Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. 323 ezzel egyszerre életbe kell léptetnie. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Az én szavazatomnak tehát ára van. Az ára az : megkapom-e a közigazgatás államosítását a magyarság számára, igen vagy nem. (Helyeslés jobbfelől.) A t. háznak én megmondtam előre azt, hogy ki fog bújni a szeg a zsákból, el fogom mondani, hogy miért mondom ezt el és most rátérek. Arra vállalkozom, hogy én épen azokat, akik leginkább ellenzik a közigazgatás államositását, t. i. a szélsőbaloldalt igyekezzem meggyőzni, hogy a magyar nemzeti politika érdeke az, hogy ne ilyen szerencsétlenség jöjjön létre, hogy életfogytiglan válaszszuk a törvényhatósági tisztviselőket, hanem hozzunk be egységes, az ország nagy érdekeit képviselő modern közigazgatást. (Helyeslés jobbfelől.) Most bátor vagyok rátérni — és ez beszédem tartalma — arra a három aggályra, amelyet álláspontom ellen fel lehet hozni és szerény tehetségem szerint igyekezni fogok megczáfolni azokat tisztán azért, hogy a háznak bebizonyítsam, hogy igenis a legkomolyabban akarjuk az általános választói jog megvalósítását abban az esetben, ha annak a nem pártszmepontból, hanem a mi fajunk érdekében szükséges garancziáit megkapjuk. (Helyeslés jobbfelől.) Ábrahám Dezső : Tessék a választójogot meg. csinálni, mi megszavazzuk a közigazgatás államosítását. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Hegedüs Lóránt: Közbevetőleg megjegyzem, hogy nagyon jól tudom, hogy a ministerelnök ur programmjában közigazgatási reformot is ígért, azonban nem hiszem, hogy bármely pártban többsége lesz annak a tervének, hogy életfogytiglan választassa a vármegyei tisztviselőket. Ez a rendszer szerencsésen egyesíti az összes rendszerek hátrányait, (ügy van! jobbfelől.) mert először is most, ha valakit rosszul választottam, akkor öt vagy hat év múlva az állás legközelebbi betöltésekor megbuktatom, a kinevezésnél elhelyezhetem máshova, de tessék megkérdezni, hogy Budapest székesfővárosban micsoda baj van azokkal a tisztviselőkkel, akiket életfogytiglan választottak meg és nem tudják, hogy mit csináljanak velük ! De azonkívül ott van a nemzetiségi szempont. Hát a halálozási táblázat véletlenségétől függjön az, hogy melyik vármegyében ki legyei az alispán és ki képviselje a nemzeti álláspontot 1 Ez lehetetlenség. De lehetetlenség azért is, mert nem fogunk oda embereket kapni, mert a legöregebb urakkal lesz már betöltve a közigazgatás. Ezt csak mellékesen jegyzem meg és azt hiszem, a t. ministerelnök ur igazat fog nekem adni ebben. Visszatérek azonban arra, hogy három aggály van, amely visszatarthat valakit attól, hogy ne menjen be az én gondolatkörömbe, vagy azoknak gondolatkörébe, akik velem együtt gondolkoznak és amiért azt mondja, hogy nem szabad összekapcsolni a közigazgatás államosítását a választójoggá! • Az első aggály az, hogy ezzel elhalasztjuk a dolgot. Ebbe nem mennék bele. Én azt látom, hogy abszolúte nem kell elhalasztani, miután a ma is szétosztott napirend szerint itt van az a három törvényjavaslat a közigazgatás államosításáról, amelyeket minden bizottság letárgyalt és amelyek annak idején Sándor János volt belügyminister urnak kitűnő munkája voltak. Semmi sem akadályozhat abban, hogy mikor a ház olyan töméntelen sokat szünetel, hogy az ember már resteli, ha azt kérdezik tőle, hogy mint képviselő mit csinál, hogy ezeket a javaslatokat napirendre tűzzük és letárgyaljuk. Nem bánom, ha prius a választójog és azután felette vagy alatta, ahogy majd tetszik, de egyszer már tárgyaljuk le ezeket a javaslatokat, annál is inkább, mert hisz a választójog volt máskor is prius (Derültség jobbfelől.) és akkor szintén más javaslatot tárgyaltak, (Derültség a jobboldalon.) Én tehát ismétlem, nem mennék abba bele, hogy valaki épen nekem, aki az ipari munkásság választójogáért annyit verekedtem, s akit ezért egyenesen annyit szidtak, azt vágja szemembe, hogy el akarom halasztani a választójog reformját. Nem. De azt látom, hogy itt csodálatosan sok idő van. Méltóztassék ezt felhasználni arra, hogy a közigazgatási reform teljesen kész javaslatát letárgyaljuk . ,Nem is kell uj bizottsági tárgyalás, mert az már megtörtént, tűzzük ki nyomban napirendre. (Mozgás a baloldalon.) Ez a válaszom azokra a lapokban előfordult rágalmakra, hogy a munkapárt mindenféle ürügyet akar kitalálni, hogy hol adópolitikai, hol más reformok előtérbe tolásával gáncsot vessen a választójognak. (Fel' kiáltások a baloldalon : Ez is az !) Ezenkívül még két másik aggály van. Az elsőben ugyan a háznak nem sok tagja fog osztozni, de külföldön nagyon kapós, különösen Ausztriában. Ausztria csodálatosan érdeklődik, hogy Magyarországon mikor lesz az általános választójog életbeléptetve. Soha nem voltak olyan türelmetlenek, mint most, amikor egyre sürgetik, hogy ne késsenek a magyarok, mert nekik is meg kell oldani a nemzetiségi kérdést, ami Ausztriában oly tökéletesen sikerült. (Derültség a jobboldalon.) Valahányszor mi valami kautélát kérünk a magyarság számára, valahányszor valahol, pl. a közigazgatás államosításában, a választójogon kívül keressük az egyensúlyt, ránk támadnak ezek az osztrák, azt mondhatni nemzetközi lapok, sőt most már némely budapesti folyóiratban is olvashatjuk ezt a vádat, hogy a magyarok már megint valami különöset akarnak maguknak, ez a faj, a amely nem birja az egyenlőséget, most a választójognál is valami privilégiumot akar a maga számára. Nem hiszem, hogy a házban bárki osztaná ezt a véleményt, de fel kell hoznom, mert folyton olvassuk. Nekem az a nézetem, — és ebben talán mindnyájan egyetértünk — hogy mi magyarok magunknak soha semmiféle külön jogot nem akartunk. EUenkezőleg,mi azért akarjuk fenntartani a nemzeti államot, mert ez nemcsak a mi érdekünk, 41*