Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

773. országos ülés 1918 február 21-én, csütörtökön. 365 Galicziából és Bukovinából annak idején kivertük s igy az elkerülhetetlen szükség« esete ma már nem áll fenn, elég egyszerűen csak azt konstatálnom, hogy az 1915 :JIII. törvényczikk a hagyományos magyar jóhiszeműségnek és e törvényhozás lelkesültségének egyik szerencsétlen, káros műve volt. (Igaz! Ugy van ! Felkiáltások balfelöl: A túloldalnak mondja ezt, ne nekünk! Felkiáltások jőbbfelől: Mindnyájunknak mondja! Egyértelműen hoztuk a törvényt! Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Káros volt ez a törvény főleg azért, mert a mostani összekeveredett állapotban a magyar véráldozat nagyságát pontosan megállapítani s a magyar hadi dicsőséget utóiérni alig lehet. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Visszatérve arra, amiből beszédem elején kiindultam, ismételnem kell, hogy a magyar nemzet véráldozatában Ausztriával szemben mutatkozó aránytalanságnak egészen más volt az oka. (Halljuk! Halljuk I) Oka volt elsősorban a magyar nemzetnek a király, az uralkodóház és Ausztria részéről soha meg nem hálálható, lelkesült magatartása ; (Igaz ! Ugy van ! ajobb-ésabaloldahn.)&z államnak, az egyeseknek, a társadalom minden osztályának, minden rétegének, a törvényhozó hatalomnak, a végrehajtó hatalomnak az egész vonalon való lelkesült áldozatkészsége ; (Igaz / Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) a magyar hagyományos jóhiszeműség, a megállapodások becsületes és pontos megtartása, a sorozásoknál mutatkozó szigor és a hadkötelesek lelkesült magatartása ; a felmentéseknél mutatkozó önmérséklet és kérlelhetetlen szigorúság, (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) másrészt pedig oka volt a véráldozat aránytalanságának a császári és királyi hadsereg főparancsnokságának állandó hatalmi túlkapása (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s a magyar hadkiegészítési ügyekbe való jogtalan, önkényes beavatkozása, (Igaz ! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) végül pedig, Ausztriában, ugy a polgári, mint a katonai hatóságoknak áldozatkészségében mutatkozó az , a sok kívánnivaló. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Nagyon visszaélnék a t. ház türelmével, (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon és a baloldalon.) nagyon igénybe venném az indemnitás tárgyalásánál amúgy is erősen korlátozott időt, ha ezekre a kérdésekre most külön-külön részletesen kitérnék, ezért csak az ujonczállitásról és a fölmentésekről kívánok most még néhány szót szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Nézetem szerint nekünk nem lett volna szabad arra az ideális és becsületes álláspontra helyezkednünk, hogy kiki hozza meg a maga legnagyobb áldozatát, hanem egyedül és kizárólag a lakosság arányszámához kellett volna görcsösen ragaszkodnunk. (Élénk helyeslés és felkiáltások balfelől: Ugy van! Igaza van!) Ilyen megállapodást, amilyen köztünk és Ausztria között volt, csak a bolgár, a török, vagy a német államokkal lehetett volna kötni, Ausztriával szemben azonban, amely sohasem tartotta meg a megállapodásokat, nem. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldahn.) Elnök : Arra mégis kérnem kell a képviselő urat, hogy ilyen nagy általánosságban ne tegyen a velünk szövetséges állammal szemben gyanúsító megjegyzést. (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Igaza van ! Ezek fájdahnas tények ! Csendet kérek, t. képviselő urak ! (Zaj balfelől.) Balla Aladár : Most már Ausztriát sem szabad aposztrofálni ? Éljen Szilágyi Lajos ! (Zaj. Elnök csenget.) Szilágyi Lajos : De nem lehet igy megegyeznünk Ausztriával már csak azon okból sem, mert Ausztria a mi hatalmas véráldozatunkat nemcsak hogy nem méltányolja, de határozottan kigúnyolja. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Balla Aladár : Ez a magyar beszéd ! Szilágyi Lajos: Olvassa csak cl mindenki a cs. és kir. hadügyminister ur által alapított és a közös költségvetés keretében nekünk is drága százezreinkbe került »Rundschau« czimü osztrák katonai lapnak múlt évi deczember 15-ikén megjelent közleményét, amely Polónyi Dezső t. képviselő urnak és báró Szurmay Sándor honvédelmi minister urnak beszédeit tárgyalja és elmefuttatását azzal fejezi be, hogy egészen természetes, hogy nekik kevesebb alkalmas emberük van, mint nekünk, mert hiszen az utóbbi esztendők alatt az élelmezési viszonyokban beállott különbségek az osztrák állampolgárok egészségére természetszerűleg hátrányos hatással voltak (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan!) s végül odavágja nekünk a czikk, hogy adjunk nekik több élelmet, akkor több lesz a »tauglich<< odaát. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Ugy hiszem, t. ház, hogy ehhez a gúnyolódáshoz nem kell semmi kommentár. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés balfelől.) Ami a véleményem az ujonczállitásról, ugyanaz a véleményem a felmentésekre vonatkozólag is. (Halljuk! Halljuk!) Itt sem lett volna szabad arra az ideális álláspontra helyezkednünk, hogy mindenki hozza a maga legnagyobb áldozatát . . . Balla Aladár: Balek álláspont. Szilágyi Lajos: . . . hanem szigorúan meg kellett volna szabnunk a határát annak, hogy a felmentendők létszámát illetőleg meddig mehet el Ausztria és meddig Magyarország. (Igaz! Ugy van ! a jobb- és báloldalon.) Az 1910. évi népszámlálás adatai, különösen a lakosság foglalkozására vonatkozó adatok, jó támpontot nyújtottak volna abban a tekintetben, hogy hol, melyik foglalkozási ágban, mily mértékig mehetünk el a felmentések terén. Mig Magyarországon a községi elöljáróságoktól kezdve a főszolgabirákon és a főispánokon keresztül egészen a szakministerekig a lehető legnagyobb szigorúsággal hajtották végre azt az elvet, hogy minél több katonát adjunk a haderőnek és mennél kevesebb embert mentsünk fel, ugyanakkor Ausztriában ezzel homlokegyenest ellenkező szándék kapott lábra. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Létay Ernő: Okosabbak voltak, mint mi !