Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-768

264 768. országos ülés 1918 február 7-én, csütörtökön. melyek kötelességemmé teszik és kötelességévé teszik ennek a pártnak, hogy ezekben a kérdések­ben a legmelegebben és legkitaitóbban támogassa a kormányt és ilyen elsősorban természetesen a xálasztói jog kérdése. (Hzlyeslés a szélsőbaloldalon.) A kormányt és a mostani kormánypártot biztosítani akarom arról, hogy ez a párt ebben a kérdésben intranzigens fog maradni és semmi, de semmi nem fogja útjából kitéríteni. Mert igenis mi, én is személyesen és a párt mint olyan köte­lezettséget vállaltunk arra nézve, hogy ezt a ház asztalán fekvő választójogot megvalósítsuk és ennek a kötelezettségnek eleget is fogunk tenni. Azonban megjegyzem és aláhúzom háromszor is, hogy mi ennek és nem egy más választójognak, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) nem egy javí­tott, nem a munkapárt által javított kiadású választójognak vagyunk hivei. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Hanem mi igenis ezt egy minimum­nak tekintettük. Gr. Batthyány Tivadar: Ebben egyeztünk meg ! Becsületbeli kötelesség ! B. Madarassy-Beck Gyula : Kötelezik a parla­mentet előre ? (Zaj a szélsőbaloldalon ; felkiáltások : Önöket nem !) Gr. Károlyi Mihály : Ezt a választójogot mi minimumnak tekintjük, tehát semmi olyan vál­toztatásba bele nem megyünk, amely ezt a vá­lasztójogot in pej us módosítaná, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Most még legyen szabad egy pár megjegy­zést tennem az uj pártalakulásra, legyen szabad rövid visszapillantást vetnem ennek egész törté­netére. Tartozom önmagamnak, tartozom az or­szágnak, hogy ebben a kérdésben a legteljesebb őszinteséggel beszéljek. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Hetek, hónapok óta érezte min­denki, hogy az országnak szüksége van arra, hogy bizonyos megnyugvás, bizonyos uj alakulás tá­madjon. Nekem is az volt a nézetem, hogy igenis az országnak érdekében való az, hogyha uj párt­alakulás támad, hogyha azok, akik lelkületileg egy nézeten és egy felfogáson vannak, tömörülnek és egyesülnek. De ezt a tömörülést és egyesülést mindig ugy értelmeztem, hogy a fődolog az, hogy azok tömörüljenek, akik tényleg ugy demokrati­kus, mint közjogi téren egy nézeten vannak. És bár mi és én, nem vagyok azon a nézeten, mert a gyorsabb tempónak az álláspontján va­gyok, elismerem azt, hogy a konzervatív felfogás, nak és megvan a maga jogosultsága és kötelessé­gemnek ismertem az ország érdekében, hogy egy ilyen irányzatot megne gátoljak. Én előre kilátásba helyeztem, hogy nem valószínű ugyan, hogy be­léphessek egy ilyen alakulatba, mert én szükséges­nek tartom, hogy ha abban az irányban történik egy tömörülés, altkor tömörüljön a másik tábor is, tömörüljenek azok is, akik egy radikális, demokrata nemzeti programmot vallanak: de (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) addig, míg ez a tömörülés nem történik, egy szóval, egy tettel sem akadályozom azt meg. Azonban mit látunk most ? Történt egy tömörülés, de ez a tömörülés sem a maga struktú­rájában, sem lényegében nem őszinte és nem igaz. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem őszinte, mert hiszen ez a mostani kormánypárt nem egy egységes párt. Hiszen hogyan lehessen egységről beszélni, mikor a különböző pártok megtartják pártkeretei­ket, sőt a néppárt uj jarogrammot csinál, uj egyesü­lési folyamaton megy keresztül ugyanakkor, ami­kor belép az uj pártba ! Én valóban nem értem, nem is tudom, minek nevezzem ezt. Ez egyesülés ? Ez olyan különös proczesszus, amelyre nemcsak a magyar történelem nem mutat példát, de nem hiszem, hogy a világ összes politikai történelmié példát mutathatnának erre. (Ugy van ! a szélsőbal­oldalon.) Olyan színezete van a dolognak, mintha két mértékkel mérnének. Az egyik oldalon, kifelé, a nép felé, a választók felé, akik öt évenként lead­ják szavazatukat, más programmot mutatnak, mint azon az oldalon, amely Ausztria és Németország felé néz. Bármilyen nagy tisztelettel viseltessem is gróf Andrássy Gyula képviselő ur személye iránt — és politikailag is csak tisztelettel adózom neki, — nem hiszem, hogy azzal, hogy ő a vezére ennek az uj pártnak, a 48-as publikumot meg fogja nyerni. Azt hiszem, ő maga sem óhajtaná, hogyha kimegy a vidékre, ott rá ugy hivatkozzanak, mint 48-as pártvezérre. (Derültség.) Az a nézetem, hogy ha a párt a jövőben sikert akar elérni, akkor szüksége van arra, hogy a 48-as programmot megtartsa. De viszont akkor az szükséges, hogy gróf Apponyi Al­bert képviselő ur menjen a vidékre, mert az ő sza­vát meg fogják érteni. Arról, hogy ez a politika őszinte-e vagy sem, most nem akarok bírálatot mondani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos : Andrássy menjen Bécsbe, Ap­ponyi vidékre ! (Derültség.) Gr. Károlyi Mihály: Az igazság az, hogy az erők nem tömörültek, hogy, amint Bizony Ákos t. barátom az imént mondotta, a parlamenti ki­sebbség, ami különben is nehézsége a kormány­zásnak, kisebb lett, mint eddig volt; a minister­elnök ur vállalkozása tehát teljes fiaskó, teljes sikertelenség ezen a téren, mert sem azt el nem érte, hogy a pártok valóban egyesüljenek, sem azt, hogy egy numerikus gyarapodást érjen el, hisz ennek ép az ellenkezője történt. (Ugy van ! balfelől.) Mielőtt befejezném beszédemet, át kell tér­nem egy kérdésre, mely a házban és a házon kívül gyakran szóbakerül és ezt épen gróf Andrássy Gyula t. barátom felhozta beszédében is, midőn erős támadást intézett azok ellen, akik a minden áron való békét akarják és hirdetik. (Halljuk! Halljuk !) Én meg vagyok arról győződve, hogy olyan ember, aki minden áron akarná a háborút, vagy minden áron akarná a békét, nincs, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert ugy az egyik, mint a másik valóban abszurdum, merő lehetetlenség. Nekem, akit nagyon sokat támadnak a paczi­fizmusért, kötelességem itt ezekkel szemben véde­kezni és ha igen t. barátom gróf Andrássy Gyula talán nem is értette reám ezt a megjegyzést,

Next

/
Thumbnails
Contents