Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

346 772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. hogy a czirokot lefoglalták, megtiltották az eladást, de az átvételről, a. megvásárlásról nem gondoskodtak és a czirok romlik és az illetőknek az uj rendelet csak nagy károsodást okozott (Igaz!' Ugy van !) T. ház! Ismétlem, amiből kiindultam! Én ezeket . a kérdéseket a világért sem taglalom pártszempontból, nem is lehet; Isten mentsen, hogy mindenben ezt tegyük, hogy mindent politikai pártszempontból kezeljünk. Kötelességemnek tartottam, hogy e kérdéshez hozzászóljak és kötelessége ez mindenkinek, aki ezekkel a kérdésekkel behatóbban foglalkozik. Mert, t. ház, sokkal többről van szó, minthogy egyik-másik kisebb gazdasági bajon segítsünk; itt a kapcsolat folytán majdnem £> lét és nemlét kérdése forog fenn. (Igazi Ugy van!) Hiszen helyzet, amelyben most vagyunk, következménye annak a politikának, amelyet ellenségeink czéltudatosan és kitartóan ellenünk folytatnak és ha ezzel szemben mi akár dezorganizáczió folytán, akár türelmetlenségből, akár pedig léhaságból szembe szállani nem tudunk, akkor akármilyen hősiesen karczolnak is fiaink, elvesztjük a háborút, azért, mert ezen a téren nem tudtunk helyt állani. Azért ebben a kérdésben különös óvatossággal kell eljárni és arra kell törekedni, hogy mindent, amit az ember elmond, csak a valóságnak megfelelően mondja el és ne színezve. Nem is szükséges itt színezni, mert a helyzet elég komoly arra, hogy mindenki átlássa és belássa. Meg vagyok róla győződve, hogy a t. kormány szintén teljes tudatában van annak, hogy a helyzet, a mai szituáczió nagy és komoly munkálkodást igényel, de arról is, hogy e szituáczió felidézésére az előfordult téves intézkedések is szolgáltattak okot és hogyha ez a beismerés és belátás a kormányban megvannak, amint kell hogy meglegyenek, ugy reméljük, hogy a jövő évben ezek a hibák ki lesznek küszöbölve és ha nem is tökéletes rendszerrel állunk majd szemben, de mégis jobban fogjuk a termés igénybevételére a lehetőségeket biztosítani. (Helyeslés.) Magam részéről nem a sok rendelkezésben és nem is elsősorban a sok ellenőrző ós felügyelő szervben keresem e kérdés megoldását. Mert itt voltaképen materiális kérdésről morális kérdésre kell áttérnem és bár tudom, hogy szentelt viz általában, de mégis azt hiszem, hogy a háború negyedik évében, amikor látjuk, hogy a legszomorúbb jövő előtt állhatunk, mégsem vétek a józan és gyakorlati politika ellen akkor, amikor erről a helyről, mint a magyar nemzet egy szerény képviselője kérést intézek azokhoz, akikben a nemzet ma él, hogy fontolják meg, hogy magánérdekek, osztályérdekek nagyon törpe kicsiségek a nagy érdek mellett, amelynek mindnyájan szolgálunk. (TJgy van!) És nincs ember, aki ma elmondhatná, hogy ha egy kicsiségen áthágunk, ugy ezzel nem csinálunk még nagyobb bajt. Bocsánatot kéi'ek, mihelyt a lelkekben ez a nizus felébred és a kötelességek teljesítése körül megkezdődik az alkuvás, akkor ezen a téren már bajos lesz a megállás. (Ugy van !) Ezen a téren nem lehet szó megalkuvásról. Bármily kötelességgel állunk szemben, azt teljesítenünk kell. El kell fogadnunk a helyzet nehézségeit. Nem mi idéztük fel, ás igenis, minket Isten férfiaknak teremtett, magyaroknak teremtett és nekünk helyt kell állnunk, mert itt nemzeti becsületünkről van szó. (Elénk helyeslés.) Ezeket óhajtottam a t. háznak tudomására hozni. Egyébként a javaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadom, és elfogadom egyrészt alkotmányos szempontból, mert hiszen állami szükséglet kielégítése egy perczig sem szenvedhet fennakadást, elfogadom másrészt azon őszinte és mély tiszteletemnél fogva, amelylyel a pénzügyi tárcza vezetője iránt egyénileg mindenkor viseltettem. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Hoványi Géza jegyző: Niamessny Mihály! Niamessny Mihály: T. képviselőház! Nem csupán a parlamenti formalizmus szokásának teszek eleget, amikor előttem szóló Návay Lajos t. képviselőtársam előtt meghajtom az elismerés zászlaját azon szakszerű fejtegetésekért, amelyeket a közélelmezés terén nekünk nyújtott, és azt hiszem, legjobban honorálom ezeket a fejtegetéseket, ha némely tételemben, amelyet előadni bátor leszek, ezekre mint döntő bizonyítékokra leszek bátor hivatkozni. (Halljuk! Halljuk ! jobb felől.) Áttérve a jelen javaslatnak bírálatára, illetőleg az ezzel kapcsolatos rjolitikai kérdések taglalására, tulajdonképen ma más kiindulópont nem áll még rendelkezésünkre, — hiszen a t. kormány uj alakjában sokkal rövidebb ideje foglalta el helyét — - mint az a nagyszabású programúi, amelyet a ministerelnök ur röviddel ezelőtt a házban kifejteni méltóztatott. Már a minap Farkas Pál t. képviselőtársam utalt arra a helyzetre, amelyben mi, .akiknek fiatalsága egybeesik azzal az idővel, amidőn az igen t. ministerelnök ur a parlamenti küzdőtér porondjára lépett, ővele szemben vagyunk. Nekünk első politikai impresszióink valók abból az időből, amidőn ő épen ugy akkor, mint ma igyekezett ideális tartalommal megtölteni a politikai életet, amikor először Szilágyi Dezsővel karöltve adta az első nagy reform-programmot az országnak. Ha ma ezzel a programmal szemben ellenzéki bírálatot gyakorolok és ha ezzel az ideális programmal szemben a gyakorlati kormánypolitika szempontjából észrevételeket teszek, ez hiven ahhoz az állásfoglaláshoz, ame-