Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

332 772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. azt mondja, egy kicsit talán drasztikus kitétellel, hogy amely állam folytonosan nyersterményeket visz ki, utoljára odajut, hogy emberhúst fog kivinni. Ez annyit jelent, hogy csupán nyerstermeléssel megfelelő számú lakosságot tisztességes ellátásban részesíteni nem lehet. Ez az oka annak, hogy Magyarországon a kivándorlás olyan óriási móreteket öltött. (Igás! Ugy van! balfelöl.) A másik kérdés, amely az igen t. kultuszminister ur beszédjében reám és pártomra nézve foglaltatik, a katonai kérdés. A katonai kérdésre vonatkozólag tett kijelentése is reám igen megnyugtató hatást tett; nevezetesen, mig az igen t. ministerelnök ur programmbeszédében a létesítendő magyar hadseregről ugy emlékezett meg. mint az összes hadsereg kiegészítő részéről, következéskép világosan az 1867 : XII. t.-czikk 11. §-ában emiitett magyar hadseregre vonatkozott az ő kijelentése, addig gróf Apponyi Albert kultuszminister ur világosan önálló magyar hadseregről beszélt. Ezt akarjuk mi is és mikor ő azt mondja, hogy nagyon kér bennünket arra, hogy ne diszkreditáljuk ezt az intézményt és ne keltsünk előre bizalmatlanságot a nemzetben az általuk behozni tervezett önálló hadsereg iránt, akkor én hivatkozom arra, hogy tudtommal sem én, sem pártomból bárki, de általában ezen oldalon senki a magyar hadseregről kicsinylőleg nem nyilatkozott. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mindnyájan elismertük, hogy készséggel fogadunk minden részletfizetést, (Helyeslés halfelöl.) mely a teljesen önálló, független magyar hadsereg életbeléptetésére vonatkozik. Nagyon természetes, hogyha az nem lesz teljesen megfelelő programmunknak, akkor tovább fogunk küzdeni mindaddig, mig programmunk e téren is teljesen megvalósítva nincs. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! A magyar hadsereg kétségkívül minden téren óriási fontossággal bir, nemcsak mint alkotmánybiztositók, nemcsak mint erő befelé és kifelé egyaránt, nemcsak mint rendkívüli kulturális tényező, a magyarosítás terén úgyszólván a legfontosabb, hanem azonkívül — és ezt sem kell nekünk szégyelnünk, hogy súlyt fektetünk rá — mint gazdasági tényező is rendkívüli fontos. Ezer és ezer magyar intelligens fiatalember találna alkalmazást a hadseregben, ha az magyar volna és hány ezer és ezer katonatisztnek törik ketté a pályája azért, mert a közös hadsereg szellemével megbarátkozni nem tud! (Igaz! TJgyvan! balfelöl.) Mily jelentékeny befolyással lenne Magyarország gazdasági ügyeire, ha a hadsereg szükségleteit itt a házban elégítené ki és ezzel iparunkat támogatná! En ugyan azt nem tudom elképzelni, amit hallottam egyes képviselőtársaimtól, hogy máimaga az, hogy a hadsereg magyar részének gazdasági, ipari szükségletei Magyarországon lesznek kielégítve, elegendő arra. hogy nálunk életképes ipar teremtessék. Hogy egy, mondjuk 100.000 főből álló békelétszám, melynél többet Magyarország, azt hiszem, semmi esetre sem fog fentartani, sőt talán annyit sem, hiszen leszerelésről beszélnek világszerte, ez sokkal kevesebb fogyasztó ahhoz, hogy egy 20 milliós nemzet életerős iparát eltartani képes legyen. A t. kultuszminister ur végül felhivott bennünket, hogy ha nem vagyunk megelégedve magatartásukkal és általában a kormány magatartásával, buktassuk meg. Figyelmeztet azonban arra, hogy ha megbuktatjuk a kormányt, nem mi fogunk a helyébe kerülni, hanem olyanok, akik még kevésbbé felelnek meg a mi igényeinknek. Biztosítom az igen t. minister urat, hogy nekünk eszünkben sincs a kormány megbuktatására törekedni, ehhez mi nem is vagyunk elég erősek. (Zaj a szélsőbaloläalon.) Mostanáról beszélünk, nem a jövőről. De ismételem, nem is vagyunk még éhez eléggé erősek. Azonban bocsánatot kérek, azt senki sem kívánhatja tőlünk, hogy mi belátva tévedésünket, belépjünk a kormánypártba, mert mi jól megfontolt szándékkal léptünk ki, illetőleg maradtunk bent továbbra is ebben a pártban. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Juhász-Nagy Sándor: Ugy van! Az eredeti alapon maradtak! Fenntartották elveiket! Bizony Ákos: És bár megengedem, hogy a kultuszminister ur beszédében foglaltaknak olyan tények, amelyek megvalósulásuk esetén gondolkozóba ejthetnek bennünket arra nézve, fenntartsuk-e további különállásunkat, mégis azt hiszem, amig csak Ígéretekről van szó, addig méltányosan senkisem kívánhatja tőlünk, hogy pártállásunkat feladjuk. (Igaz! Ugy van 1 a szélsőbaloldalon.) Egy magánember alapithatja a maga érdekeit Ígéretekre. Ha csalódik az Ígéretekben, csak magát károsította meg. De országos ügyekben, országos pártoknak a maguk magatartását ígéretektől függővé tenniök nem szabad, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert az Ígéretek megtartásához kettő kell, akarat és képesség és ha az utóbbi hiányzik, az első hiábavaló. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldahn.) Ismétlem, elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Hoványi Géza jegyző: Simon Elemér! Simon Elemér: T. képviselőház! Hegedüs Lóránt t. barátom beszédének hatása alatt állok még most is, s bár ő kijelentette, hogy mindazokat az elveket, amelyeket beszédében hangoztatott, nem a párt, hanem csak a saját maga nevében juttatta kifejezésre, én a magam részéről szívesen ismerem el, hogy különösen a választójog és a közigazgatás államosítása kérdésében minden tekintetben csatlakozom az általa kifejtett állásponthoz. Magam is hive vagyok az általános választói jognak, de élnek bennem is ugyanazok az aggó-