Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

% 759. országos ülés 1917 deczember 11-én, kedden. parlament által döntessék el. Ez volt az állás­pontunk, de mindig megmondtuk, hogy ha fon­tos okok szükségessé fogják tenni, kénytelen lesz, nem szívesen, de kénytelen lesz ennek a parlamentnek Ítélete alá bocsátani (TJgy van! a jobboldalon.) és bocsánatot kérek, van-e fonto­sabb, van-e sürgősebb, van-e parancsolóbb szük­ségességgel jelentkező ok arra, hogy ez a kér­dés eldöntessék, mint az, hogy akkor, amikor egész Európával szemben béketárgyalásokba fogunk menni, amely tárgyalásokban közgazda­sági kérdések fogják a domináló szerepet játszani, hogy akkor tudjuk, hogy önálló vámterület, vagy közös vámterület alapján állunk-e. (Ugy van! a jobboldalon.) De másodszor, t. képviselőház, eminens ér­dekünk volt az, hogy, mielőtt a béketárgyalá­sokba belemegyünk, tisztázzuk a helyzetünket Ausztriával, hogy le legyenek fektetve azok az alapelvek, amelyeken mi Ausztriával szemben a közös vámterület alapján ügyeinket tisztázni fogjuk. Mert bármily hive vagyok én és párt­barátaim és azt hiszem, az országban nagyon sokan, a többség, a közös vámterületnek, (Moz­gás a baloldalon.) másrészt természetes, hogy nem mindenféle feltételek mellett, nem minden­féle káros vagy kedvezőtlen feltételek melletti vámközösségnek vagyunk hivei, de hívei vagyunk egyedül egy oly vámközösségnek, amely mellett Magyarország közgazdasági érdekeit jobban tud­juk biztosítani, mint egy önálló vámterület mel­lett. (Ugy van! a jobboldalon.) Egy hang (balfelöl) : Fából vaskarika! Teleszky János: Ennek biztosítására min­denesetre a béketárgyalások megkezdése előtt tisztáznunk kellett a helyzetet Ausztriával szem­ben. Ez, amennyire lehetséges volt azon , kor­mány részéről, amelynek tagja voltam, sikerült, amennyiben a két kormány között az összes kérdésekre nézve teljes és végleges megállapo­dások jöttek létre. (Ugy van! a jobboldalon.) Hangsúlyoznom kell, hogy végleges megállapo­dások, hangsúlyoznom kell ezt azzal a tévedés­sel szemben, amely a tárgyalás alatt levő tör­vényjavaslat indokolásába becsúszott, amely azonban tegnap a pénzügyi bizottságban a t. ministerelnök ur kijelentése alapján tisztáztatott és a jelentésbe is fölvétetett. Ezek végleges megállapodások, minthogy e megállapodások minden oly kérésre, amelyben megegyezés létesíthető volt az akkori viszonyok közt, kiterjednek. Egyes kérdések nyílt kérdé­seknek hagyattak ugyan, azonban annak a hatá­rozott megállapításával, hogy amennyiben azok­ban a kérdésekben addig, amig Az egész matéria törvényhozási elintézés alá nem kerül, a két kormány részéről másnemű megállapodások létre nem jönnének, e kérdésekre nézve a mai status quo marad érvényben. Ezek tehát teljesen befejezett megállapodá­sok. Hogy közös konszenzussal, mint emlitém, bizonyos részekben módosíthatók, természetes. Ez ki lett fejezve, kifejezni sem kellett, mert hiszen nincs oly szerződés, amely a két compa­ciscens egyhangú határozatával megváltoztatható nem volna és ha már törvénybe iktatva volnának e megállapodások, akkor is a két törvényhozás­nak egyhangú határozatával bármikor megvál­toztathatók. Ezek tehát végleges megállapodások, t. ház, és megállapítást nyert az is, ez talán az egyet­len örvendetes tény az egész materiában, hogy ezeket a megállapodásokat ugy a mai magyar, mint a mai osztrák kormány magáévá tette, konstatálhatjuk tehát, t. ház, hogy a két kor­mány között ma is végleges megállapodás van. Már most, t. ház, a mi álláspontunk mindig az volt és azt hiszem, az adott viszonyok közt ez volt a helyes álláspont, hogy e megállapodá­sok, amelyek természetesen oly részletekre is vonatkoznak, amelyek harmadik szerződő felek­kel szemben irányadók, hogy e végleges meg­állapodások törvényhozási elintézés alá csak akkor kerüljenek lehetőleg, hogyha harmadik felekkel szemben is e megállapodások már létre jöttek. Azt tartom azonban, hogy van itt egy vég­terminus, amely végterminuson túl e megállapo­dásoknak törvénybe iktatását az ország fontos érdekének veszélyeztetése nélkül halasztani a mai viszonyok közt nem lehet és ez a végső terminus a béketárgyalások megkezdése; mert a béketárgyalásokon való szerepünk szempontjából nem mindegy, hogy csak a két kormány közt vannak-e megállapodások, vagy pedig a két állam törvényhozása által is jóváhagyott megállapodá­sok vannak. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Nagyon sajnálom tehát, hogy e tekintetben is egy hiányt kell konstatálnom. Végre harmadszor, eminens érdekünk lett volna és erre törekedtünk mi. amig mi voltunk felelősek az ügyek vezetéseért, hogy mire a béke­tárgyalások elkezdődnek, a német birodalom­mal, melylyel közgazdasági viszonyunk a legköz­vetlenebb és legszorosabb, perfekt megállapodá­sok legyenek közgazdasági viszonyaink mikénti rendezése tekintetében, vagy legalább is a leg­fontosabb kérdésekre nézve teljesen tisztázva le­gyen a helyzet. Azt hiszem, szintén nem kell bővebben in­dokolnom, hogy milyen fontos ez, csak rámu­tatok például arra, hogy természetesen egészen máskép alakulhat a mi közgazdasági viszonyunk egy olyan Németországgal szemben, amely szo­rosabb gazdasági kapcsolatban van Oroszország­gal, mintha Oroszországgal lazább gazdasági kapcsolatban levő Németországról van szó. Már ez az egy indok is amellett szól, hogy nekünk mindenesetre törekednünk kellett volna a német birodalommal megegyeznünk, mielőtt a többi államokkal való gazdasági kérdések megoldása szőnyegre került volna. Ez a harmadik feltétel sem teljesült. Tehát mindaz a három feltétel, melyeknek

Next

/
Thumbnails
Contents