Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-772
-.m 7*12. országos ülés 1918 február 2Ö-ún, szerdán. egy alakjával, hogy a tőke elhelyezést keres ott, ahol az épen a legalkalmasabb és leggazdaságosabb. De ha azt olvassuk az osztrák sajtóban, hogy a cseh tőke a hadikölcsönjegyzésekre kapható nem volt . . . Barta Ödön: A Zsivnostenska Banka-nak ki adott 4 milliót az alapitásra? (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Ki az ?) JSÍem ezen az oldalon ülő képviselő adta, hanem a túlsó oldalon ülő. {Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : Halljuk Téleszkyt! 0 majd megsúgja!) Rakovszky Iván; Ötven évvel ezelőtt alakult! Niamessny Mihály: Legnagyobb sajnálatomra nem tudok erre a közbeszólásra reflektálni, mert az olyan természetű megjegyzés, melyről én nem tudhatok. Amikor azt olvassuk, hogy a cseh tőke a legnagyobb tartózkodást gyakorolja a hadikölcsönökkel szemben, akkor mégis csak feltűnő az, hogy a tőkebőség épen abban nyilatkozik meg, hogy ott keressen érvényesülést, ahol a délszláv törekvéseknek a fókusza van, vagy pedig ott, ahol nemrég a román betöréskor a magyar államnak egy tátongó sebe vérzett. Ez gondolkozóba ejt és emiatt nagyon kell vigyázni az idegen betolakodó tőke munkájára, annál is inkább, mert hiszen tudjuk azt, hogy ma a viszonyok rendkivül kedvezőek az idegen tőkének elhelyezkedésére. Németországnak egyik legkiválóbb gazdasági gondolkozója "W altér Batenau ezt irja a német viszonyokra. Méltóztassanak megengedni, annyira árnyalva ir a szerző, hogy nem kivánom lefordítani, hanem eredetiben adni: (olvassa.) »Es wäre nicht verwunderlich, wenn das valutenstarke Ausland, das heute schon unsere Kursschwäche durch biliigen Ankauf von Landbesitz, Anlagewerten und Kunstwerken ausnützen sucht, künftig sich um die Beherrschung wesentlicher Teile unserer Wirtschaftsmittel bewirbt.« Nem folytatom az idézetet. De ha Németországban aggályosak az ilyen jelenségek, hogy az idegen, ellenséges indulatú tőke a gazdasági eszközöknek birtokába helyezi magát, akkor azt hiszem, hogy nekünk, épen földrajzi helyzetünknél, államunk kisebb erejénél, de gazdasági fejlettségünk csekélyebb voltánál fogva is kétszeres okunk van óvakodni az ilyen betolakodástól, kétszeresen kell arra ügyelnünk, hogy akkor, amikor ellenséges indulatú pénzcsoportok keresnek itt érvényesülést, minő érdekeket szolgálnak, gazdaságiakat-e, vagy pedig politikaiakat ? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Legyen szabad végül az idő előrehaladottsága miatt egészen röviden rátérni a kormányprogramra gazdaságpolitikai részére. Itt is abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szívesen indulhatok ki a ministerelnök urnak egy nyilatkozatából, amely azt mondja, hogy az iparfejlesztést a mezőgazdasági érdekekkel karöltve — nem szórói-szóra idézem, de a »karöltve« szóra helyezem a súlyt — kívánja megvalósítani. Tényleg ma az ipar és mezőgazdaság között ellentétet keresni nem lehet, nem szabad és Széchenyi Istvántól kezdve minden nagy magyar gazdasági politikusnak az volt a törekvése, hogy a magyar közgazdaság egyetemének, a mezőgazdaságnak, iparnak egyaránt tegyen szolgálatokat. Semmi okunk nincs tehát bárminő gyanakodással vagy félelemmel fogadni azt a nagyszabású ipari programmot, amely azáltal is tartja bevonulását, hogy a kereskedelmi széket egy, az iparpolitikában igen ekszponált, kiváló politikus foglalta el. Amit más érdekkörök kívánhatnak, az semmi egyéb, minthogy ez a karöltve járó munka, melyet a ministerelnök ur kilátásba helyez, tényleg így karöltve végre is hajtassák. A tőkekonczentrácziónak korát éljük. De ugyanekkor fel kell ismernünk azt, hogy más tényezőknek is szervezésre van szükségük. Szervezésre van szükségük kivált azoknak az elemeknek, melyeket minden pártnak politikai hitvallása szerint ebben az országban most gyarapítania és erősítenie kell és ez a kisbirtokos elem. Azt hiszem, nem csupán az a feladatunk, hogy a kis embert, a hazatérő katonát, a földet kereső gazdát földhöz juttassuk, hanem az is feladatunk, hogy gondoskodjunk alkalmas eszközökről, hogy ő a nagy gazdasági versenyben, amely megindul, meg is tudjon állani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Semmiféle érdekkörnek nem lehet ártalmára az, ha termékeinek értékesítésében, hiteligényeinek egy bizonyos kiemelésében, de főleg azon tevékenységében, amelyben ő az ipari tevékenységet a mezőgazdasági ipar terén megközelíti, vagy pedig azzal rokonterületeken, mint aminő például a gyümölcs kikészítése és annak feldolgozása, megfelelőleg szerveztetik, ha neki tőke nyujtatik és ha ő mint épen olyan egyenrangú termelőtényező áll be a meginduló nagy gazdasági versenybe, mint azok a tényezők, amelyeknek a nagy tőkekonczentráczió rendelkezésükre áll. Hiszen rendelkezésére áll a t. kormánynak már most is egy szerv, amely sok helyen igen értékes munkálatokat is végzett és ez az Országos Központi Hitelszövetkezet, mely a mezőgazdasági szövetkezeteket a legnagyobb mérvben támogathatja azon törekvésükben, hogy a kisgazda a maga versenyképességében megerősödve necsak földbirtokával vehessen részt a versenyben, hanem azon földbirtok modern kihasználásának összes eszközei rendelkezésére állván, épen ugy kivehesse részét az élet versenyéből, mint a nagy tőkével rendelkező nagybirtok. Ez az egyik kívánság, amelyet ma hangoztatni kívánok. A másik szintén abból az érdekszférából van véve, amelyet képviselni szerencsém van és ebben szintén örömmel indulhatok ki a ministerelnök ur programmjából és ez : a kisipar életképességének lentartása.
