Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-773
773. ORSZÁGOS TJLES 1918 február hó 21-én, csütörtökön, Szász Károly és Simontsits Elemér elnöklete alatt. Tárgyai: Az 1917/18. költségvetési év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1917: IX. fc-cz. hatályának 1918. évi április hó végóig való kiterjesztésére vonatkozó törvényjavaslat általános tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Popovics Sándor, Tóth János, gr. Serényi Béla, Szterényi József, Földes Béla. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 40 perezkor.) Szász Károly elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Almásy László jegyző ur. A javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Huszár Károly jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Hoványi Géza jegyző ur. Rátérünk napirendünk tárgyalására, az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 1431. 1432) tárgyalásának folytatására. Ki a következő szónok ? Hoványi Géza jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. képviselőház! Nekünk magyaroknak a háború kezdete óta következetesen az volt az álláspontunk, hogy ezen világmérkőzésben katonai szempontból a lehető legnagyobb teljesítményeket végezzük és a lehető legnagyobb áldozatokat hozzuk meg. Mindennek daczára, valahányszor ujabb és ujabb tömegét vonjuk el a lakosságnak a békés polgári termelő munkától, mindannyiszor el kell hogy fogja lelkünket az a töprengés, hogy vájjon a monarchia másik államában ugyanilyen becsületességgel, ugyanilyen hazafias lelkesedéssel fogják-e fel a háború által rájuk rótt szent kötelességüket. Vgy gondolom, hogy mind a két államnak, az egész monarchiának, de szövetségeseinknek is életérdekei fűződnek ahhoz, hogy Ausztria külön és Magyarország külön a lehető legnagyobb lelkiismeretességgel tartsák be a pragmatika szankczióból eredő kölcsönös védelmi kötelezettségüket, hogy arányosan áldozza a vért mindkét állam, hogy arányosan gyengüljünk, nélkülözzünk, szenvedjünk. Amennyire természetes és szükséges ez a kötelesség, ép olyan szükségesnek tartom azt is, hogy e felett mind a ketten a legféltékenyebben őrködjünk s hogy egymásnak áldozataival tisztában legyünk. Megengedem, hogy ezt a kényes kérdést itt a nagy nyilvánosság előtt tárgyalni, talán nem is helyénvaló dolog. Magam, is ugy gondoltam, hogy teljesen elegendő, ha a magyar nemzet réráldozatára vonatkozó észleleteimet és tapasztalataimat az arra illetékes tényezőknek házon kivül hozom tudomására. Ezért a honvédelmi minister urat mindjárt hivatalbalépése után felkerestem s Közölvén vele észleleteimet, súlyos aggodalmaimnak adtam kifejezést a magyar nemzet véráldozatában mutatkozó aránytalanság miatt. Ugy gondoltam akkor, hogy kötelességemnek ezzel eleget tettem. Most azonban, mikor az osztrák sajtó, az osztrák politikai pártok és az osztrák katonai körök zárt sorokban vonultak fel a magyar nemzet évszázados vágyainak teljesülése ellen, most, igenis, elérkezettnek látom az időt arra, hogy bármilyen kényes is ez a kérdés, azt ide, a ház nyilt ülése elé hozzam. (Halljuk ! Halljuk!) Teszem ezt azon okból, hogy tisztán lássunk ; de teszem ezt azon okból is, hogy odaát is tudják, hogy mi tisztán látunk, mert csak a helyes tájékozottság alapján helyezkedhetünk majd oly alapra, amelyre feltétlenül szükségünk van épen itt, a katonai kérdéseknél. Lovag Stőger-Steiner hadügyminister ur a delegáczió 1917 deczember 5-én tartott ülésén azt mondta:YOfoassa.j»Magyarországból a hadseregnek szolgáltatott katonák száma aránytalanul nagyobb, mint az Ausztriából szolgáltatottaké.« Viszont báró Szurmay Sándor honvédelmi minister ur a képviselőház 1917 deczember lO-iki ülésén ezt
