Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

324 772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. de létérdeke a Kárpátok mcdcuczéjéb:n lakó mindenféle nemzetiségnek. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Az ország önállósága, függetlensége, sőt élete, van veszélyeztetve, ha ez az állam nem nemzeti alapon van felépítve. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Az a privilégium, amelyet a magyarság magának igénybe vesz, az a privilégium, amelyet most a közigazgatás államosításánál követelek, abban áll, hogy mi tartjuk ennek a nehéz állami szerkezetnek az egész terhét a többiek helyett is. Mi, ha szabad azt mondanom, mint Ázsiából kijött fajzat, itt — bibliai nyelven szólva — egy nagy sátort, kiterjedt erősséget építettünk és ezt tartjuk a többiek helyett is, nehogy a nyakunkba szakadjon. Ez ami privilégiumunk. Ezért minket megtámadni nem lehet. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Nagyon jellemző szocziológiai tünet, hogy a magyarság mennyire el van maradva találmányok tekintetében és más tudományos téren. Miért? Mert egész erőmegfeszitését konczentrálnia kell az állam oszlopainak fenntartására. Erre fordítja minden munkáját. Meg vagyok győződve, hogy innen származott a magyarnak minden jó és rossz tulajdonsága. Ha egy szocziológus mikroszkóp alá tudná tenni a magyar lelket és azt keresné, hogy mi az, amiben minden mástól különbözik, két alaptulajdonságát, a legjobbat és a legrosszabbat, abban találná, hogy mi, magyarok, uralkodni akarunk és urhatnámkodni akarunk. Ez a bizonysága annak, hogy a magyarság nem privilégiumot akar, hanem egész energiáját rákölti arra, hogy nemzeti államot alkosson. Ennélfogva egy nemzeti állam fenntartása mindazoknak az érdeke, akik idebent laknak. Me ha az általános választójognál azt kívánjuk, hogy legyünk tekintettel a nemzeti államnak kiépítésére és megerősítésére, akkor erre senki sem mondhatja, hogy mi meghamisítjuk az egyenlőség jelszavát és mást akarunk, mint amit a haladás kíván tőlünk. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Ez az első ellenvetés. Mcst áttérek a másodikra, amely különösen a függetlenségi pártra és, azt hiszem, részben az ennek hatása alatt álló 48-as alkotmánypártra vonatkozik. Hogy a közigazgatás államosítása egy nagy, modern és magyar érdek, ezt már mindnyájan tudjuk. Ellenvetés volt azonban abból a szempontból, hogy nemzeti szempontból milyen eredményre fog ez vezetni. En azt állítom, hogy épen a függetlenségi párt programmját a közigazgatás államosítása nélkül keresztülvinni teljes lehetetlenség.Állítom ezt mind, a két fontos pontról. Az első az, hogy a függetlenségi párt, nagyon helyesen, időközben megváltoztatta a programmját — mi is megváltoztattuk — és mindig több és több szocziális kérdést vett fel programmjába. Nagyon helyesen tette ezt és ez ném j elenti azt, mintha otthagyta volna a régi zászlót. Ez volt a kötelessége, mert a szocziális haladás szocziális reformokat és szocziális intézkedéseket igényel.. Ezeket pedig a közigazgatás államosítása nélkül megalkotni lehetetlenség. Nagyon örülök, hogy itt van Batthyány volt népjóléti minister ur, mert az ő ministeriumáról lesz most szó. Ebben a pillanatban nem tudom, hogy van-e népjóléti ministerium, vagy nincs. Ezt nálunk tulaj donképen soha sem lehet tudni. (Élénk derültség a jobboldalon.) Egyszer csak azt olvastuk, hogy a választójogi ministerium már megszűnt. Soha senki ezt a képviselőházzal nem tudatta. Szilágyi Dezső annak idején törvénybe hozta, hogy egy járásbíróságot sem szabad a törvényhozás tudta nélkül feloszlatni, vagy máshova helyezni. Ma Magyarország legnagyobb kormányzó szervei feloszlattatnak, ide-oda tolatnak, hatáskörükben változtattatnak meg a mi tudtunkon kívül, mintha valaki azt akarná megmutatni, hogy amikor a nép jogait kiterjesztik, ugyanakkor megcsonkítják a népképviselők jogait. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) Én nem tudom megmondani, hogy van-e népjóléti ministerium, igen vagy nem. A nép mindenesetre azt fogja mondani, hogy nincs, (Élénk derültség a jobboldalon.) mert népjóléti intézkedésekről nincs tudomása. Hogy pedig mégis azt merem mondani, hogy létezik, az onnan van, mert a múltkor egy uj vállalat számára kerestem helyiséget és azt felelték, hogy a helyiség nem szabad, az illető boltot vagy raktárt a szénközponttól albérletben birja a népjóléti ministerium. (Élénk derültség a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Ennélfogva fel kell tennem, hogy mégis van népjóléti ministerium. És most azt kérdezem a volt népjóléti minister úrtól, hogy lehetséges-e egyáltalában népjóléti szocziálpolitikát csinálni munkásbiztositás nélkül ? Nem a munkásbiztositás-e a tengelye az egész jövendő szocziálpolitikának ? A volt minister úrral én igen sok dologban eltérő álláspontot foglalok el, de egy dologban mindkettőnknek igazunk van. amikor 1907-ben mind a ketten megmondtuk, hogy milyen bajok lesznek az 1907-es munkásbiztositási törvénynyel. A minister ur a munkások álláspontjából mondta ezt, én a munkaadókéból, de ez nem baj. Meggyőződésem, hogy szocziális érzésű munkaadó és kötelességtudó munkás mindig • fog találkozni. De amikor ezt megmondtuk, mondtuk azért, mert az 1907. évi törvényt a jelenlegi vármegyei adminisztráczióba beállítani teljes lehetetlenség. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Majd megmondom a választójogi bizottságban, hogy miért lehetetlenség. A munkásbiztositási törvényt, amely alapja az egész népjóléti ministeriumnak és a munkásjóléti intézkedéseknek, ugy amint az ma van, ki kellene bővíteni ; de az mai stádiumában is tarthatatlan, mert központosított adminisztráczió nélkül ezen intézményt fejleszteni nem lehet. Irataim között egy főszolgabírói végzést őrzök, amelyet a munkásbiztositó hivatal kapott egy megkeresésére. Megjelent a »Munkásbiztositási Közlöny«-ben. A főszolgabíró arra szólittatik fel, hogy menjen ki egy gyárba, ahol baleset történt