Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-773
364 773. országos ülés 1918 február 21-én, csütörtökön. voltát. Azt, hogy aránylag több katonára mendták ki Magyarországon az »alkalmas« szót, mint Ausztriában, senki sem tagadja, én sem tagadom. De tovább megyek, azt is a nyilvánosság elé hozom, hogy az 1892. születési évfolyam első szemléjén, értesülésem szerint, Magyarországon 80%-ot soroztak be, mig Ausztriában csupán 34%-ra mondták ki az »alkaímas« szót. Ennek azonban nem a testi rátermettség volt az oka, hanem a magyar hadkötelesek lelkesült magatartása és a sorozásnál nálunk alkalmazott kérlelhetetlen szigor. Nálunk a sorozó-bizottságok elnökeit, a sorozó orvo^ sokat, tiszteket, a legnagyobb lelkiismeretességgel egyéniségük szerint válogatták meg és minden intézkedést megtettek, hogy a pártatlanság és kérlelhetetlen szigor az egész vonalon feltétlenül érvényesüljön. Ami pedig a magyar hadköteleseknek a sorozásnál való maguktartását illeti, könyveket lehetne irni azokról a szép jelenetekről, amikor a magyar ember a sorozó-bizottság elé áll. (Igaz ! ügy van !) Letagadni, vagy eltitkolni a meglévő testi hibát : ez volt az igazi magyar virtus, (ügy van ! a jobboldalon.) Le sem vetkőztek, ugy kiáltották oda, hogy alkalmas vagyok, a 43—50 éves népfölkelők. Ha erre a magyar lelkesedésre hivatkozott volna a honvédelmi minister ur, amikor a magyar nemzet véráldozatának aránytalanságát fejtegette, akkor készséggel megnyugodtam volna én is az általa mondottakban. De azt hiába állítják nekem, hogy mi oly vasgyúró nemzet vagyunk. Igaz csak az, hogy mi jobban lelkesültünk, igaz, hogy jobban szeretjük hazánkat és királyunkat, magyarok vagyunk. (Élénk helyeslés.) Hogy a sorozásnál a szigor és a hadkötelesek lelkesült magatartása mily eredménynyel járt, legjobban bizonyitja, hogy 1916 januárban a 43—50 éves emberek számára egy uj népfelkelési felülvizsgálatot kellett elrendelni ; 54 vármegyében és 9 városban vizsgálták újra felül az alkalmasnak mondott népfelkelőket és e rendelkezésnek kifejezetten az volt az indoka, hogy állapittassék meg, vájjon az első sorozás alkalmával nem titkoltak-e el egyesek meglévő testi hibákat. De tagadó állásjDonton vagyok a honvédelmi minister úrral szemben a tekintetben is, hogy a véráldozatokban mutatkozott aránytalanságot az 1915 : III. törvényezikk okozta volna. Bár nem voltam 1915-ben országgyűlési képviselő és igy ennek a törvénynek létre jöveteléért engem semmiféle felelősség nem terhel, mégis határozottan vissza kell utasítanom azt, hogy a törvényhozás ennek a törvénynek létesítésével, meghozásával, valamely ujonoztöbbletet, valami aránytalanságot szavazott volna meg. (ügy van!) Juhász-Nagy Sándor: Az lett az eredmény. Szilágyi Lajos : Felolvasom a törvényt magát. Az I. §. igy szól: (Olvassa.) »A hadviselés érdekében felhatalmaztatik a ministerium, hogy az 1886. évi XX. t.-cz. 5. §-ában és az 1912 : XXX. t.-cz. 36. §-ának 3. pontjában foglalt alapelvektől eltérőleg, a jelen háború tartama alatt, az elkerülhetetlen szükség mértékéhez képest és. tartamára a közös hadsereg ama seregtestei hadi állományának kiegészítése végett, amely seregtestek Galicziából és Bukovinából egészülnek ki, fegyveres szolgálatra alkalmas népfelkelőket ezekhez beoszszon/' Végigolvastam a törvényt, ezenkívül a képviselőház naplójából a törvényjavaslat előadójának, Simon Elemér t. képviselőtársamnak, valamint az akkori ministerelnök ur és akkori honvédelmi minister urnak beszédét, de a túlsó oldalról, az ellenzék oldaláról elhangzott szónoklatokat is. és sehol semminemű nyomát nem találtam annak, hogy itt valami ujoncztöbblétről, valamely aránytalanság utólagos jóváhagyásáról lett volna szó. Annál inkább meglepő előttem, hogy a honvédelmi minister ur most ugy magyarázza ezt a törvényt és a törvényhozást ugy tünteti fel, mint amely valamely disparitást, aránytalanságot teremtett volna meg. Meg vagyok róla győződve, hogy a honvédelmi minister. ur e tekintetben erősen tévedett és a ház szine előtt lesz kénytelen e tévedését helyesbíteni. Amennyire kétségtelen, t. ház, hogy a Tiszakormányt, valamint a törvényt megszavazó nemzeti munkapártot, alkotmánypártot és néppártot a törvény meghozatalánál a legtisztább, leghaza-/ fiasabb szándék vezette, ép oly kétségtelen az is, hogy e törvény következményeiről előre senki sem tudott magának tiszta képet alkotni. Ezért én nem is az akkori kormánynak, sem a törvényhozásnak kívánok szemrehányást tenni, de igenis kritika alá kellett hogy vonjam a hadvezetőségnek teljesen felesleges, önkényes intézkedéseit, amikor előzetesen, a törvényhozás megkérdezése nélkül, galicziai és bukovinai ezredekbe, osztott be magyar katonákat. De ha sikerült a hadvezetőségnek utólagosan a magyar törvényhozás hozzájárulását megnyerni, legalább ezt a törvényt tartotta volna meg. (ügy van ! a jobboldalon.) Ehelyett azonban az történt, hogy a hadvezetőség beoszt teljesen más, tehát nem galicziai és nem bukovinai osztrák ezredekbe is magyar katonákat. (Igaz! ügy van / a baloldalon.) Felolvasom azoknak az ezredeknek számát, amelyekbe a hadvezetőségnek az 1915. évi III. t.-cz. alapján joga van magyar katonákat beosztani: (Olvassa.) A cs. és kir. 9., 10., 13., 20., 24., 40., 41., 45., 55., 56., 57., 77., 89., 90. és 95. gyalogpótzászlóaljak ; a 4., 5., 6., 11., 13., 16. vadászpótszázadok ; a 9. és 12. dragonyos pótszázadok ;az 1., 2., 3.. 4., 6., 7., 8., 11. és 13. ulánus pótszázadok, valamint a krakói. przemysli, lembergi katonai parancsnokságok területéről származó pótütegek által felállított hareztéri alakulások azok, melyekhez a hadügyministernek joga lett volna magyar katonákat beosztatni. Ehelyett azonban más alakulásokhoz is osztattak be magyarokat, (ügy van! balfelóí.) Ha még röviden megemlítem azt, hogy ennek az 1915. évi III. törvényezikknek hatálya voltaképen már meg is szűnt, mert hiszen az.oroszokat
