Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-773
ff3. országos ülés 1918 február 21-én, csütörtökön. 371 ügyminister ur ezen államtitkárság alatt csak egy államtitkárságot érthet, amelyet az egész ház is ért és amely a magyar belső politikának egyik legtitokzatosabb problémájáról vette le végül a leplet. T. i. végre megtudtuk, hogy igazságügyim nisteriumunkban az átmeneti gazdaság számára kinevezett és helyét el nem foglaló egyik államtitkár ur tulajdonképen miért lett államtitkárrá kinevezve. (Elénk derültség a jobboldalon.) Bevallom, hogy a magyar politikának összes amatőrjei előtt az igen tisztelt államtitkár urnak — nem akarom ismét a teljes czimet használni — államtitkársága egyike volt a legrejtélyesebb dolgoknak. Az, hogy államtitkár lesz, nem volt meglepetés, minthogy ezt egy, Isten tudja honnan sugalmazott kommüniké-kampányban hónapokon keresztül mint izgalmas mozidarabokat szokás, csak azzal hirdették, hogy Jön! Jön ! Jön ! (Elénk, derültség a jobboldalon.) Hónapokon keresztül hirdették, hogy jön, itt lesz és államtitkár lesz. Képességeinek sokoldalúságát mi sem bizonyitja jobban, minthogy ezen kommünikék egy része a pénzügy-, egy része az igazságügy-, egy része a kereskedelemügyi ministeriumba jelölte, mig végül általános meglepetésre, hogy mindegyiknek eleget tegyenek, az igazságügyministeriumba nevezték ugyan ki, azonban az átmeneti gazdasági ministerium részéről. (Élénk derültség a jobboldalon.) Malicziózus emberek azt állítják, hogy miként Homéros szülőhelyének dicsőségeért annakidején főbb görög város vetélkedett, hogy melyik nevezheti őt fiának, az igen tisztelt igazságügyministeri pluszállamtitkár ur hovatartozásáért több ministerium negativ irányban versenyzett. (Elénk derültség jobbfelől.) Amit végre el is tudok hinni, mert miután most kiderült, hogy az igen tisztelt államtitkár ur politikai jogczime az analfabéta Károlykeresztesek kérdése volt, hogy tehát kvázi az analfabéták érdekképviseletéről van szó, (Derültség.) nagyon meg tudom érteni, ha egy ministerium sem óhajtotta saját hatáskörébe bevonni. (Elénk derültség a jobboldalon.) Ez a kérdésnek tréfás oldala. De van a kérdésnek egy halálosan komoly oldala is. Nagyon sokat szerettek ebben a házban korrupczióróí beszélni. Én mindig azok közé tartoztam, akik akkor, mikor a képviselői korrupczióról volt szó, mindig a legszigorúbb mértéket akartam e tekintetben alkalmazni. De van különböző korrupczió. Korrupczió az is, ha egy képviselő képviselői állását arra használja fel, hogy valami előnyt érjen el másoknak és ezáltal magát megfizetteti. Ez kétségkívül korrupczió. De a korrupczió milyen mértékének nevezzem azt, mikor valaki a nemzet éltére halálosan komoly elveket állit fel és ezekért államtitkárságokkal szerelteti le magát % (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elvégre ez az államtitkárság jelent czimet, jelent rangot, jelent méltóságot és jelent készpénzt az állampénztárból, (Ugy van / jobbfelől.) de és akkor, midőn mi a korrupczió kérdésében nagyon szigorúak vagyunk, akkor terjeszszük ki a koTrupcziós horizontunkat azokra is, ' akik politikai eszközökkel maguknak egoista, vagy altruista alapon anyagi előnyöket vívnak ki. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Herczeg Ferencz: Könyökig benne vannak a húsos fazékban ! (Felkiáltások jobbfelől : Mi van az altruizmussal ?) Juhász-Nagy Sándor: Mi elvi alapon állunk, mi ezt visszautasítjuk ! (Derültség és ellenmondás sok jobbfelől.) Farkas Pál: Nem akarom a kérdést tovább fejtegetni. Egy dolog bizonyos : az igazságügyminister urnak egy félremagyarázást abszolúte nem engedő, saját neve alatt megjelent, igen világos és igen precziz nyilatkozatáról van szó. Ezzel szemben sem czáfolat, sem el-, sem kimagyarázás nem történt. Eleve is elhárítom azt, hogy most a kérdést majd ugy akarják elintézni, hogy itt, vagy még szivesebben az illetékes sajtóban nekem mondjanak néhány hat mázsás gorombaságot. Ez kétségkívül az elintézésnek egyik módja lesz, de előre figyelmeztetem a t. urakat, hogy ez nem az elintézés módja. Ezt az ügyet nem velem lehet tisztázni. Rólam el lehet majd mondani ez alkalommal mindazt, amit bizonyára el is fognak mondani azonban a kérdés tisztázását Vázsonyi Vilmos t. igazságügyminister úrral kell majd elvégezniük s addig, mig Vázsonyi Vilmos t. igazságügyminister ur nem vonja vissza ezt az állítását, addig én s velem együtt igen sokan azt fogják tartani, hogy a politikai korrupcziónak legveszedelmesebb, (Igaz ! 11 gy van ! a jobboldalon.) legcsunyább és legrosszabb következményekkel járható kísérletei történtek meg a magyar közéletben és hogy ezzel szemben mindnyájunknak kötelessége összefogni, hogy ily kísérletek a magyar közéletet meg ne mérgezzék. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Midőn ezzel a mélyen tisztelt Kárólyi-j)ártnak ezennel bucsut mondok, át kell térnem . . . (Felkiáltások jobbfelől: Most csendesek !) Juhász-Nagy Sándor: Igenis csendesek, mert mi ezekről nem tudunk semmit, mi elvi alapon állunk ! (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Nem lehet letagadni ! A húsos fazekak ! Zaj a baloldalon..) Elnök .' Csendet kérek ! Kun Béla : önöket korrupczióval választották meg ! (Zaj.) Farkas Pál : Én Juhász-Nagy Sándor képviselő urat tegnapi beszéde alapján ugy vélem megítélhetni, hogy neki tökéletesen igaza van, midőn azt mondja, hogy ezen dolgokról ő valóban nem tudott semmit. Elhiszem neki, elhiszem másoknak, sokaknak, de épen ezek. számára legyen ez az eset intő tanulság arra nézve, hogy a hangzatos politikai jelszavakkal, amelyeket ők is igen gyakran követnek, midőn elveikért vélnek harczolni, másoknak kaparják ki a gesztenyét a tűzből. Ezt jó lesz, ha megtanulják. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon. Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Egy hang (a jobboldalon): A »Magyarország«-ot ki szerkeszti ? 47*
