Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

773. országos ülés 1918 február 21-én, csütörtökön. 369 bent a fórumon is, nagyon hangosan olyan tendencziákat hirdettek, olyanokat suttogtak, hogy ezzel a konczentrikus támadással szemben lehetetlen, hogy a monarchia és ezen belül Magyarország megmaradhasson. A monarchia likvidálásának lehetőségéről osztrák és magyar politikusok ~- ha nem is pro foro externo. de pro foro interno — sokat fecsegtek. Volt egy politikai áramlat, amely a hármasszövetségtől bennünket is el akart téríteni; ha ennek gondolatmenetét végigképzelem, nem juthatok más végpontra, minthogy ennek kifejezett tendencziája az volt, hogyha ez a rettenetes támadás meg fog indulni, az nagy változásokat fog előidézni Európa térképén és ebben nekünk igyekeznünk kell a legkedvezőbb szituácziót megteremteni. Én ezeknek az UTaknak jóhiszeműségét és hazafiságát nem akarom kétségbevonni, de kétségtelen, hogy a gondolatmenet, amely eltöltötte őket, oda vezetett, hogy igenis számoltak ilyen lehetőséggel. És ha ezek a lehetőségek megszűntek, ha nincs is kilátás arra, hogy Máramarosszigeten orosz kormányzó, Kolozsvárt és Brassóban román préfet. Baján vagy Szabadkán szerb nacsalnik fog terpeszkedni, de határaink biztosítva vannak, ha nemzeti fejlődésünk jövőjét senki sem fogja korlátozhatni ; akkor mégis csak volt ennek a háborúnak, amelyet nem kerestünk, amelyben nem akartunk belemenni, de amelyet akkor, amikor a határainkat megtámadták, területünket fel akarták osztani, hála hadseregünk vitézségének, dicsőségének végigvívtunk, egy olyan következménye, amely szerint ma már ott vagyunk, hogy ez az eredmény biztosítottnak látszik. Balla Aladár: Csak nagvnémet ne legyen belőle ! (Zaj.) Farkas Pál : Balla Aladár képviselő ur a németek iránt érdeklődik . . . Balla Aladár : Azoktól félek, a nagynémetektől ! En mint magyar embsr félek a nagynémetektől. (Zaj a ház minikét oldalán. Elnök csenget.) Szinyei- Merse Félix : Én az ilyen magyaroktól félek ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Farkas Pál: Én t. képviselőtársamnak politikai gondolatmenetével vitatkozni nem akarok. Ha ő a nagynémetektől fél, ez egy politikai nézet; ezért én nem aggódom. De ha Balla t. képviselőtársam megkérdezi az embereket, akik a rettenetes 1916. őszszel Erdélyben voltak, hogy akkor az egész erdélyi magyarság ezeket a védelmére siető nagynémeteket hogyan fogadta, akkor majd be fogja látni, hogy ez nagyon súlyos hálátlanság. (Taps jobbfelől. Mozgás és zaj balfelól.) Lovászy Márton : Mi is megvédjük hazánkat ! (Zaj és ^közbeszólások a ház minikét olialán.) Juhász-Nagy Sándor : Magyar katonák voltakErdély határán ! Elnök (csenget) : Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben mara

dni. I Farkas Pál: T. képviselőház ! Minden argu- I KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. mentummal szemben lehet vitatkozni, kivévén azzal, amely tudatosan nem akarja látni a tényeket. (Igaz! Ugy van! Taps a szélsőbalolialon.) Én háborús élményekről a házban beszélni nem szeretek. Ha valaki ismeri a magyar katonának hősiességét és dicsőségét, ugy azok ismerik, akik velük együtt küzdöttek, de. ez nem fog bennünket arra indítani, hogy az egész világ által tudott tényeket, amelyek saját szemünk előtt folytak le, le akarjuk tagadni. Lovászy t. képviselőtársam az erdélyi operácziók részleteit érintette. Olvassa el a jelentéseket, amelyek azon időkben a lapokban mindennap megjelentek, hogy a mi katonáink is dicsőségesen verekedtek Erdély visszafoglaláséért. Ezt odaállitani, mint ellenmondást azzal szemben, amit én állítok, az is egyike azoknak az inszinuáczióknak, amelyekben önök nagyon erősek. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) önöknek van egy sajátságos taktikájuk, ezt láttam, legutóbb a nemzeti hadsereg és a priusz kérdésében. Egy nap milicziát követeltek és másnap a legradikálisabbak voltak a nemzeti hadsereg kívánságában. önöket a taktika vezeti. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Amikor ezt a határozott tényt konstatálom, hogy Erdélyben egy nagy német hadsereg dicsőséges harczokban igen jelentékeny részt vett Erdély visszafoglalásában, akkor önök rögtön keresnek egy módot, hogy hogyan lehet ezt ellenem fordítani. (Ellenmondások a szélsőbaloliálon. Igaz! Ugy van l a jobboldalon. Zaj.) . Juhász-Nagy Sándor: Ki hagyta védtelenül Erdélyt % Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak. Farkas Pál : Én ép oly kevéssé vagyok hajlandó lemondani arról a dicsőségről, amelyet a magyar fegyverek szereztek Erdélyben és egyebütt, mint ahogy nem vagyok hajlandó lemondani a hálának és a szövetségi hűségnek arról az elemi érzéséről, amelylyel minden tisztességes magyar ember tartozik szövetségesünknek. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbáloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Ez a magyar tisztesség !) Lovászy Márton : Nem tanulunk önöktől tisztességet! Minket nem sópénzen választottak meg ! (Zaj.) Farkas Pál: Ha a politikai korrupczióra méltóztatik tenni czélzást, legyen nyugodt a kép* viselő ur, lesz alkalmam arra, hogy ezt a témát is bővebben feszegessem. Konstatálom tehát, — hogy külpolitikai eszmemenetemet befejezzem, — hogy amikor a t. Károlyi-párt programmjának külpolitikai részét akarom megkonstruálni, akkor semmi pozitív tételt nem találok. Nem találok egyebet, mint az előbb említett érzelmi propagandát és azt az igen vague, igen általános kifejezést, hogy ők ugyan elismerik a német szövetség fontosságát, de vannak aggodalmaik. En aggodalmakkal szemben közgazdasági és egyéb téren igen szívesen vitatkozom, szívesen meggyőzetem magam és megpróbálok meggyőzni másokat. De a mostani időpon47