Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-767

767. országos ülés 1918 február 6-án, szerdán. 247 bolsevikieket védtem, hanem a sajtószabadságot és azt mondom, hogy a tényeket a nép elől elzárni nem lehet, a világeseményeket a néppel közölni kell és rossz politika az, amely azokat véka alatt akarja tartani. Elnök: A képviselő urnak csak személyes megtámadtatás ezimén van joga szólni, de a minister úrral ujabb polémiába bocsátkozni nincs joga. (Élénk helyeslés.) Fényes László: Egyetlenegy olyan ténykörülményt sem hozott fel a minister ur, melynek példáját én bizonyítottam. Én azt bizonyítottam, hogy igazságügyministersége alatt olyan közleményeket nem engedélyezett, amelyeknek a hadiérdekhez semmi közük sincs. Ezt nem tudja letagadni és nem tudja letagadni azt sem, hogy a legkevésbbé ö jogosult a háborús álláspontot védeni, mert mielőtt minister lett volna, nagyon sokszor én vitatkoztam vele és mondtam, hogy tud olyant mondani, hogy neki nincs köze a háborúhoz, amely nem az ő háborúja, hát engedelmet kérek, (Zaj a haloldalon.) nekem védekeznem kell a vádjai ellen. Amikor ilyeneket mondott, addig, mig minister . . . (Zaj a baloldalon ; felkiáltások: Rendre!) Elnök: A képviselő ur köteles felszólalása jogczimének keretében maradni és nincs joga ujabb támadásokkal illetni a minister urat ós vele polémiába bocsátkozni. (Helyeslés balfelöl.) Fényes Lászlő: Amikor a minister ur itt feláll, (Zaj a baloldalon.) szónokol a nemzeti jogokról és fokost vesz a kezébe, nekem ugy tűnik fel, mint mikor őszi délutánonkint szüreti mulatságok idején (Felkiáltások bal felöl: A ligetben!) az a külvárosi legény beül a fiakkerba s azt kiáltja: Gyertek a- szüreti mulatságra! (Zaj a baloldalon.) Ilyen magyar vezér ő; csak a hatalmasok, azok, akiknek érdekeit itt szolgálja, (Zaj a báloldalon.) azok hallgatnak rá. Én azt mondom és vállalom most is, hogy jöjjön ki ugy, mint eddig . . . (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások: A ligetbe! A szónok szavai nem hallhatók.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Mielőtt az interpellácziók meghallgatására térne át a t. ház, leszek bátor megtenni javaslatomat a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. Tisztelettel javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését, holnap csütörtökön, február hó 7-én d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki első pontul a Fráter Lóránt jegyző ur lemondásával [megüresedett jegyzői állásra és a Miháli Tivadar képviselő ur lemondása folytán a választójogi bizottságban megüresedett tagsági helyre a választást. A két választás két külön szavazólappal, de egy aktussal történnék a ház asztalán elhelyezendő két külön urnába dobandó szavazólapokkal. Második pontul tűzze ki a ház a Győrffy Gyula képviselő ur indítványának megokolását, mely indítványt az erdélyrészi kepeszolgáltatás állami megváltása tárgyában törvényjavaslat előterjesztése iránt nyújtott be és a melyre nézve a ház múlt évi június hó 21-én tartott ülésében ugy határozott, hogy az indokolást megengedi és határnapját később fogja megállapítani. Nagyon természetes, hogy mindazon képviselő urak, akik még a kormány programmjához hozzászólni akarnának, a holnapi ülésen a napirend tárgyalását megelőzően abban a helyzetben lesznek, hogy a ház engedélyével beszédeiket elmondhassák. Méltóztatnak ehhez a napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatkép mondom ki. Most következnek az interpellációk. Az első interpelláló Brandsch Rudolf képviselő ur. (Félkiáltások: Nincs itt!) Brandsch Rudolf képviselő ur nincs jelen. Interpellációja töröltetik. A második interpelláló volna Polónyi Géza képviselő ur, ő azonban az idő előrehaladottságára való tekintettel az elnökség utján jelenti a t. háznak, hogy interpellációjának előterjesztésétől a mai napra eláll. Az interpelláció töröltetik. A harmadik interpelláló Polónyi Dezső képviselő ur. Polónyi Dezső: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy az ügy sürgősségére való tekintettel, de egyúttal figyelemmel a különös körülményekre, egész röviden előterjeszthessem interpellácziómat, melynek tárgya a következő: Háromszék vármegyének az oláh betörés által sújtott lakossága panaszt adott be a belügyministeriumba s az onnan áttétetett a közélelmezési hivatalhoz. A panasz arról szól, hogy a katonaság, nem tudni kinek a rendelkezése folytán, az állatállományban és a takarmányban olyan irgalmatlan rekvirálást végez, amely az ottani lakosságra egyenesen Ínséget és végpusztulást jelent. (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Ezt a kifejezést az egyik gazdasági felügyelő jelentéséből vettem ki; ő jellemezte így az ott lefolyt rekvirálást. A legkíméletlenebbül a legjava ökröket, fiadzó és borjas teheneket erőszakkal viszik el és a gazda köteles még minden egyes állat után tíz métermázsa takarmányt is beszolgáltatni. Ez annyit jelent, hogy még a lehetőségét is elveszik annak, hogy valamiképen az állatállomány pótolható legyen. Én, ismétlem, nagyon röviden kívánom interpellácziómat előterjeszteni; ezért nem akarok visszamenni azokra a dolgokra, amelyek igazolnák azt, hogy éppen az oláh betörés által