot nyújtottak be bizonyos vámok behozatala tekintetében. Matlekovics Sándor mondotta, hogy Oroszország is megbánta, hogy a tarifális szerződések útvesztőjébe engedte magát becsalogatni. A. 70-es évektől kezdve Francziaországnak állandó törekvése volt, hogy Németországot gazdaságilag tönkre tegye ; mégsem sikerült neki. A párisi boulevardok kirakatainak legalább egyharmad része német árukkal van megtömve. A német konkurrsncziával a nálunk sokkal fejlettebb gazdasággal bíró államok sem tudtak megbirkózni. Az igen t. ministerelnök ur legutóbbi nyilatkozataiból azt veszszük ki, hogy a vámunió tervét elejti és csak bizonyos referencziális vámokkal akar dolgozni. De ha a vámunió meglenne, annak következménye egy uj 1867 : XII. t.-cz. lenne, még pedig nem Ausztriával, hanem egyenesen Németországgal. A vámunió teljesen beolvasztaná nemcsak Magyarországot, de a monarchiát is a nagy gazdasági egységbe. (Ugy van ! balfelől.) B. Madarasy-Beck Gyula: Senki sem akarja komolyan ! Ábrahám Dezső: Ennek örülök,, de ugy tudom, hogy a t. képviselő ur is egyike volt azoknak, akik sokat jártak Berlinben. B. Madarasy-Beck Gyula: A gazdasági közeledés, de nem a vámunió érdekében ! Ábrahám Dezső: Ezt megnyugvással veszem tudomásul. De megesett már, hogy a legjobban induló szerződések is rosszul végződtek, önök el lehetnek telve a legjobb intencziókkal, azonban kérdés, hogy azokat érvényesíteni tudják-e. önök pl. tiltakoznak a vámunió ellen, mégis megtörténhetik, hogy a végleges szerződés megkötésénél az unió egyes momentumai fognak érvényesülni. Valutáris kérdések is felfognak merülni, tehát egységes valutára számithatunk. Akkor megszűnik nemcsak az önálló magyar banknak, emely nincs, de az Osztrák-Magyar Banknak is az önállósága, mert a németek itt megint fölényben lesznek. Mi lesz közös gazdasági szerződés esetén vámbevételeinkkel? Vájjon tekintetbe fogják-e venni, ha mi szoros gazdasági kapcsolatban leszünk Németországgal, a monarchia, különösen Magyarország és Németország termelési tényezői közt a különbséget 1 A kereskedelemügyi minister ur, aki annyira ismerős a magyar, sőt az osztrák iparnak is a hely zetével, jól tudja, hogy a termelés tekintetében egészen más faktorokkal kell számolnunk, mi'it Németországgal. A nagy német ipar leirt gazdásági felszerelésekkel, leltárakkal rendelkezik. A nagy német iparnak szocziálisaa és egyéb tekintetben is képezett munkásanyag áll a rendelkezésére. A nagy német ipar olcsó tőkével dolgozhatik. Amint hallom., az igen t. ministerelnök ur most honorálni kivánja a részvénytársaságok kívánságát az adózás tekintetében. Itt is más a helyzet. Mert amig pl. a német részvénytársasági ipar mindössze csak 4% adóval van megterhelve ... Wekerle Sándor ministerelnök: Dehogy is! Ábrahám Dezső: ... addig nálunk ez az adóztatás csaknem 30%-ra rug. Azt hiszem, ezt konczedálja az igen t. ministerelnök ur. Es ha ebben a tekintetben konczessziót tesz, akkor én daczára annak, hogy állandóan szoktam a bankokat jogosan támadni, ezt teljes mértékben honorálom és elismerem, mert e tekintetben igazán közgazdasági missziót teljesítenek, különösen akkor, amikor nekünk egy olyan erős konkurrenssel fog kelleni számolni, mint a német ipar, amelylyel mindenesetre közvetlenebb kontaktusba fogunk kerülni. Ugyebár, minden ilyen tényezőnél bizonyos faktorok jönnek tekintetbe. Például egy nemzet jövedelmének megadóztatása is tekintetbe
