Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

773. országos ülés 1918 február 21-én, csütörtökön. 377 a hivatalos érdekelt köröknek sem, különben nagyon érthető okokból — 1911-ben Németország­ból, amelylyel a legszorosabb vámközösségbe akarunk lépni, búzában 115.000, rozsban majd­nem 500.000, pontosan 4-89.000 métermázsa volt. El lehet mondani egy régi mondással : »Habent sua fata libelli.« A Wekerle-kormánynak is meg volt a maga fátuma. így volt az 1906-ban, amikor a koaliczióval átvette az ország ügyeinek inté­zését. Akkor is bizonyos befejezett tények előtt állott, ma is befejezett tényekkel kell számolnia.. Sajnos, hogy meg kell állapitanom, hogy Német­ország nem helyezett oly nagy súlyt politikai és közjogi érzékenységünkre. Pl. az 1905-ös Fehér ­váry-kormánynak kisebbségi állapotát felhasználta arra, hogy megkösse a nemzetet és a később be­következett kormány változásnál a kormány kezét is megkösse a kereskedelmi szerződések tárgya­lásánál. Ennek az 1906-iki szerződésünknek, ame­lyet Németországgal kötöttünk, konzekvencziáit látjuk. Ha a statisztikát csak erről a négy évről veszszük elő, 1907-től 1911-ig, akkor is látjuk, hogy pl. 1907-ben kereskedelmi mérlegünk plusz kilenczvenkét millió koronát mutat fel a közös vámterület javára. Már 1914-ben ez a plusz mi­nuszszá változik át és lesz 425 millió korona minusz. Ha pedig az 1912-es ..mérleget nézzük, akkor, ha j ól emlékszem, 742 millió korona helyett 28 millióval kell számolnunk a kereskedelmi bi­lánszban, ugy hogj^ fizetési mérlegünk nem egé­szen négy év alatt mintegy 422 millió minuszszá fejlődött. Mikor ezeket felhozom, igazán nem a politikai ellentét, nem a külpolitikában általánosan firta­tott ellentét kényszerit felszólalásra, hanem a nemzet gazdasági élete iránt való aggodalom. Nem szeretném, ha azt kellene mondanom : timeo Danaos et dona ferentes, mikor a sok poli­tikai brosúrával foglalkozom, amelyek nem han­goztatnak egyebet, mint hogy milyen jó lesz a vámközösség Magyarországra nézve, ez Magyar­ország és Ausztria gazdasági életének megmenté­sét fogja eredményezni. Ezek azok a danái, azok a görögök, akik a trójai falovat akarják becsem­pészni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tisztelt ház ! A legexponáltabb közgazdasági Írónak, Naumann Frigyesnek Mittel-Europa czinü könyvének 350 oldalán keresztül sikerült bebizo­nyítania, hogy mért nem szabad nekünk Mittel­Europába belemenni. Ő ugyan az ellen­kező álláspontra helyezkedik, de nekünk egy do­kumentum, hogy miért oly veszedelmes Mittel­Europa Ausztriára és Magyarországra nézve, ö ugyanis arra az álláspontra helyezkedik, hogy »Wer unverbühdet ist, ist isoliert und wer isoliert ist, ist gefährdet«. Ez egy nagyon szép politikai kiszólás, de gazdasági szempontból nem állja meg a helyét. Ö azt mondja, hogy Mittel-Europának Bismarck volt a politikai dédapja. Ha ilyen poli­tikai faktorra hivatkozik gazdasági kérdésben, akkor ez nagyon szerencsétlen hivatkozás, mert épen ő mondta, hoey a politikai közösség nem KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. jelenti a gazdasági közösséget. Politikában mehe­tünk együtt, de gazdaságilag lehetnek teljesen ellentétes érdekeink. (Igaz! Ugy van! a szélső­baloldalon,) Nem akarok részletesen foglalkozni Naumann könyvével, csak egy pár tipikus dolgát említem meg. Amint látjuk, Naumann nem is közgazdász, hanem egyenesen hadsegéde Ludendorffnak, Hofí­mannak és Hindenburgnak. Egy nagy tábornok, aki nem akar egyebet, mint a további fegyverkezés fentartását. A 6. lapon pl. azt mondja : >>Alle Kriegsministerien.Generalstäbe und Admiralitäten werden über die Lehren des vergangenen Krieges naehdenken ; die Technik wird doch wieder neue Waffen erfinden, die Grenzbefestigungen werden nochbrei ter und vor Allém länger angelegt werden.« Ez nem közgazdasági könyv, ez politikai könyv, ezt egy katona irta. — Azt mondja a 16. lapon, hogy Németország nem várhat addig, amig Ausztria­Magyarország elintézi a maga gazdasági kérdéseit; bár konczedálja, hogy nem akar ebben a kérdés­ben diktátorként felállani Németország, hanem Németországnak meg kell csinálni a legszorosabb gazdasági összeköttetést. Hogy fest pl. szerinte a közeljövő. Azt mondja a 27. lapon. (Olvassa) : »Gleiches Rekrutierungs­gesetz, gemeinsame Militär-Inspektionen, gemein­samer Ausschuss für auswärtige Angelegenheiten, gleiches Bahn- und Handelswesen, Gleichheit des Zolltarifs, gleiches Vereinsrecht, Syndikats­recht« etc. Ez belenyúlik már az államélet minden ága­zatába, a legbelsőbb politikai kérdésekbe is. Ez nem jelent egyebet, mint nem gazdasági, hanem teljes politikai beolvadást. Azt mondja Naumann, hogy amint egyetlen hannoveri sem kivánkozik ki a porosz-német vámegyesülés bő], ugy egyetlen egy tag sem fog kikívánkozni a monarchiából sem. De mondja meg azt, hogyha kikívánkozik is, próbálja meg. ki fog-e jutni ebből az egyesülésből ? ! Ö természetesen a nyelv kérdésével is foglal­kozik ebben a könyvben. Ez előre vetette már árnyékát a különböző német lapokban. Pl. a Berliner Tagblatt és a Vossische Zeitung mindig akkor foglalkoztak vele, amikor a hadsereg kér­désének megoldása merült fel. Azt mondja : bizonyos Spracheinheit szükséges a vasúti tarifák kezelésében és egyéb közgazdasági dolgokban. Ettől a Spracheinheittől sohase fogunk tudni meg­szabadulni. Azt mondja ugyancsak ebben a köny­vében, hogy ha megcsináljuk velük a vámuniót, akkor a Balkánt a kezünkre engedik közgazdasági szempontból. A Balkánról tudnék egyet-mást me­sélni. Amikor 1906-ban gazdasági háborúnk meg­kezdődött, — amelyből, merem állítani, fejlődött ki később a politikai háborúnk — egy régi ismerő­söm egy igen előkelő vaggongyár képviseletében lement Belgrádba és ott igen olcsó és jó gyártmá­nyokat akart elhelyezni. De mire lement, Német­ország már, kihasználva gazdasági feszültségün­ket, magának biztosította az összes vasúti és egyéb 48

Next

/
Thumbnails
Contents