Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-772
772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. 327 időszaki termékeit. Ezekben az volt, hogy ki van nevezve az uj kormány ; most már Tiszát ott fogja hagyni a munkapárt ; már csámcsognak — idézek — Andrássy előszobájában. (Élénk derültség a jobboldalon.) Ha volt bennünk egy kis férfias becsület, — hiszen mindnyájan életünk derekán levő, igen sok munkát végzett férfiak vagyunk — arczunkba kellett a vért hajtania annak,'' hogy azt hiszik, hogy mi bármely kormánynak átadható leltár vagyunk. (Taps a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget,.) Attól kezdve a fenyegetésnek és csalogatásnak mindenféle proczesszusán keresztülmentünk és miután Danténak szorgalmas olvasója vagyok, mondhatom, hogy a Dante poklának bugyraiban nincs oly művelet, melyet velünk el nem végeztettek. Mindezt nem ismétlem azért, mert egy kitűnő gyorsfotografus : Farkas Pál barátunk a múltkor már elmondta, és ha jól sejtem, holnap ezt még tőle hallani fogjuk. De ezen túl vagyunk. Egyesek kiléptek a pártból, nem elvi, hanem baráti alapon. Tisztelettel kérdem a ministerelnök urat és különösen azt a pártot, amely most felelős a kormányzásért : azt képzelik-e, hogy lehet párthűtlenségre párthűséget alapitani ? (Elénk helyeslés és taps jobbfelől.) Azt kérdezem 48-as t. barátaimtól, hogy mit gondoltak ők magukban, mikor kiléptek közülök férfiak elveik úgynevezett fentartásával ? Én ugyanazt gondolom magamban. (Derültség és taps jobbfelől.) Van azonban még egy módszer és ez az utolsó ; az, hogy a pártban, amely nem bomlik meg, amelyet, ha kell, tessék szétoszlatni, de amelytől tágítani nem fogunk, (Igaz I ügy van! Taps a jobboldalon.) ellentétet keressenek a párt vezére és maga a párt között. Ez a módszer mindenkép a legutolsó. A volt munkapárti kormány tagjai tudják, hogy én nem tartozom a személy- és ministerimádók közé. Én magának mélyen tisztelt vezéremnek, gróf Tisza Istvánnak sokszor megmondtam több ellentétes nézetemet ; a pénzügyi bizottságban is akárhányszor a kormány ellen foglaltam állást, ha meggyőződésem ugy diktálta. Arról tehát, amit most mondandó vagyok, senki sem mondhatja, hogy ez nálam olyan elfogultság, aminek nincs értelme. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Én azt mondom, hogj^ az országnak, önöknek kell látniok azt, hogy gróf Tisza István önöké és mindnyájunké, akinek kisebbítése nem az ország érdeke. (Igaz ! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) önöknek is látniok keU azt, t. uraim és barátaim, hogy ha van egy nagy magyar ember egy igaz férfi, akit Tisza Istvánnak hivnak, ezt becsmérelni, a hozzá való törhetetlen ragaszkodásért minket — mint Sümegi Vilmos t. képviselőtársam lapjában most olvastam — Tisza czinkostársainak nevezni nem szabad. (Igaz ! Ugy van ! Taps és felkiáltások a jobboldalon: Büszkék -vagyunk rá ! Szégyelje magát, hogy igy ir a lapja! Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Ki volt az, aki előrelátta a veszedelmet és figyelmeztetett arra, hogy egy ilyen nagy kataklizma zúdul a világra"? (Igaz! Ugy van! jobbfelől. Felkiáltások a baloldalon: De minket kidobatott !) És ki volt az, aki a nagy magyar tekintélyt képviselte a háború alatt? (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás és zaj balfelöl.) Én, t. ház, sokat utaztam a háborúban, hivatásomból kifolyólag, Szófia és Berlin között és mondhatom, mindenütt látszott az, hogy tőle félnek, — még a barátaink is és néha kell hogy barátaink is féljenek tőle (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) — . mindenütt látszott egy nagy, erős magyar ököl s az, hogy tudta Ausztria, tudta Németország és tudták a horvátok, hogy ki az a Tisza István, akivel ők esetleg szemben fognak állani. (Igaz! Ugy van! Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezért ő egyéb jutalmat nem kapott, mint hogy egy egész Tisza-szótár van már Tisza István lekicsinylésére, ha lehetne, meggyalázására mindenféle formában. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ez nemcsak rossz taktika, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) mert természetes, hogy mindnyájan teljes vértezette] védenők meg, ha védenünk kellene a mi vezérünket minden támadás ellen, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalori.) de helytelen az ország szempontjából is, mert ezzel semmire sem me gyünk, amint nekünk sohasem jutott eszünkbe, hogy akár gróf Apponyi Albert, akár Wekerle Sándor, akár gróf Andrássy Gyula közéleti nagyságát kétségbe vonjuk. (Igaz ! Ugy van.l__ a jobboldalon.) És el kell mondanom a t. háznak azt is, hogy erre már volt preczedens, majdnem 30 évvel ezelőtt. Akkor is február 20-ika volt, ma is február 20-ika van. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől) 1889-ben épen ilyen gyanúsítások, épen ilyen nagy szóáradat, épen ilyen »hazaáruíó« és »nemzetrontó« jelszavak hangzottak el Magyarország nagy organizátora, Tisza Kálmán ellen és akkor 1889 február 20-án felállott a képviselőházban Hegedüs Sándor és a következőket mondotta: (Olvassa.) ». . . mert az ő érdemeit, jellemét, ugy mint tehetségét, amelyekben nem lehet kételkedni, az ő tekintélyét becsületünkkel védjük és politikai egyéniségét erkölcsi erőnk egész megfeszítésével támogatni fogjuk«. S engem most, midőn itt állok, bárom évtized múlva, ismét február 20-án, a t, ház előtt, mély emberi megnyugvás fog el, mikor ilyen nehéz időkben gróf Tisza Istvánról én is a magam és pártom minden tagja nevében azt mondhatom, »hogy mi az ő érdemeit, jellemét, ugy mint tehetségét, amelyekben nem lehet kételkedni, az ő tekintélyét becsületünkkel védjük és politikai egyéniségét erkölcsi erőnk egész megfeszítésével támogatni fogjuk.« (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen,, A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Károly jegyző: Bizony Ákos! (Felkiáltások a jobb- és a bcdolddlon: Délután! Délután!)