Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-768

768. országos ülés 1918 február 7-én, csütörtökön. 267 tegnap Fényes László képviselő ur is kifogásolt itt. Erre vonatkozólag megnyugtathatom a t. képviselő urat és a t. házat, hogy már a legközelebbi idényben — nem merek határozott terminust mondani — elő fogjuk terjeszteni erre vonatkozó törvényjavaslatainkat. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) A másik pont a tisztviselők pragmatikáját illeti. Ezek t. i. mind olyan népszerű követelmények, amelyek kifelé bizonyos körökben igen jól hangzanak. (Derültség a jobboldalon.) Hát ón ezt a pragmatikát fel is emiitettem; a programmban benne volt, midőn a »pragmatika által védett« köztisztviselőkről emlékeztem meg. De erre vonatkozólag is bátor vagyok annyit megjegyezni, bogy ez a pragmatika készülőben van és épen most egy szakember elbírálása alá bocsátottuk a kérdést. Időhatárt megint nem merek mondani, mert nem is tartom oly felette szükségesnek, hogy talán hetek alatt oldjuk meg ezt a feladatot, azonban a legközelebbi időben ezt a rég vajúdó kérdést is megoldásra fogjuk juttatni. Hock János: Hol leszünk mi már akkor? Wekerle Sándor ministerelnök: Ami a főrendiház reformját és a virilis jogot illeti, ezt csakugyan nem vettük fel programmunkba, (Halljuk! Halljuk!) és pedig azért, mert mi a következetes és fokozatos átalakulásnak útjait keressük, (Halljuk! Halljak!) és kár lenne addig, mig a korábban létesítendő intézmények meg nem valósulnak, már az azok után következő intézmények dolgát programmunkba felvenni és ezáltal a közvéleményt megtéveszteni. (Helyeslés a . baloldalon.) Egy munkaprogrammnak azt kell felölelnie, ami akut jellegű és ami meg is valósitható. (Helyeslés.) Aki rohamos újításokra tör és egyszerre, gyorsan akar mindent megvalósítani, az szem elől fogja téveszteni ennek a nagy jogkiterjesztó átalakulásnak azt a műveletét, amelynek csak első lánczszemét alkotjuk meg a választójoggal — ezt a programmban is emiitettem, — de, amelynek következetesen, biztosan kell sokkal tovább terjednie, ámbár minden rohamos újítástól óvakodni kell. Mert mi r átalakulást és nem felfordulást keresünk. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Nagy nemzeti érdekeinket, hagyományainkat csak ugy tudjuk megóvni, ha ezen következetes és fokozatos átalakulás útjait keressük és tartózkodunk minden rohamos, minden eddigit felborító újítástól. (Helyeslés a baloldalon.) Ezzel kapcsolatosan hozta a t. képviselő ur szóba a pártok egyesülésének kérdését is. Polónyi Dezső: A házszabályokat! (Mozgás jobbfelől.) Wekerle Sándor ministerelnök: Azt hiszem, t. képviselő ur, hogy a házszabályokra nézve minden magyar politikusnak régi idő óta az volt az álláspontja, hogy ha behozzuk az általános választójogot, akkor igen, szigorú házszabályokkal fogunk dolgozni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mi a jelenlegi házszabályokat, mielőtt az általános választójog érvényesülni fog, revízió tárgyává fogjuk tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt az álláspontot fenn is fogjuk tartani és mindenesetre a legszigorubb házszabályokkal fogunk dolgozni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Wekerle Sándor ministerelnök: A t képviselő ur ránk olvasta a pártegyesülést, hogy az milyen fiaskó. Bocsánatot kérek, méltóztassék azt ránk bizni, hogy mi hogy forradunk össze és hogy érzünk egységesen. Hogy a t. képviselő ur nem akart ebhez a párthoz csatlakozni, ezt előre kijelentette, ugy hogy e tekintetben ezen előzetes kijelentések után természetesen nem is lehetett még csak kísérletet sem tenni. De volt ennek egy másik oka is. A pártaíakulás azon az alapon vitetett keresztül, hogy egészében és minden fentartás nélkül elfogadják-e az egyesülők ezt a programmot. Akik ezt mindenben elfogadták, azok igenis, egyesülhetnek. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) És itt a néppártra nézve megjegyzem, — mert ezt méltóztatott külön felemliteni — hogy a néppárt egészében elfogadta ezt a programmot, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) mint aktuális jellegűt és olyant, amelynek egyetlen egy pontja ellen sincsen kifogásuk. Azt mondotta a néppárt, hogy nekik vannak messzebbmenő tendencziáik is, ezek azonban sem ellenkezésben nincsenek ezzel a programmal, sem nem annyira aktuális jeljegüek, hogy ezek miatt akadályozva lehetnének abban, hogy a pártegység létrehozatalában résztvegyenek. Hock János: Pentartották a vidéki szervezeteket. (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenaet.) Wekerle Sándor ministerelnök: A pártegy- . ség létesítése után . . . (Folytonos zaj a szélsöbáloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Wekerle Sándor ministerelnök: . . nem volt ez a pártegysóg a képviselő úrra és elvtársaira kiterjeszthető, illetőleg még csak kísérlet sem volt eziránt tehető. Mert hiszen közöttünk több tekintetben kardinális eltérések vannak. Először pl. a Németországhoz való viszonyunkra nézve. Mert aki ezen véres háború után, amidőn Németország első pillanattól kezdve a legnagyobb odaadással, készséggel és eredménynyel (Élénk tetszés és taps a jobboldalon és a középen.) vett részt hazánk védelmében és látta azokat a tendencziákat, amelyek más oldalról nem ezen hazának védelmére,, hanem egységének megbontására irányultak, (Élénk tetszés és taps a jobboldalon és a középen. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon; felkiáltások: Mi köze ennek a gazdasághoz!) ez, azt hiszem, hogyha valóban nemzeti szempontok irányítják politikáját, akkor olyan, szövetség megujitásától nem zárkózhatik el, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. 34*