Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

% 759. országos ülés 1917 deczember 11-én, kedden. parlament által döntessék el. Ez volt az álláspontunk, de mindig megmondtuk, hogy ha fontos okok szükségessé fogják tenni, kénytelen lesz, nem szívesen, de kénytelen lesz ennek a parlamentnek Ítélete alá bocsátani (TJgy van! a jobboldalon.) és bocsánatot kérek, van-e fontosabb, van-e sürgősebb, van-e parancsolóbb szükségességgel jelentkező ok arra, hogy ez a kérdés eldöntessék, mint az, hogy akkor, amikor egész Európával szemben béketárgyalásokba fogunk menni, amely tárgyalásokban közgazdasági kérdések fogják a domináló szerepet játszani, hogy akkor tudjuk, hogy önálló vámterület, vagy közös vámterület alapján állunk-e. (Ugy van! a jobboldalon.) De másodszor, t. képviselőház, eminens érdekünk volt az, hogy, mielőtt a béketárgyalásokba belemegyünk, tisztázzuk a helyzetünket Ausztriával, hogy le legyenek fektetve azok az alapelvek, amelyeken mi Ausztriával szemben a közös vámterület alapján ügyeinket tisztázni fogjuk. Mert bármily hive vagyok én és pártbarátaim és azt hiszem, az országban nagyon sokan, a többség, a közös vámterületnek, (Mozgás a baloldalon.) másrészt természetes, hogy nem mindenféle feltételek mellett, nem mindenféle káros vagy kedvezőtlen feltételek melletti vámközösségnek vagyunk hivei, de hívei vagyunk egyedül egy oly vámközösségnek, amely mellett Magyarország közgazdasági érdekeit jobban tudjuk biztosítani, mint egy önálló vámterület mellett. (Ugy van! a jobboldalon.) Egy hang (balfelöl) : Fából vaskarika! Teleszky János: Ennek biztosítására mindenesetre a béketárgyalások megkezdése előtt tisztáznunk kellett a helyzetet Ausztriával szemben. Ez, amennyire lehetséges volt azon , kormány részéről, amelynek tagja voltam, sikerült, amennyiben a két kormány között az összes kérdésekre nézve teljes és végleges megállapodások jöttek létre. (Ugy van! a jobboldalon.) Hangsúlyoznom kell, hogy végleges megállapodások, hangsúlyoznom kell ezt azzal a tévedéssel szemben, amely a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat indokolásába becsúszott, amely azonban tegnap a pénzügyi bizottságban a t. ministerelnök ur kijelentése alapján tisztáztatott és a jelentésbe is fölvétetett. Ezek végleges megállapodások, minthogy e megállapodások minden oly kérésre, amelyben megegyezés létesíthető volt az akkori viszonyok közt, kiterjednek. Egyes kérdések nyílt kérdéseknek hagyattak ugyan, azonban annak a határozott megállapításával, hogy amennyiben azokban a kérdésekben addig, amig Az egész matéria törvényhozási elintézés alá nem kerül, a két kormány részéről másnemű megállapodások létre nem jönnének, e kérdésekre nézve a mai status quo marad érvényben. Ezek tehát teljesen befejezett megállapodások. Hogy közös konszenzussal, mint emlitém, bizonyos részekben módosíthatók, természetes. Ez ki lett fejezve, kifejezni sem kellett, mert hiszen nincs oly szerződés, amely a két compaciscens egyhangú határozatával megváltoztatható nem volna és ha már törvénybe iktatva volnának e megállapodások, akkor is a két törvényhozásnak egyhangú határozatával bármikor megváltoztathatók. Ezek tehát végleges megállapodások, t. ház, és megállapítást nyert az is, ez talán az egyetlen örvendetes tény az egész materiában, hogy ezeket a megállapodásokat ugy a mai magyar, mint a mai osztrák kormány magáévá tette, konstatálhatjuk tehát, t. ház, hogy a két kormány között ma is végleges megállapodás van. Már most, t. ház, a mi álláspontunk mindig az volt és azt hiszem, az adott viszonyok közt ez volt a helyes álláspont, hogy e megállapodások, amelyek természetesen oly részletekre is vonatkoznak, amelyek harmadik szerződő felekkel szemben irányadók, hogy e végleges megállapodások törvényhozási elintézés alá csak akkor kerüljenek lehetőleg, hogyha harmadik felekkel szemben is e megállapodások már létre jöttek. Azt tartom azonban, hogy van itt egy végterminus, amely végterminuson túl e megállapodásoknak törvénybe iktatását az ország fontos érdekének veszélyeztetése nélkül halasztani a mai viszonyok közt nem lehet és ez a végső terminus a béketárgyalások megkezdése; mert a béketárgyalásokon való szerepünk szempontjából nem mindegy, hogy csak a két kormány közt vannak-e megállapodások, vagy pedig a két állam törvényhozása által is jóváhagyott megállapodások vannak. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Nagyon sajnálom tehát, hogy e tekintetben is egy hiányt kell konstatálnom. Végre harmadszor, eminens érdekünk lett volna és erre törekedtünk mi. amig mi voltunk felelősek az ügyek vezetéseért, hogy mire a béketárgyalások elkezdődnek, a német birodalommal, melylyel közgazdasági viszonyunk a legközvetlenebb és legszorosabb, perfekt megállapodások legyenek közgazdasági viszonyaink mikénti rendezése tekintetében, vagy legalább is a legfontosabb kérdésekre nézve teljesen tisztázva legyen a helyzet. Azt hiszem, szintén nem kell bővebben indokolnom, hogy milyen fontos ez, csak rámutatok például arra, hogy természetesen egészen máskép alakulhat a mi közgazdasági viszonyunk egy olyan Németországgal szemben, amely szorosabb gazdasági kapcsolatban van Oroszországgal, mintha Oroszországgal lazább gazdasági kapcsolatban levő Németországról van szó. Már ez az egy indok is amellett szól, hogy nekünk mindenesetre törekednünk kellett volna a német birodalommal megegyeznünk, mielőtt a többi államokkal való gazdasági kérdések megoldása szőnyegre került volna. Ez a harmadik feltétel sem teljesült. Tehát mindaz a három feltétel, melyeknek