Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-767

246 767. országos ülés 1918 február 6-án, szerdán. történtté a dolgokat azzal, ha nem jelentetem meg ezeket a híreket. Egészen más az, ha bizalmas körben egy pár ember tud meg valamit, mint hogyha széles néprétegekbe terjesztik a híreket. (Igás! Ugy van!) Ezen falláczia engem soha sem fog meggyőzni. Fényes László (közbeszól). Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Kérem, én jogtudor vagyok, nem orvosdoktor. Nem. tudom önt megérteni. (Élénk derültség és taps a ház minden oldalán.) T. ház! Nem akarom azt, hogy hadiérdeket áruljak itt el és ebben kövessem a képviselő urat. Azt hiszem, hogy mindezek után, amiket bátor voltam kifejteni, világos, hogy a képviselő urnak az a vádja, hogy mi reakczionäriusok vagyunk azért, mert a sajtóczenzurát nem az ő kedve és izlése szerint kezeljük ; hogy mi reakczionäriusok vagyunk azért, mert ezekben a súlyos időkben nem engedjük meg a néjj nyugtalanitását, ellenállási erejének megbénítását és nem engedjük meg azt, hogy a magyar katona ellankadjon és azok a röpiratok, amelyeket — amint a képviselő ur itt elmondta — a kaszárnyákban terjesztettek, amelyekben arra hívják fel a katonákat, hogy tagadják meg az engedelmességet, tovább terjeszthetők legyenek, mondom, azt hiszem, mindezekből világos, hogy a képviselő urnak ez a vádja alaptalan. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) Ezekben az időkben nem lehet a sajtószabadságnak azt az ideálját követni, amely ideál a békében és amelynek a békében való megvalósítása kormányzati feladat. De épen az, amit a képviselő ur felhozott, hogy már oda fajultak a dolgok, hogy ilyen felhívásokat osztogatnak a kaszárnyákban — nem kívánom felolvasni ezeket, itt vannak a -kezeim között —

: épen az mutatja, hogy fokozott óvatossággal kell eljárni. (Igaz! Ugy van! Általános helyeslés.) Mert én azokat a fiatalokat, akik egy orosz dumaképviselővel, aki mint fogoly tartózkodik itt és más orosz, bolseviki érzelmű foglyokkal szövetkezve gépet szereznek és ilyen proklamácziókat sokszorosítanak, én ezen fiataloknak bűnét nem tartom olyan nagynak, bár meg nem engedett az, amit cselekedtek. Én azokat kutatom, akik ezekben a fiatalokban azt a szellemet felnevelték, amely ezen propagandára vezetett. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Azt a proklamácziót, mely a katonáknak szólott, végig olvastam (Mozgás a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: ... és lehetetlen, hogy ezen fiuk között olyan kiforrott irodalmi képesség legyen, mint ami ezen proklamáczióban mutatkozik. De én nemcsak az ismeretlen szerzőre czélzok, mert a szerzőt nem csak a gépnek a tulajdonosát, azt az orosz foglyot, aki itt tartózkodik és konspirácziókkal foglalkozik, azonkívül a terjesztőket és másolókat sikerült megtalálni, de azt a szellemet, amely felj neveli ezen emberekben azt, hogy a tett propagandáját követelik és a katonát engedetlenségre csábítják, arra, hogy tegye le a fegyvert, ezt a szellemet kötelességemnek tartom, hogy azzal a felelősséggel és hatalommal, mely reám ruháztatott, megbénítsam és úrrá lenni ne engedjem, hogy további áldozatok ne legyenek és ezen szellemnek hátterében settenkedők további^ embereket börtönbe ne juttathassanak. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen.) Semmiféle személyes érdek, semmiféle személyes hiúság engem ezen kérdésekben nem vezérelt és nem vezérelhetett. Hiszen háborúban ily feladványokkal megküzdeni nem lehet hiúságnak vagy örömnek kérdése. JSÍem tudom, mit gondol a képviselő ur, hogy micsoda előnyöm van nekem abból, hogy én ezen a helyen vagyok. En kijelentettem és itt újra kijelentem, hogy igenis, a czenzura kérdésében kötelességemnek tartom ezen irányzattal, a bolseviki irányzattal szemben mindaddig, amig ezen a helyen vagyok, minden lehetőt megtenni. Kijelentettem, hogy ezen kérdésekben nem vagyok azon az állásponton, hogy én csak választójogi kabinetkérdést ismerek. Ha a háznak többsége valamikor nem fogja helyeselni, amiként én a czenzurát gyakorlom és ha nem fogja azt helyeselni — hozzáteszem — az a párt, amely a kormányt támogatja, — tehát két kvalifikált többséget kívánok magamnak — akkor egy pillanatig sem kívánok ezen a helyen maradni. Nem kell tehát a képviselő urnak személyes invektivákkal és gyanúsításokkal jönnie. Bármikor állítsa fel a czenzura kérdésében bárki a kérdést, szívesen megyek, mert ministernek lenni súlyos körülmények között nem öröm, hanem felelősség ós kötelesség, amelyet teljesítek mindennel szemben, rágalommal, gyanúsítással szemben is mindenkoron, nem törődöm vele, mert nem méltó arra, hogy háború alatt hatalmat gyakoroljon az, aki bárkitől és bármitől megijed vagy visszariad. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon és a középen.) Elnök: Eényes László képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kór szót. (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Q-ondolom, a t. ház megadja _a képviselő urnak a szólásra az engedélyt. (Elénk ellenmondások a baloldalon.) Fényes László: Vázsonyi minister ur idézeteket hozott ide a törvénykönyvből, a történelem könyvéből ós ezeket ugy kezeli, mint a talmudot, azt olvassa ki belőle, amit akar. (Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy nem tartom megengedhetőnek, hogy a képviselő ur ilyen kifejezéseket használjon. Fényes László: Én azt mondottam, hogy a minister ur megígérte, hogy a czenzurával a hadiérdek czimletével folytatott visszaélést meg fogja szüntetni. A háború alatt mondta ezt és rosszhiszeműen érvelt azzal, (Nagy zaj és ellenmondások a baloldalon. Rendre! A szónok szavai a zajban nem hallhatók.) ... én nem a