Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-772
352 772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. jegyeztem be interpellációmat az igazságügy minister úrhoz, amikor nem tudhattam, hogy gyengélkedése akadályozni fogja őt a megjelenésben. Minthogy közérdekű ügy kényszeritett az interpelláczió bejegyzésére, kénytelen vagyok azt elmondani. Mindössze azzal a regarddal lehetek, hogy azon részeit mondanivalóimnak, amelyek az igazságügyminister ur múltjára és személyes nyilatkozataira vonatkoznak, amelyeket nem mint igazságügyminister tett, azokat lehetőleg elhagyom. A kormány bemutatkozása alkalmával a múlt kormány demokratikus cselekedeteinek bírálatában a sajtó-czenzura kérdését is érintettem s kénytelen voltam reámutatni arra, hogy a mostani kormány épen ugy, mint az előző, a sajtó-czenzura terén nemhogy demokratikus irányban haladna, hanem épen ellenkezőleg, a hadi érdek czimletóvel olyan visszaéléseket űz, amelyek nemcsak hogy demokratikusoknak nem mondhatók, de nem is lehet ezeket az intézkedéseket a hadi érdekkel megvédeni vagy megmagyarázni. Az igazságügyminister ur akkor mindjárt válaszolt és kétféle magyarázatát adta a czenzura ilyetén kezelésének. Az egyik igen ügyes fogás volt azok részére, akik a politikában nem szeretnek a dolgok mélyére nézni s csak hangulatok által vannak szuggerálva. Meglehetős, egész mozidarab erejéig menő fantáziával a Néva jegét festette elénk az igazságügyminister ur, amint a Nova jegéből, a lékekből haldoklók koponyái emelkednek fel s ezeket tizenhat éves bolsevikiek visszaverik. Valóban elrettentő kép! S ha a hadiérdek alatt az értetik, hogy az állami rend keretében az ilyen cselekedetekre való izgatás, az ilyen cselekedetekre való lehetőség megszervezése eltiltassék, azt hiszem, hogy ebben a házban, sőt nemcsak itt, hanem kinn az országban is egyetlen józaneszü ember sem akad, aki az ilyen hadiérdek ellen való vetést helyeselhetné, azoknak a cselekedeteknek és e cselekedetek elkövetésére a lehetőséget meg akarná adni. Voltam bátor már akkor kifejteni, hogy igenis' minden igazi államrendnek hive vagyok és épen azért követelem sokszor szenvedélyes és éles hangon a nép nyomorúságán és bajain való segítést, hogy mi magunk csináljunk rendet itt, mielőtt végső elkeseredésükben a népek maguk minden felelősség és minden szervezettség nélkül igyekeznének rendet csinálni. Láttuk ennek szomorú példáját a többi országokban és hatványozottan kell most követelnünk, hogy azokat az inditó okokat, melyek a népek zavargására ós az anarchiára vezetnek, a kormányok s az országgyűlés kiküszöböljék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Épen az volt a vita tárgya, vájjon az anarchiára vezető cselekményeket csak gépfegyverrel lehet-e megakadályozni, vagy pedig vannak oly más módok is, mint pl. kormányintézkedések, az izgatók ellen a felvilágosító magyarázat, a néphez való odamenós és a nép i közt való felvilágosítás, amelyek szintén alkalmasak arra, hogy az anarchiát megakadályozzák. Az igazságügyminister urnak másik érve az volt, hogy azok a konkrét esetek, a melyeket én annak bizonyítására hoztam fel, hogy a sajtóczenzura terén a hadi érdek czimletével visszaélnek : oly esetek voltak, amelyeket az ő elődje rendelt ei, vagy amelyek az ő elődjének hatásköre alatt rendeltettek el s ő azokról, bár egyetért vele, nem tehet. Tudom, hogy a mostani igazságügyminister ur meg volt elégedve az előbbi igazságügyminister ur irányával a sajtóczenzura terén is, hisz talán épen az volt az a nagy érv, melylyel kapaczitálta őt arra, hogy tovább tartsa meg az igazságügyministeri széket. (Mozgás.) De mégis kénytelen vagyok konstatálni azt az egyszerű tényt, hogy az igazságügyministeri hatáskör területére ő némelykor már előzőleg, mielőtt beleült volna az igazságügyministeri székbe, kikalandozott és ő maga intézkedett a czenzura ügyében. .De ez a múlté. Én most két oly konkrét eset kapcsán kívánok bizonyítékokat előterjeszteni, amelyekről már nem vitathatja el senki, legkevésbbé az igazságügyminister ur, hogy ezek az ő idejében és az ő közvetlen intézkedésére történtek. Február hó 8-án, amikor tehát már ő ült az igazságügyministeri székben, a lapok az előttevaló napon tartott parlamenti ülésben elhangzott beszédekkel foglalkoztak. Sajnálom, t. ház, hogy ez a közlemény, amelyet itt bátor leszek felmutatni és amely miatt egy újságot elkoboztak, Vázsonyi Vilmos személyén kivül az én csekély személyemmel is foglalkozik. A Neues Pester Journal czimü politikai napilap a parlamenti ülésen mondott beszédeket a történtek szelleméhez híven közölte. A bevezetésben megírta véleményét Vázsonyi Vilmos igazságügyminister ur beszédéről és az én beszédemről. Ahogy megjelent ez a közlemény a Neues Pester Journalban, azt kellett látni, hogy teljesen Vázsonyi igazságügyminister urnak ad igazat, míg engem elitéi. Ehhez ugyebár tökéletesen joga is volt, ha ezt irta volna. De másnapi számában a Neues Pester Journal egy újdonságot irt. Bátor leszek szószerinti szövegében németül felolvasni azért, nehogy az mondassák, hogy ferdítés révén talán kiélezetten történik az igazságügyminister ur cselekedetének kimutatása. (Olvassa): »Vázsonyi und Fényes. Wir habén gestern in unserer Einleitung zum Eeichstagsbericht die Reden des Abgeordneten Ladislaus Fényes und des Justizministers Dr. Wilhelm Vázsonyi nach Grebühr gewürdigt und kritisiert. Wir mussten diese einleitende Besprechung der Zensur unterbreiten, und diese war so maliziös, in dem Artikel alles stehen zu lassen, was gegen Fényes gerichtet war und alles zu streichen, was dem Justizminister wieder den Strich gehen konnte. Auf diese Weise kam
