Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-768

266 768. országos ülés 1918 elősegíteni. De igenis, vannak a paczifista programúinak titkos, rejtett ellenségei. Vannak, akik a paczifista mozgalomnak kelletlen lanykasággal tapsolnak, de csak azért, mert nem tehetnek egyebet. Vannak sokan, akik szivükben ma is azt vallják, hogy igenis, a háborút lehetőleg az ellenség teljes ^legyőzésével, teljes letiprásával kell befejezni. Érzik, hogy ha ez nem következik be, akkor a militarizmus és mindaz, ami a régi rendszerrel össze van kapcsolva, összeomlik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tudják, érzik "nagyon jól, hogy ha egy háború, mi több, egy győzedelmes háború azzal végződik, hogy a katonák üres kézzel jönnek haza, akkor másodszorra nem fognak kapni embert, akit beugrassanak egy négyéves háborúba. (Nagy mozgás a jobboldalon. Élénk felkiáltások: Ki ugratta bele?) Holló Lajos: Az egész világ! Hock János: A militarista rendszer! Beck Lajos: Az a rendszer, amelynek vége lesz! Gr. Károlyi Mihály: Ezért sokan — teljes tiszteletben tartom nézetüket — valóságos borzadálylyal tekintenek a paczifizmusra. Elismerem, hogy ők is a békét akarják. De a paczifizmus és a béke között egy nagy különbség van. A paczifizmus kezdődik a békekötéssel, a szorosabb értelemben vett békevágy végződik a békekötéssel. A paczifista mozgalom egy programm, az összes nemzeteknek szóló j>rogramm, amely abból támadt, hogy az emberiség megutálta ezt a mészárlást, akárki és akárhogy okozta is. A paczifista nem azt nézi, hogy miből keletkezett a háború, nem azt keresi, hogy ki a hibás benne, ki nem, hanem magát a tényt, magát a szenvedést akarja elhárítani. (Elénk helyeslés, tetszés és taps a szélsöbaloldalon.) Ez a paczifizmus a maga programmjában mindent fel akar ölelni, ami biztosítja a jövő fejlődést és ami lehetőleg ki akarja küszöbölni Európában a háborút. A paczifizmus egy programm, amely túllép a lefegyverzés keretén, túllép az arbitrage keretén, mert ez a paczifizmus mindent összefoglal, minden erőt konczentrálni akar ugy politikai, mint szocziális és gazdasági erőt, amely a békét biztosítja. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ennek a paczifizmusnak czélja az, hogy omoljanak le a válaszfalak az egyes osztályok között, hogy az eddigi szoczialista és polgári pártok közötti rideg harczokat megszüntesse és hogy a két párt között fúziót létesítsen. (Elénk kelyeslés a baloldalon.) Hock János: Megértést! Gr. Károlyi Mihály: Ennek a paczifizmusnak czélja az, hogy a világbékét biztosítsa és ezen czélja előtt nem ismer semmiféle ingást, tétovázást, azért feloldoz mindent, hogy egy szebb jövőt létesítsen. Ez a paczifizmus egy lelki foribruár 7-én, csütörtökön. radalmat jelent. (Élénk tetszés és taps a baloldalon.) És én értem, ha ez ellen a paczifizmus ellen azok ralliiroznak és akarnak küzdeni, akik a régi rendszert akarják fenntartani, mert tudják és helyesen érzik, hogy a régi rendszernek legnagyobb veszélye nem a külellenség, nem a háború, hanem maga a paczifizmus, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) mert ez van hivatva egy uj világot teremteni, ez van hivatva belevinni nemcsak az egyes emberek közé, de a nemzetek közé is az altruisztikus gondolatot. Ez a paczifizmus van hivatva reformálni a világot, egy uj morált teremteni, mely morál: tiltakozás az ölés ellen. (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerie Sándor ministerelnök: T. ház! Engedje meg nekem a t. ház, hogy az idő előrehaladottsága daczára válaszolhassak a kormány programmjához való egyes felszólalásokra. Szükségét érzem ennek azért, hogy félreértéseknek vegyem elejét és ezért talán nem lesz felesleges, hogy az általunk felálli-tott programmot némely részeiben igaz világításba helyezve, megismételjem. A programm, amelyet előterjesztettünk, ugy szocziális részében, mint — a gazdaságpolitikai részt kivéve — gazdasági, gazdaságfejlődési, igazságügyi és közigazgatási részében -is kifogás alá alig vonható. Nem tekinthetem lényegbevágó ellenvetéseknek azokat, amiket pl. gróf Tisza István képviselő ur felhozott a tekintetben, hogy a községi közigazgatás élén kiket kívánunk alkalmazni, továbbá hogy a törvényhatósági tisztviselőket élethossziglan kívánjuk választatni. Az utóbbit azért nem tartom lényegbevágónak, mert hiszen ez egy természetes ós leghamarabb alkalmazható módja az állandó alkalmazásnak, ami a közigazgatás érdekében kívánatos, az előbbit j>edig azért, mert ő azt hiszi, hogy mi ott tán selejtes ügyvédeket akarunk alkalmazni; ellenkezőleg, épen a jókat akarjuk alkalmazni, akik a helyi viszonyokkal, néppel, gazdasági viszonyokkal teljesen ismerősek, magasabb színvonalon állanak, tehát a közigazgatásban nemcsak boldogulást, hanem valódi előmenetelt remélhetnek és akik annak lényeges javítását, színvonalának emelését fogják előmozdítani. De, t. ház, a programm hiányossága tekintetében épen most hozott fel igen sok kifogást gróf Károlyi Mihály t. képviselő ur. Jelesül ő egy nagyobbszabásu programmot várt volna. En az ő nagyobbszabásu programmját ugy értelmezem, hogy mig mi a programmba felvettük mindazt, ami okszerűen, szükségszerűen a közelebbi időben megvalósítható és megvalósítandó, addig ö olyanokat is fel akar venni, amik nem valósithatók meg most. (Derültség jobbfélöl.) Es hogyha aprópénzre váltom fel azt, hogy mit tart ö hiányosnak a progranimban, hát ezen pontok körülbelül a következők. Először a hadiözvegyek ellátására vonatkozó részt, amelyet