Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-772
772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. 353 eine Beichstagseinleitung zustande, die nur eine Verurteilung Fényes' und nur Lobsprücke für Vázsonyi enthält. Da dies mit dem beabsichtigten Inhalt der Einleitung in krassem Widerspruch steht, haltén wir es für unsere Pflicht, im Interessé der Reputation des »]Síeuen Pester Journal« unseren Lesem von der unwillkommeiien Metamorphose unseres Artikels Mitteilung zu machen«. Tisztelt ház! Konstatálni vagyok kénytelen, hogy e napihirben az illető újság azt dokumentálta, hogy az előtte való nap országgyűlési értesítésének bevezetésében nemcsak dicsérte Yázsonyi Vilmos igazságügyminister ur beszédét, hanem bizonyos részében korholta; viszont, habár ez mellékes, az én beszédemnek némely részét nemcsak korholta, hanem elismerte annak érdemét. Ehhez, tisztelt ház, azt hiszem, a hadiérdeknek semmi köze. Ez egy újságnak szabad véleménynyilvánítási joga oly területen, amelyre a hadiérdeket, ha annak czimletét a legszélesebbre mázoljuk is, nem lehet ráragasztani. Juhász-Nagy Sándor: Ugy van! Igaz! Fényes László: És mégis, mikor e közleményt kinyomatta az újság és másnap a szétterjesztés kezdődött, a rendőrök sorba járták az újságos üzleteket, elkobozták, elvették a trafikokban, postán, vasúton, minden egyéb helyen és amikor az elkobzásról a szerkesztőség s a kiadóhivatal értesülvén, ajánlatott tett a czenzura utján Vázsonyi Vilmos igazságügyminister urnak, hogy kihagyja a hirt, de hadd kapják meg az előfizetők a lapot, az volt a válasz, hogy nem, most már a kihagyott újdonsággal, fehér ablakkal sem engedi meg az újság terjesztését. (Mozgás.) Sőt harmadik nap, amikor megírták, hogy az előfizetők azért nem kapták kezükbe a lapot, mert a czenzura elkobozta, ezt sem engedték megírni az újságba, amely, hogy el ne kobozzák, kénytelen volt lemondani természetes jogáról. Tisztelt ház! Ez a száraz tényállás. Minden józan ember ítélete alá bocsátom a kérdést, aki nem elvakult: vájjon lehetett-e a sajtószabadság minimális gyakorlásával és a demokratikus irányzatnak igazán legkisebb fokával elrendelni azt, hogy ez a közlemény meg ne jelenjék, illetőleg, amennyiben már megjelent, a lap elkoboztassák ? Hangsúlyozom, hogy a czenzura nemcsak eltiltotta a közleményt, hanem voltaképen meg is büntette az ujságvállalatot, mert hiszen súlyos anyagi terhet rótt ki rá azzal, hogy az újságot egészében elkobozta és nem engedte az előfizetők kezébe jutni. A harmadik sérelmet akkor követte le, mikor nem engedte meg, hogy másnap azt az egyszerű tényt, hogy az újságot a czenzura egy újdonság miatt elkobozta, a lap közölhesse. Juhász-Nagy Sándor: Ennek véget kell vetni! Fényes László: Azt hiszem, hogy ez a hadiérdek czimletével való olyan visszaélés, amelyet KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. azok, kik komolyan veszik a sajtószabadságot, egy pillanatig sem tűrhetnek. Én előre el volnék készülve az igazságügyminister ur válaszára, ha itt volna és el vagyok készülve, hogy ha majd jön, mit fog erre mondani. Mert mást nem mondhat, mint hogy ő nem tudott róla. De előre bátor vagyok jelenteni, hogy tudom, hogy igenis tudott róla, mert egyetlenegy czenzura-intézkedés nem történik az ő kifejezett akarata nélkül. (Mozgás.) JMem akarok itt most arra a térre menni, hogy miket csinál, miket üzen a lapoknak, milyen békeköveteket küld. Bródy Ernő : Megint pletykázik ! Fényes László: Ez nem tartozik most elmondanivalóim közé, inert nincs itt személyesen. De én már másik u. n. »pletykát« is elmondtam itt, amiről tudom, hogy igaz. Felajánlottam az igazságügyminister urnak a bizonyítást s ha kíváncsi reá, ha bizonyítva óhajtja látni, vájjon mondta-e ő a királyfogást vagy nem, én hajlandó vagyok megismételni és tanúimat megnevezni. Méltóztassék rá alkalmat adni. (Zaj.) Juhász-Nagy Sándor: Az nem lényeges, de a czenzura az lényeges! Kun Béla: Ez már a sajtószabadságban való kalózkodás, ha igy történik. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Fényes László: Hangsúlyozom, hogy én mindazokat a kérdéseket, melyeket itt előhozok, két szempontból hozom elő. Az első az, hogy a sérelmek orvosoltassanak. A másik szempont pedig az, amit szintén néznem kell, hogy vájjon az, aki most valamely irányban a kormányzatban valami ígéretet tesz, megbízható ígéretet tesz-e és politikai cselekvéseinek múltja engedi-e hinni azt, hogy ezeket az ígéreteket ő be is tartja. Mikor én jól tudom, a magam fülével hallottam egyrészt, szavahihető tanuk sokaságától is tudom másrészt, hogy az igazságügyminister ur a sajtóczenzura terén milyen gondolatokkal, milyen elvekkel és milyen gyakorlattal szavalt és cselekedett, akkor igenis jogosan kell itt kérdést tennem aziránt, vájjon az igazságügyminister ur mostani működése összhangban áll-e múltja kijelentéseivel és cselekedeteivel ? Ugyanezt tettem akkor, mikor az igazságügyminister ur velem szemben és az én beszédemmel szemben akarta a rendet megvédeni. Mert ha én ezeket az ő demokrata-kijelentéseit itt sorban elő akarnám most hozni, amit csak azért nem teszek, mert egyrészt ezúttal nem a témámhoz tartozik, másrészt mert ő nincs itt, akkor mindnyájan méltóztatnának látni, hogy az igazságügyminister ur egészen máskép beszél és cselekszik most, mint csak néhány hónappal ezelőtt kiabált. Ez a válaszom arra, hogy az igazságügyminister ur ellen olyan pletykákat hozok fel, melyek nem valók. Felajánlottam a bizonyítást, méltóztassék azt követelni, én mindig rendelkezésre állok. 45
