Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-768

768. országos ülés 1918 február 7-én, csütörtökön. 268 mentán leginkább nyom a latban — az, hogy én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ez a középeurópai konczepczió egyike azon konczep­czióknak, amelyek a mostani békének egyik fő és nagy akadályát képezik. (Mozgás.) Én azt hiszem és abban a meggyőződésben vagyok, hogy. ha világosan be volna bizonyítva az, hogy mi nem akarunk egy közös blokkot képezni Német­országgal, nem akarjuk ezt a középeurópai blokkot perpetuálni a jövőben, akkor ez a béketárgyaláso­kat lényegesen megkönnyítené. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Megkönnyítené pedig azért, mert mostani ellenségeink ugy fogják fel, hog3^ha itt létesül Németország, Magyarország-Ausztria és esetleg Bulgária között a szövetségnek mélyítése gazdasági alapon, akkor ez okvetlenül vámhá borura, olyan közös vámvédelemre vezet, amelylyel szem­ben azon paczifista czélok, amelyeket mi magunk is hirdetünk — s örömmel üdvözlöm ebből az alkalomból is a külügyministert, hogy olyan bátran és őszintén paczifista — mondom, ezen paczifista elvek veszélyeztetve lennének, épen egy ilyen középeurópai blokk, egy »Mitteleuropa« létesítése által, mert akkor a vámháboru nagyon valószinü s a vámháboru természetszerűleg könnyen háborúra vezethet. Holló Lajos : Ez idézte elő a modern háború­kat. Gr. Károlyi Mihály ." Egy ilyen szoros és közös vámsorompónak megvonása nem azt eredményezné hogy a hadsereget a lehetőségig fokozzuk le, hanem ellenkezőleg azt a lehetőségig fel kellene hogy fo­kozzuk, mert hiszen azt megint csak fegyverkezés­sel lehet biztosítani, s akkor ezt a vámháborut is hiába, csak a fegyverekre támaszkodva lehet majd végeredményében diadalra juttatni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezek azok a szempontok, amelyek miatt én a középeurópai konczepcziónak nem vagyok híve és nem tartom azt sem most, sem a jövőben kí­vánatosnak. T. kép\iselőház ! Kénytelen vagyok mosi, még a ministerelnökur programmjának egyes részleteire is rátérni. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az első a programm szocziális része. Sajná­lattal látom, hogy ami a szocziális programúiban benne vai, az jó ugyan, de ami nincs benne, ami hiányzik, az nagyon sok, és itt negatív szem­pontból kritizálom a ministerelntífc ur programm­ját. Nagy hibának tartom azt, hogy a hadisegé­lyekről, a rokkantakról, a hadiözvegyekről, azok jövőben való ellátásáról egyáltalán a programm még említést sem tett. (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Hibának tartom, hogy az állami és nem csupán a megyei íisztviselők szolgálati pragmati­kájáról és automatikus előléptetéséről nincs benne szó. Kifogásolom azt a hiányt is, hogy akkor, amikor modernizálni akarunk, amikor teljesen át kell alakitanunk a jövőre politikai bázisunkat, ami­kor ily demokratikus választójoggal jövünk, ami­kor a kormány demokratizálni akarja ezt az or­szágot, akkor a főrendiház demokratikus reform­járól egyáltalán nincs szó. (Ugy van! a szélső­baloldalon.) A demokratikus választójog, demokra­tikus berendezkedés szükségessé teszi, hogy a fő­rendiházat mai formájában megváltoztassuk és annak uj, demokratikus jelleget adjunk. (Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) Hiányzik a virilizmus eltörlése is. Nincs benne a főváros községi választásainak helyes általáno­sítása . Ezek mind oly hibák, amelyek különösen a mai korban nagyon szembetűnők. Itt valami na­gyot, impozánsát kellett volna alkotni, oly szo­cziális, oly gazdasági, oly politikai programmot, amely évekre szóló. De ez a programm lehet egy ad hoc koalieziónak programmja, lehet egy ideig­óráig tartó programm, amely elég arra. hogy egy koaliczió tovább vigye az ügyeket, egy kompro­misszumos programmnak esetleg megfelel, de egy uj párt erélyes zászlóbontásának ezt a program­mot nem lehet nevezni. (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Csak csodálkozom azon, (Halljuk ! Halljuk !) hogy azok a t. képviselőtársaim, a kikkel együtt küzdöttünk és szenvedtünk, teljes kapituláczióba, teljes fegyverletételbe mentek bele a munkapárti házszabályok és a palotaőrség kérdésében. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Ezeknek a kérdéseknek a vi­lágháború alatt való előtérbe tolását nem tartottam volna szükségesnek. Hiszen ha koalicziós alaku­latban maradunk, ez nem jelenti azt, hogy én a saját programmomat feladom. De mikor uj pártot alakitok és nincs.más programmom, csak az, ame­lyet a ministerelnök ur előad, akkor, nemde, van­nak morális kötelezettségeim, (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) hogy azt, amiről azt mondtam — igaz, hogy régen, igaz ; hogy közbejött a világhá­ború, de az elvi álláspontom csak megmarad, — amiről azt mondtam, hogy ez az alkotmány legna­gyobb sérelmét képezi, erről ne hallgassanak és fe­lette napirendre ne térjek. Ezt tenni nézetem szerint akkor, mikor egy uj programmot és párot alakitok, nem lehet. Mit fog mondani a választóközönség, mely valószínűleg, vagy legalább is remélhetőleg nemsokára dönteni fog afelett, hogy ki mellé áll­jon, azokról a férfiakról, akik népgyülésről-népgyü lésre hirdették a restitucio in mtegrum-ot és azt, hogy milyen nagy sérelem történt ! Hock János: Apponyi is hirdette ! Gr. Károlyi Mihály : Ha koaliczió van, akkor mondhatja mindenki tisztességgel, felemelt fővel, hogy ezekről a kérdésekről most nem beszélek, mert egyelőre én egyesülök azért, hogy egy vagy két kérdést : a választójogot, vagy a katonai kérdést megvalósítsam ; de egy uj programm ala­kításánál a régi embereket elvhűeknek kell marad­niuk. (Hejyeslés a szélsőbaloldalon.)' Hock János: Kiszórtak bennünket a házból ! Gr. Károlyi Mihály: T. képviselőház ! Amint beszédem elején jeleztem, vannak a programmnak oly részei is, melyneknek nemcsak tapsolok, de

Next

/
Thumbnails
Contents