Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. 345 késik és otthagyják azt a készletet a gazda .őri­zetére, akkor ő tavaszig ugy őrzi, hogy annak a kvantumnak fele sem marad meg. Van azután egy csomó Idhágási eljárás azért, mert az az ösz­szeg, amelyet megállapítottak, az átvételkor nin­csen meg. Főleg a kukoriczánál lehetne az azonnal való átvételt behozni. (Ugy van! Igaz!) Az idei rendelkezés a kukoriczánál határo­zottan sérelmesebb és hátrányosabb volt a gaz­dákra nézve, mint a régi. Először is restringálták a hizlalások lehetőségét két darab öt családtagon­kint, másodszor a közélelmezés czéljaira sozlgáló hizlalás megadásával kapcsolatosan elrendelték a rekvirálást, ugy hogy a kettő együtt ellentétet képezett. Az alispánok kiadták ugyan a hizla­lási engedélyt, de azután a nagy rekviziczió foly­tán lefoglaltatták a hizlalásra engedélyezett meny­nyiségeket, ugy hogy ez egy kaotikus állapotot idézett fel. Hiba volt az is, hogy rendeletileg kimondot­ták, hogy saját szükségletén felül kiki hizlalhat sertést közélelmezés czéljaira olyképen, hogy 50%-ig a saját kukoriczáját felhasználhatja. Szint­úgy joga volt, amig az igénybevétel nem történt, kukoriczájából ötven perczentet magánosoknak is eladni. Mikor olyan konjunktúrák vannak a hizlalásnál, a sertések árainál, akkor természetesen fruktifikativebb volt a kukoricza felhasználása akár a titkos hizlalás formájában is, mint bevárni az igénybevételt. Itt is hiba volt az elkésés. Az Alföldön a kukoriczát szeptember elején törik ; a rendelkezés pedig szeptember végével jelent meg, Mivel tudják a gazdák, hogy minél előbbrehala­dunk, annál inkább fenforog a lehetősége annak, hogy jön a rekvizitor, akit esetleg a katonaság is kisér, először megjjróbálják a maguk szükségletét biztositani. Fordítva kellene csinálni: először kel­lene a szigorú rekvizicziót gyakorolni és nem későn a már üres magtárakban. Tessék az első hetek alatt rekvirálni, akkor megközelítőleg meg is fogják találni a termés igazi mennyiségét. Ami egy szintén meglehetős nehéz kérdést képez, ez a malmok kérdése. Nem a nagy kereske­delmi malmokat értem. A malmok nagy jelentő­séggel birnak az őrlemények folytán a közellátásra. Itt tapasztalható volt először, hogy azok a szigorú rendszabályok, amelyek a malmokra nézve kiadat­tak, többé-kevésbbé nem tartattak be. így mindjárt a kiőrlési perczentnél. Ki van mondva, hogy 85% a kiőrlési perczent. A vidéken átlag 60—70%-kal szoktak őrölni, részint kényelemből, részint egyet­értésben a féllel, mert ő a korpát akarja ilyképen biztositani. Az ellenőrzés sem volt kielégítő ebben a tekintetben. A malmok üzeme általában nagyon gyengén volt ellátva mindenekelőtt a tüzelőanya­gok nagymérvű hiánya következtében. Azután meg hiányzik a legtöbb helyen a szakértő munkaerő. A honvédelmi minister úrhoz intézett kéré­sem volna, hogy a felmentések azoknál az emberek­nél, akik szakszerű molnárok, intenzivebben esz­közöltessenek, mert különben nagyon nehéz az ellenőrzés gyakorlása és a felelősségrevonás. A KÉPVH. NAPLÓ, 1910—1915. xxxvni. KÖTET. tulajdonos azt mondja, hogy nem ért hozzá, az az alkalmazott pedig aki ideig-óráig ott dolgozik, a rendeletet nem ismeri, ugy hogy midőn a ki­hágási eljárás megindittatik, a védekezés rendesen az, hogy az illetőnek nincs szakereje, aki a munká­ban rendelkezésére állhatna. Hasonlóképen tapasztalható volt. hogy p. o. az őrlési igazolványok nagyon szép szisztémája a gyakorlatban nem vált be. Ennek az lett volna a czélj a, hog y a malomban való minden őrlésnél más igazolványnyal kell az illetőnek magát iga­zolni s ez nemcsak vele szemben, de a molnárral szemben is fedezetül szolgál. Valóságban azonban faluhelyen, ahol nincsen olyan szigorú ellenőrzés, ez t mégsem alkalmazzák. Ott sok helyütt az az eljárás divik, hogy az őröltető kiállíttat egy őrlési tanúsítványt, de azután nem egyszerre, hanem többször viszi be gabonáját, ugyanennek a tanúsít­ványnak az alapján. Bizonyos kontingens lett tehát megőrölve; ami a vámőrlemények ellenőrzését sok esetben illuzóriussá tette. Hiba követtetett el ezenkívül magánál az őrlési igazolvány kiállításánál is. Az illető elöljáró­ság kiadta az őrlési igazolványt, de sokszor a fél előbb ment a malomba, odavitte az őrleményt, lemázsáltatta és azon az alapon állíttatta ki utóbb az őrlési igazolványt, azzal indokolva eljárását, hogy otthon nincs pontos mérlege, nem tudja megmérni a gabonát és csak a malomban fogja pontosan megtudni, hogy mennyi is volt. Magától értetődik és bővebben indokolni nem szükséges, hogy ez az eljárás magában is efemerre teszi ezt a rendszert, amelyet gondosan keresztülvitt őrlési igazolványok mellett fenn lehetne tartani. T. ház ! Ezek talán mind aprólékos kérdések­nek látszanak, de. azt hiszem, nem végeztem felesleges munkát, amikor ezekre ráutaltam, mert ezek a nagy kérdéseknek exasse kiindulás­pontjai és ha itt bizonyos normativumot, bizo­n3 r os rendszert tudnánk találni, sokat lehetne a, helyzeten segíteni. (Helyeslés.) Még egy kérdést akarok említeni, a czirok kér­dését A czirok tavaly a legnagyobb konjunktúra volt, bizonyos ideig, őszszel, óriási összegekre ment fel, hiszen egy kis holdon a talpon álló czirok 4000 koronát fizetett, ugy hogy aki csak látott cziro­kot, vagy hallott czirokról. az mind azt gondolta, hogy ez a jövendő gazdagságnak és jólétnek az alapja. Közbejött azonban a lefoglalás, a makszi­málás, megszüntették a forgalmat s most az állam vette kezébe a lebonyolítást, de sajnos, megint ké­sedelem állott be és akik nem adták át, azoknak még most is ott van az árujuk, nem tudnak vele mit csinálni. Akinek van pajtája, az el tudja rak­tározni, de hány embernek nincs! És ott óriási nagy a károsodás, mert megromlik az áru, ami mégsem lehetett czélja az államnak akkor, amikor bizonyos korlátozásokat állított fel, mondjuk, hogy ne legyen túlságosan konjunkturális Nem tudom, hol volt a nehézség vagy az akadály, de tényleg igen sok helyen panasz tárgyát képezte, 44

Next

/
Thumbnails
Contents