Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

773. országos ülés 1918 február 21-én, csütörtökön. 379 jön. Ha jól emlékszem, Felmernek van egy kimutatása, melyben ő a nemzeti jövedelemnek megadóztatását Németországban 13-3%-ra teszi, mig ezzel szemben a mi nemzeti jövedelmünk 27'5%-kal van megadóztatva. B. Madarassy-Beck Gyula : Egészen hamis! Ábrahám Dezső: De igen, igy van. Hiszen nagyon örülnék, ha az igen t. képviselő ur megczáfolná, legalább engem is megnyugtatna vele, mert én most nagyon sötét színben látom ezt a közeledést. Ha magának a nemzeti vagyonnak megterhelését veszszük, —i mondjuk — csak hadikölcsönökkel, akkor azt látjuk az 1917-iki kimutatás szerint, hogy pl. tisztán a hadi kiadásokkal a mi nemzeti vagyonunk 23'8%-kal van megterhelve, a németeké 21'3%-kal. Ezek mind olyan faktorok, amelyek a nemzeti termelésnél óriási mértékben jönnek számitásba. Ha pedig magának a nemzeti vagyonnak megterhelését nézzük, akkor azt látjuk, hogy Magyarország összes nemzeti vagyonának több mint fele el van adósodva. Ausztria, fájdalom, e tekintetben jobban áll, mert ott a nemzeti vagyonnak kevesebb mint fele van eladósodva. Juhász-Nagy Sándor : És Ausztria azért vesz kölcsönt a külföldről, hogy Magyarországnak adja tovább. Ábrahám Dezső : Ha pedig az agrár szempontokat nézzük, hát azt hiszik az agráriusok, hogy ha meglesz e téren a nagy német gazdasági közeledés, a nagy szerződés, — hogy ne mondjam — a nagy szövetség Németországgal, hogy akkor továbbra is megmaradnak az 50 koronás búzaárak, a 4—6 koronás marhaárak, a 7—8 koronás sertésárak ? Ez mind utópia, amelyre rövidé n rá fogok majd térni. Ha csak az erőviszonyokat nézem, — most nem a gazdasági erőviszonyokról, hanem a tényleges erőviszonyokról beszélek — ugy azt látom, hogy Németországnak a gyarmatokkal együtt 75 millió lakosa van, a gyarmatoktól eltekintve tehát 65 millió lakossal kell számolnunk. A monarchiának 51 millió lakosa van, ez összesen tehát 115— 116 millió. Ha ebben a magyar erőviszonyokat, tisztán a fajmagyarok beleszólási jogát nézzük, akkor azt látjuk, hogy tisztán a fajmagyarság, a magyar lakosság, nem egészen 8%-kal van képviselve ezen 115 millióban. Ha egész Magyarországot tekintem, akkor azt látom, hogy az 1

/

6-od része ezen nagy egyesülésnek. Azt méltóztatik hinni, hogy akár politikai, akár gazdasági kérdésben ez a 8% fog majd diktálni a 92%-nak, vagy az egyhatod rész az öthatod résznek ? Ha magának a nemzeti szaporodásnak tényét nézem, 1800-tól száz évi szaporodást véve — 1900-ig, a statisztikai adatok szerint Németország szaporodása 33-4% volt, mig a mi szaporodásunk csak 22'3%-ra rúgott. Ez szomorú, de még szomorúbb a halálozási statisztika. Hát ha ilyen körülmények között kell kiszolgáltatnunk a mi gazdasági életünket ilyen hatalmas, erős versenytársnak, azt kérdem, ki fog ezek után diktálni, mí-e, vagy egy olyan versenytárs, mint Németország, melylyel senki a világon nem vetekedhetik, mert, mint Matlekovics is megállapítja, Németország élén áll a világ összes gazdaságainak. Szterényi József kereskedelemügyi minister: A magyar gazdasági érdekeket mi fogjuk megvédeni. Juhász Nagy Sándor : Épen azt akarjuk, hogy védjék meg. Ábrahám Dezső: Megnyugvással venném tudomásul a t. minister ur kijelentését, de épen a minister ur politikai múltja reám semmi tekintetben nem teszi azt a megnyugtató hatást, amint talán ő gondolja, eltekintve egyéniségétől, a melylyel szemben teljes tisztelettel viseltetem. Ha azt nézzük, hogy kinek válik hasznára ez a nagy gazdasági egység, akkor vegyük csak a Balkán-államokat tekintetbe. Romániának bevitele Németországba 1908—1912-ig, vagyis négy év alatt, 80 millióról 146 millió koronára emelkedett. Már pedig bizonyos az, — legalább sejtetni engedik az eddigi tárgyalások —- hogy Romániával szemben — legalább egy időre — semmiele vámsorompók tervbe véve nincsenek. Ez sem a mi érdekünk. Magának Szerbiának, daczára annak, hogy szállítási nehézségei vannak, szintén emelkedett a behozatala. Mezőgazdasági bevitele pl. Németországba több mint 17 millió korona. Ha ezzel szemben csak a mi egyetlen tételünket, a buzakivitelt nézzük, amely 12.000 koronát tesz ki, ez igazán szánalmas összehasonlításra ad alkalmat. Romániának magának buzakivitele 1913-ban 47.615.000 korona volt, nekünk pedig csak 12.000 korona. Hódy Gyula: Hogyan 12.000 korona? Ábrahám Dezső: 12.000 korona értékű búzát vittünk be Németországba, tehát jóformán semmit sem vittünk be, mert a németek a buzabevitelt az ő malomiparuk fejlesztése érdekében akadályozzák meg. A nyolczvanas években Amerika ellepte az egész kontingenst - nyersterményeíve]. Hát ha olyan nagyon szerettek bennünket a németek, miért nem léptették életbe akkor ezt a gazdasági közösséget? Hiszen a nyolczvanas években itt 5 forintos búzaárakkal számoltunk, ami szinte tönkretette az egész gazdálkodó osztályt. Akkor, amikor még 2V

2 millió mm. értékű buzakivitelünk volt, mért nem csinálták meg akkor a nagy gazdasági egységet? Hiszen ma már a saját szükségletünket sem tudjuk fedezni és agrár-ekszport államból agrár-import állammá lettünk ! Csinálják már a nagy állatvédvámokat is annak ürügye alatt, hogy állategészségügyi kérdések teszik ezt szükségessé. 1878-tól 1885-ig behozták a nagy ipari védvámokat, amelyekkel védték a maguk iparát és nagyon tévednek az igen tisztelt agrárius urak is, ha azt hiszik, hogy a jövő az ő előnyükre fog válni. Eddig Németország azzal fenyegetett bennünket, hogy ha 46*