Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

326 772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. kell venni a magyarságnak azt a részét, amely azt mondja, hogy ezek az intézkedések tűrhetetle­nek, hogy érzésüket sértik, és ha ezt figyelembe veszszük, az lesz a nyugvópont. Itt szólok gróf Batthyány Tivadar t. kép­viselő úrhoz, aki Szekszárdon szives volt engem megtámadni és azt mondta, hogy mit beszélek, rosszul ismerem a fronton levő katonákat, mert ott nincsenek olyan katonák, akik a választójogot nem akarják. Én nem ezt mondtam, csak azt mondtam, hogy a fronton vannak választóim, katonák, akiknek már van választójoguk és meg­kérdezésük nélkül nem tehetem ki azt a székely embert, aki, amikor elment, hétszázadrészével birt a kerület politikai jogainak és ha hazajön, akkor lesz egy tizezredrésze, még pedig oly elemek­kel együtt, akikért ő nem ment volna háborúba. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon. Zaj és mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Baíla Aladár : Magyar testvéreit ne sajnálja, hogy jogot kapnak. Gr. Batthyány Tivadar: Hegedüs Lorántnak nem szabad igy beszélni, modern ember igy nem beszélhet. (Zaj. Elnök csenget.) Hegedüs Lóránt: T. ház ! Ez szól Pető Sándor t. képviselőtársamnak. Elégszer tettem bizony­ságot a házban . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Polónyi Géza : Ez a logaritmusos választójog ! Hegedüs Lóránt: . . . Elégszer tettem bizony­ságot nehéz időben, amikor önök nem támogattak, amikor gróf Károlyi Mihály konzervatív gyűlést hívott össze, hogy én az általános választói jog hive vagyok, annak megvalósítására török. De meg kell mondani, hogy ez aggodalmakat minden-ki­nek becsületesen honorálnia kell. (Vgy van! a jobboldalon.) Pető Sándor: Ez a világon a legósdibb fel­fogás ! (Zaj és ellentmondás a jobboldalon.) Elnök : Kérem Pető képviselő urat, ne szól­jon közbe. Hegedüs Lóránt: Kijelentem, hogy ez székely választóim felfogása. Pető Sándor: Fel kell őket világosítani! (Hall­juk ! Halljuk! a jobbóldalon.) Hegedüs Lóránt: Székely választóim annak­idején tiltakoztak az ellen, hogy én az általános választói jog hive vagyok és az nem kellett nekik, tehát el kell mondanom, hogy mi az ő nézetük. A magamét annyiszor elmondtam és fogom még elmondani a választójogi bizottságban is, hogy arra nézve semmi kétség nem lehet, mert akinek csak cseppnyi politikai érzéke van, abból mást nem vehet ki, mint hogy azokat a nagy aggodal­makat e nagy reformmal szemben igyekszem ugy ahogy honorálni. Az én meggyőződésem az, hogy más meg­oldás nincs, az uj pártalakulás megakad, vissza fog menni, dekomponálódni fog, a 67 és a 48 nem fog kibékülni, szocziális haladás nem lesz, ha nem tudjuk elgördíteni a választói jog útjából a köveket, ezeket pedig lehet elgördíteni, ha arra az alapra állunk, amelyet elmondok, hogy ugyanis a kormány elsősorban a közigazgatás államosítása tekintetében vall szint és ezt nekünk biztosítja. (ügy van ; a jobboldalon.) Most az a kérdés, hogy ha a kormány ezt nem teszi, micsoda választása van. Ezt még né­hány perczig ki kell fejtenem. (Halljuk ! Halljuk !) Gyors beszédem mellett, azt hiszem, ez elég hamar megy. (Derültség.) A kormánynak csak két választása van, ha ezt el nem fogadja. Az első az, amit Pető Sándor t. képviselő ur már felhozott, a ház feloszlatása, a másik a munkapárt dekomponálása és belőle többség szerzése. Ami a házfeloszlatást illeti, én júniusban bá­tor voltam azt mondani, hogy én ez »erkölcsi lehe­tetlenségbem, amelyet a t. túloldal törvénybe iktatott, nem hiszek. Ma sem hiszem, hogy háború­ban választást lehessen csinálni. Tavaly júniusban, amikor mondtam, egész kórus volt ellenem, a kormány sajtója azt hirdette, hogy már október­ben lesznek választások, hogy már minden elő­készület megtörtént, hogy a főispánok már el­kezdtek együtt vacsorázni. (Derültség- jobbjelől.) Akkor azt mondtam, hogy nem hiszem. Ma is azt mondom és igen kérem a t. jegyző urakat, hogy a jövő indemnitási vitára is Írjanak fel engem előre szónoknak, mert ott is ki fogom mondani, hogy nem hiszem. (Derültség jobbfelöl.) Nem hiszem pedig azért, mert az a kormány, mely jelenleg álta­lános választásokba menne bele, tisztában lehet azzal, hogy akkor nem általános titkos választó­jogot, hanem általános nyilvános felfordulást fog csinálni. (Vgy van! ügy van! jobbjelől.) Én tehát nem hiszek az uj választásokban, és mindazok,, kik itt ülünk és tanúbizonyságot tettünk róla, hogy mikor a hatalom és a meg­győződésünk közt kellett választanunk, meggyőző­désünket választottuk. (Igaz ! ügy van ! jobbjelől.) mi nem szaladtunk senki szekere' után, mi tehát nem ijedünk meg ezen mumustól sem. Hiszen a politikai gyermekszobát lehet Mikulással ijeszt­getni, de mi már rájöttünk, hogy a Mikulás nem az égből jön, hanem a viczeházmester hozza. (Hosz­szantartó élénk derültség és taps jobbjelől.) Ha tehát általános választás nincs, akkor volna még egy másik utolsó mód : a munkapárt szétbomlasztása kisebbséggé, talán törpe kisebb­séggé átalakítása és belegyurása valamely nem tu­dom' micsoda nevezetű uj pártszervezetbe az elvek feladásával. Ámbár elég jól ismerem a költség­vetést, hisz 15 évig voltam előadója, de sohasem tudtam megállapítani, hogy a Társadalmi Múzeum a földmivelésügyi vagy a kereskedelemügyi mi­nisterium hatáskörébe tartozik-e, — ezt ugyanis a kormány még mindig nem tisztázta — de azon minister urat, akinek hatáskörébe tartozik a Társadalmi Múzeum, arra kérném, hogy tegye el ebbe a múzeumba a magyar sajtónak tavaly jú­niusban a Tisza-kormány bukása után megjelent

Next

/
Thumbnails
Contents