Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

368 773. országos ülés 1918 látjuk, hogy a Károlyi-párt külpolitikája tegnap még vallott véleményében megingott. Juhász-Nagy Sándor: Nem Károlyi-párt, hanem függetlenségi és 48-as párt! (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Szégyenlik vezérüket ? Megtagadják vezérüket!) Lovászy Márton: önök is nemzeti munkapárt, nem Tisza-párt ! Farkas Pál: T. képviselőtársamat bátor vagyok megnyugtatni abban az irányban, hogy én ezzel a kifejezéssel, hogy Károlyi-párt, igazán nem akarok a párt cziméből semmit sem elvonni, csak azon a néven nevezem, amelyen a közvélemény nevezi. Tuodmásul veszem azonban ezt a helyreigazítást és ha tovább is Károlyi-pártot mondok, tessék ugy venni, mintha a teljes, a nagy czimet idézném, (Derültség jobbfelől.) de a rövidség kedvéért a kis czimet fogom idézni. (Derültség jobbfelől.) Térjünk vissza a Károlyi-párt külpolitikájára, amely egyike a legsajnálatosabb dolgoknak, amelyekkel a magyar politikai életnek alkalma van foglalkozni. T. i. én most azt kérdem az igen t. Károlyi-párttagjaitól, hogy ha azt az interpellácziót, amelyet tegnap Szász Zsombor t. barátom, a Károlyi-párt tagja elmondott, elmondotta volna a háznak ezen az oldalán valaki, akkor a Károlyipárti sajtó minek nevezte volna őt % Megmondom : háborus-párti uszitónak. (ügy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Kun Béla : Téved ! Farkas Pál: Elnevezte volna ugyanazzal a joggal háborús uszitónak, mint amilyen joggal nevezte annak Tisza Istvánt és gróf Andrássy Gyulát, mert tudvalevőleg a háborús uszítás orgiáit találta abban, hogy ők a Lovcsen ügyében határkiigazitásról beszéltek.. (Derültség jobbfelől.) Én nem követelhetek a magyar belpolitikának aktiv férfiaitól kiterjedt geográfiai és topográfiai ismereteket, de ha ők a Lovcsent ismernék és ha tudnák, hogy a Lovcsen micsoda — mert hiszen lehet, hogy a Lovcsen alatt egy dus tartományt értenek, amelyben rengeteg gazdagság van és amelyet most angol minta szerint szerecsenek és hinduk léig által imperialista politika czéljaira akarnak felhasználni — (Derültség jobbfelől.) akkor nem állottak volna elő az uszítás vádjával. Mert ha megnézik, hogy a Lovcsen micsoda, akkor rá fognak jönni, hogy Szász Zzombor t. barátom tegnapi interpellácziójának lényege tulajdonképen sokkal messzebbmenő imperialista tendencziákat vallott, mint pl. gróf Andrássy Gyula idézett Lovcsen-álláspontja. Kun Béla : Ez önvédelem ! Farkas Pál: A t. Károlyi-párt külpolitikája a háború alatt — ezt egyszer meg kell mondani — a béke ügyének főbizományosi jeüegévé alakult. (Elénk derültség jobbfelől.) Ök átvették Magyarországon egy olyan ügynek vezérképviseletét, (Derültség jobbfelől.) amely ügy nem lehet monopólium, mert nincs ebben a házban, nincs ebben az egész országban egyetlen egy tiszességes ember sem, aki ne kívánná a legnagyobb szeretettel, a legfájóbb íbruár 2l-én, csütörtökön. vágyakozással, hogy ez a rettenetes háború végre véget érjen. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Nincs egyetlen egy ember ebben a házban, aki ne kívánná azt, hogy a legtisztességesebb feltételek mellett, minden hódítási szándék, minden idegen nemzet leigázásának gondolata nélkül ez a háború végre véget érjen és egy napig sem érdemes tovább folytatni a háborút, ha az nem ezen az alapon történik. Amikor azonban ezt megállapítjuk, lehetetlen szemet hunyni az elől, hogy az igen t. Károlyipárt, különösen az utolsó esztendőben, ezt oly aggressziv módon hangsúlyozza, mintha ő folytonosan imperialista és annexionista ellenségeket kellene hogy sarokba szorítson. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől.) mintha az ő érdeme volna majd az, ha a háború megszűnik, hogy a magyar népnek ő adta ezt a békét. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Egyszer már bátor voltam mondani, hogy a háborúban utálok minden háborús nyerészkedést, de a politikai háborús nyerészkedés a béke propagandájával ép ugy unfair, mint az árdrágítás ! (Igaz ! Ügy van ! jobbfelől.) Juhász-Nagy Sándor: Ez a jómodor ! Farkas Pál: T. ház ! Ha Juhász-Nagy Sándor t. képviselőtársamnak el kellett volna viselnie azt, amit nekünk esztendők óta el kellett viselnünk és ezért olyan gyanúsításokkal illetnek, amelyek nemcsak politikai, hanem magán tisztességünkbe is vágnak, akkor ezt a modort igen jónak és igen csendesnek Ítélné. Mikor én a háborúra és a békére vonatkozólag ezeket megállapítom, akkor egy lépéssel tovább megyek és azt mondom, hogy amennyire kivánja mindenki, hogy a háború a legrövidebb idő alatt befejeztessék, amennyire kivánja mindenki, hogy olyan imperialista törekvés, amely nem létezik, amelyről senki sem tud, amely csak egyesek fikeziójában él, hog}^ hadakozhassanak ellene, ne kaphasson lábra, annyira veszedelmesnek mondom azt, hogy a magyar nemzet elé a háborúnak mindig csak ezt az oldalát állítják be. En a háborúnak szellemét dicsőíteni sem az emberiség, sem a humanizmus, sem a nemzeti áfdek szempontjából nem fogom soha. Azonban azok elé, akik fiaikat, férjeiket, apáikat vesztették el, a háború mérlegének nemcsak passzív, hanem aktiv oldalát is oda kell állítani. Meg kell mondani, hogy ennek a ránk erőszakolt, rettenetes bajjal és nyomorúsággal járó háborúnak egy eredménye van és ez az, hogy Magyarország területi épsége és következő belátható fejlődése épen e háború következményei által biztosítva van és hogyha csak belső ellenségek nem marczangolják szét, megszűnt az a veszedelem, amely közvetlenül a háború előtt megvolt, amikor láttuk az egyik oldalon a rettenetes apparátussal dolgozó orosz imperializmust, a másik oldalon pedig az ő vezetése alatt a román, szerb, délszláv és olasz imperializmust, amint egy vasgyürübe akarták szorítani Magyarországot. Sokan nemcsak odakint, de ide-