Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

772. országos ülés 19l8 február 20-án, szerdán. 335 szintén megnyerni a liadseieg intézményeinek és őket magasabb hadbírói vagy hadbiztosi rangban a hadsereg szolgálatába fogadni. Az élelmezési tiszteknek szintén vannak panaszai. Az ezred élelmezési tisztek teendője és hivatása az. hogy a küzdő hadsereg első arczvonalába szállítsák ki ugy az emberek élelmét, mint a lovak ellátását. Hogy ez milyen fontos és milyen elsőrangú feladat, azt hiszem, felesleges továbbra is fejtegetnem. Ennek ellenére az ezredélelmezési tisztek előléptetésénél az utolsó időkben határozottan olyan mellőzések történtek, amelyek méltán keltettek elégedetlenséget. Míg a nem is a legelső vonalakban működő trén és egészségügyi tisztek háromnégy év alatt főhadnagyi rangból kapitányi rangba lépnek elő, addig az ezredélelmező tisztek akkor is, ha hat-hét éves főhadnagyok, még mindig nem lépnek elő századossá. A csapatszámvevő tisztikarnak szintén vannak sérelmeik. Ezek ugyancsak a katonatiszti állományhoz tartoznak és a harcztéren együtt élnek az ezred tisztikarával. Egészen a kapitányi rangig tiszti kardbojtot viselnek, de 25 éves szolgálat után leteszik a kardbojtot és mint számtanácsosok a katona-tisztviselők kardbojtját kapják. Semmi esetre sem kicsinylendő a katonatisztviselőknek a tekintélye, de aki ismeri azt, hogy mit jelent egy tisztnek a tiszti kardbojt, az meg fogja érteni, hogy bizony nehéz sziwel teszik le azt 25 év multán. A m. kir. honvédségnél már megszüntették ezt az anomáliát, mert ott a gazdászati tisztikarnál már megvan az őrnagyi, alezredesi rangfokozat. Kívánatos volna, hogy ez a közös hadseregnél is keresztülvitessék a magyar hadsereg életbeléptetésekor. Nagyon fontosnak találnám azonkivül, hogy a tartalékos, népfölkelő és szolgálaton kivüli tisztek később, a békében is bizonyos körülmények között előbbre mehessenek és magasabb katonai rangba juthassanak. Igen visszás dolog, hogy előkelő és fontos katonai közigazgatási, vagy katonai gazdasági funkcziókat öreg hadnagyok, vagy főhadnagyok látnak el, akiket bizony sok tekintetben feszélyez ez alacsony rangjuk. Mindazoknak, akik erre alkalmasak és akiknek ide szól a harcztéri beosztásuk háború esetére, módot kellene nyújtani arra, hogy magasabb katonai rangra is szert tehessenek. Sok más ily kérdés volna még, de nem akarom a t. ház figyelmét továbbra is igénybe venni. (Halljuk ! Halljuk !) De nem elegendő, hogy csak ezen kisebb bajokat orvosuljuk. A legfontosabb kérdés az, hogy a tisztikar megélhetését biztosítsuk, (Igaz ! Ugy van !) mert bármennyire kedvező reformokat is léptetünk életbe, ha nem nyújtjuk a tisztikarnak a legminimálisabb ekszisztencziális létalapot, nem fogunk a magyar hadsereg részére megfelelő tisztikart találni. (Igaz! Ugy van!) Azt, hogy továbbra is czifra nyomorúság legyen a katonai szolgálat, nem lehet tovább tűrni. (Elénk helyeslés.) Már a háború előtt is hangosan megnyilvánult az a felfogás, hogy a mai kor viszonyainak a tisztifizetések már nem felelnek meg. A háború kitörése elnémította a sok panaszt, de most a drágaság mind nagyobb emelkedése mind hangosabban követeli ezen kérdések megoldását. (Élénk helyeslés.) Október 25-én a képviselőház ülésében Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam tette szóvá e kérdést, de még a mai napig sem valósították azt meg. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Létay Ernő: Önök nem valósították meg 50 esztendeig! (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Egy hang (a jobboldalon): Hát amikor az első koaliczió volt uralmon? Elnök: Csendet kérek, kéjjviselő urak. Szilágyi Lajos: A delegáczióban miért nem sürgették a delegátusok? Simon Elemér: Én már akkor sürgettem, amikor mi voltunk kormányon; hogy nem sikerült, arról én nem tehetek. A honvédelemügyi minister ur Szilágyi Lajos t. képviselőtársam felszólalására kijelentette, hogy ezen kérdést most azért nem tartja megoldhatónak, mert ^a háború folyamán ugy változhatnak a viszonyok, hogy ma még nem látja előre, hogy mi lesz a háború után és nem tudja, hogy ezen kérdést a háború után hogyan lehet megoldani; igyekszik a helyzetet a pótdijak emelésével és természetbeni anyagok juttatásával némileg javítani, de az alapfizetés felemelésére kilátást nem nyújthat. A hadügyminister ur a delegáczióban előterjesztett ekszpozéjában többet igért. 0 kinyilatkoztatta, hogy a katonai illetmények rendezését szabályozó törvényjavaslat már készen van és — hogy az ő szavaival éljek — már a törvényhozások elé terjeszthető. Azóta elmúlt már három hónap és még ma sem történt e téren semmi. Pedig a kérdést igy tovább húzni, a pótdijak felemelésével a. tisztikar igényeit kielégíteni nem lehet. (Elénk helyeslés.) A pótdijak t. i. szoros összefüggésben vannak az illető tiszt szolgálati beosztásával, a szolgálati beosztás pedig nem a tiszttől, hanem különböző körülményektől függ, melyek tőle távol állanak. Már most ő költségvetésének megállapításánál nem veheti azt előre figyelembe, nem veheti kalkulusba és igy méltánytalan dolog az, hogy tőle nem függő körülmények változtassák fizetését. Nem lehet ez tulajdonképen azért sem, mert igen sok tiszt kénytelen a háború strapácziái folytán nyugdíjba menni, (Igaz! Ugy van!) már pedig ha nyugdíjba megy, illetményei a régi nyugdíjtörvény szerint lesznek megállapítva és elesik minden pótdíjtól. Hogy hogyan tud ebből a mai drága viszonyok között megélni, erre nem tudok feleletet adni. (Igaz! Ugy van!) Szilágyi Lajos: A beteg tiszt kimegy a frontra, hogy megélhessen. Simon Elemér: Igen, számtalan esetet hallottam és számtalan példát láttam magam előtt,