Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

759, országos ülés 1917 deczcmber 11-én, kedden. 23 pártot vezették akkor, mikor ismert fentartásával csatlakozott hozzá a kormányhoz. Teljes mórtékben elismerem ezen indokoknak tiszteletreméltó voltát. A t. vallás- és közoktatásügyi minister ur személye garanczia mindnyájunk szemében, hogy itt csak igen messzemenő, igen fontos és igen tiszteletreméltó indokok lehettek ennek az elhatározásnak szülő okai. De az eredmények azt fogják igazolni és már ma is azt igazolják, hogy ez tisztán egy taktikus lépés, olyan taktikus lépés, amelyet az ország esetleg igen drágán fog megfizetni. (Ugy van! jobbfelöl) Mert azt hiszem, t. ház, hogy amint ma áll a dolog és a mai pillanatban senki sem képzelheti komolyan azt, hogy megvalósít ható lesz, — bármilyen komolyan higyjék azok, akik hangoztatják, — az, amit a t. előadó ur mondott, hogy a jövő országgyűlésnek a szabad kezet biztositsuk a tekintetben, hogy döntsön a közös vagy az önálló vámterület kérdésében. Ma, t. ház, a mi kezünkben van az e kérdés felett való döntés, de akkor, amikor az urak akarják ezt a kérdést elintéztetni, ez a kérdés már el lesz intézve. (Ugy van! jobbfelöl.) És itt van az a nagy veszedelem, amelyre rá kell mutatnom, hogy ez a nagyon tiszteletreméltó szándékból jött. .. Polónyi Géza: Ki fogja ezt elintézni! (Felkiáltások jobbfelöl: Majd meglátja! Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek ! Teleszky János: ... és, beismerem, nagyon komoly elvi alapokon nyugvó fentartás tulajdonképen egy taktikai fentartássá lett, taktikai fentartássá, hogy ilyen módon megkönnyittessék egy j)ártnak, amely a mai kormányt támogató pártok legszámosabb részét képezi, ennek az aránylagos többségi pártnak megkönnyittessék a lehetőség arra, hoe;y egy, a közös vámterület alapján álló kormányt támogasson. Az ország érdekében azonban ez nem áll, hanem ellenkezőleg az ország szempontjából ez egy igen veszedelmes taktikai fentartás. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) Nekünk eminens érdekünk lett volna és eminens érdekünk ma is, hogy mielőtt a béketárgyalások elkezdődnek, amelyeken igen messzemenő, igen fontos közgazdasági kérdések fognak eldöntetni s amelyeken a közgazdasági kérdések azért is fogják a legnagyobb szerepet játszani, mert hiszen látjuk, ma már az összes hadviselő államok között többé-kevésbbé kezd kialakulni az annexió és kárpótlás nélküli béke gondolata ugy, hogy tulajdonképen a közgazdasági kérdések lesznek azok, amelyekben a béketárgyalásokon magunknak előnyöket biztosithatunk, ezek fogják tehát a legfontosabb tárgyait képezni a béketárgyalásoknak, eminens érdekünk lett volna, mondom, hogy ezeken a béketárgyalásokon ugy vegyünk részt, hogy mi saját közgazdasági jövőnk mikénti berendezése tekinteté- = ben tisztában legyünk saját magunkkal elsősorban, (ügy van! jobbfelöl.) Én, méltóztatnak tudni, egész multamban mindig a közös vámterület hive voltam s ma is annak hive vagyok, hogy ugy Magyarország és Ausztria érdekében, mint a monarchia erőfejtése érdekében czólszerübb közgazdasági viszonyainkat Ausztriával egy, mindkét állam jogos és méltányos érdekeit kielégítő közös vámterületi alapon megoldani. Ez az én álláspontom volt s marad a jövőben is. De beismerem, hogy lehet érveket felhozni az önálló vámterület mellett. Nem vagyok ezeknek az érveknek a hive. Meggyőződésem, hogy azok a múltban sem voltak helytállók, meggyőződésem, hogy a jövő annyira a nagy közgazdasági területek felé fogja az egész fejlődést terelni, (Ugy van! a jobboldalon.) hogy a jövőben még kevésbbé lesznek ezek az érvek helytállók. De mindenesetre annak, aki belemegy Magyarország közgazdasági érdekeinek képviselete szempontjából a béketárgyalásokba, tudnia kell, hogy közös vámterületen berendezendő Magyarország érdekeit van-e hivatva azon a béketárgyaláson érvényesiteni, vagy pedig egy önálló vámterület alapján álló Magyarország érdekeit. (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Mert, hogy nem ugyanazok a feltételek, nem ugyanazok a kikötések, nem ugyanazok a szabályozások elégítik ki érdekeinket az egyik esetben, mint a másik esetben, ezt azt hiszem bizonyítani, vagy csak felemlíteni is felesleges. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Eminens érdekünk lett volna tehát, hogy magunk legyünk tisztában elsősorban azzal, hogy mit akarunk a jövő közgazdasági szempontból s azért a t. előadó urnak nem oszthatom azon nézetét, amely szerint örömét fejezi ki afelett, hogy a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a jövő országgyűlés szabad kézzel döntse el azt, hogy a közös vagy az önálló vámterület alapján álljunk. Ezt most annak az országgyűlésnek kellene eldöntenie, hiába van a mandátuma meghosszabbítva vagy nem, mert a viszonyok felvetettek egy olyan kérdést, amelynek időbeli megoldása nem tőlünk függ, hanem felettünk álló olyan körülményektől, amelyeket mi el nem odázhatunk. (Ugy van! a jobboldalon.) Polónyi Géza: Eddig mást beszéltek az urak. (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csergét.) Teleszky János: Bocsánatot kérek, az a kormány, amelynek én szerencsés voltam tagja lenni, mindig azon az állásponton volt — és ennek kifejezést adott ismételten az akkori ministerelnök ur, — hogy igenis, mi kívánjuk, hogy az Ausztriával megkötendő kiegyezés kérdése ... Beck Lajos államtitkár: Ha lehetséges! Teleszky János: ... ha lehetséges, a jövő