Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-767
767. országos ülés 1918 február 6-án, szerdán. 245 dalon. Nagy mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Nem helyes !) Ez a reakcziós kormány pedig, t. ház, amidőn az általános sztrájk kitört, mindent megtett, hogy a kapaczitáczió és a felvilágosítás utján vezesse a munkásokat, (Helyeslés.) hogy eloszlassa a félreértéseket és az aggodalmakat, mert látta azt, hogy nem jóhiszemű emberek állottak a dolgok élén, a pártvezetőségről volt szó, mint kiderült — hanem nem jóhiszemű, felelőtlen és többnyire polgári egyének részéről felizgatott emberekről volt szó, akiknek felvilágosítása igenis szükséges volt és erre nézve mi ilyen reakczionárius módon jártunk el ; Németországban, ahol nagy szocziáldemokrata párt van a házban, — nálunk nem ül senki, — ott demokratikus módon jártak el ! (Mozgás.) Sikerült ennek a sztrájknak leszerelése és most a képviselő ur szemrehányást tesz a gépfegyverekért. Bocsánatot kérek, egyensúlynak kell lennie. Mi a sztrájk alatt addig mentünk, hogy megengedtük a gyülekezést, viszont talán a fővárost és mindenütt a városokat minden eshetőséggel szemben teljes erővel meg kellett oltalmaznunk és a rendet fenn kellett tartanunk. (Helyeslés.) Elsőrendű kötelességünk volt ez és nem érdemeinők meg, hogy pillanatnyilag is itt legyünk, ha a legelemibb feladatot, amit mindenki megkövetelhet tőlünk, elmulasztjuk, ha a jogbiztonságot, az életbiztonságot, a vagyon- és személybiztonságot megvédeni képtelenek vagyunk, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkor el kell seperni minket, mert ez a legprimitivebb feladat, ez a legprimitivebb kötelesség és azokat, akik azt hiszik, hogy itt kaczérkodni lehet bolseviki eszmékkel, vagy akik örülnek a jelenlegi időkben az ilyen tömegmozgalmaknak, amikor nemcsak tüntetésről volt szó,' hanem czéltudatos elősegitéséről a bolsevikiek által meginditott békemozgalmalmak, azokat, akik örülnek a forrongásoknak, azokat bátor vagyok figyelmeztetni egy epizódra, amelyet egy képviselőtársamtól hallottam. Akkor élte át ezt az epizódot, amikor Porában tartózkodott egy másik férfiúval együtt. Hire jött annak, hogy keresztényüldözés készül. Képviselőtársam azt indítványozta, menjenek egy hajóra, nehogy a keresztényüldözés őket is érje. Erre a másik férfiú, aki nem volt keresztény vallású, azt mondta, hogy ez felesleges. A válasz az volt : Mit gondol, tisztelt barátom, ha kitör a keresztényüldözés, akkor ezek az emberek ilyen apró nüanszok vizsgálódásába fognak bocsátkozni ? (Derültség.) Bátor vagyok ezt az epizódot azok figyelmébe ajánlani, akik tetszéssel vagy örömmel vagy kárörömmel nézik az ilyen mozgalmakat. Nem bizonyos, hogy a tömegmozgalmak, amelyek menetét, lefolyását előre látni és megjósolni nem lehet, csak másokat fognak érni. Legyenek róla meggyőződve, hogy valahányszor egy derest készítenek, sohasem lehet tudni, ki kerül arra, valahányszor bilincset kovácsolnak, sohasem lehet tudni, kinek a kezére kerül; és valahányszor forrongás van és kitör a népharag, apró nüanszokat ott nem fognak kutatni és bemutatkozás nélkül is leütik az embereket. (Igaz ! ügy van !) Ilyen viszonyok és körülmények között, azt hiszem, a ház egyetért abban, hogy a rend fentartása elsőrangú kötelességünk volt. (Élénk helyeslés.) A képviselő ur szemrehányást tett nekem azért, hogy a sztrájk leírását akkor a czenzura nem engedte meg és vaserővel letartotta mindazoknak a riasztó híreknek a közlését, amelyek bomlasztólag hathattak. Én ugyan akkor nem voltam igazságügyminister, de — legyen öröme — elvállalom ezért a felelősséget. Legyen szives megjegyezni a képviselő ur: valahányszor az a helyzet áll elő, hogy gépfegyvereket kell az utczán felállítani és a között kell választanom, hogy a papirosba lövessek-e bele, vagy pedig az élő emberekbe, nyugodtan belelövetek ä papirosba! (Élénk tetszés és taps a baloldalon.) Aki ismeri a történteket, az tudja, hogy a türelem és a kapaczitáczió végső határáig mentem el. Nem ön a hivatott arra, hogy az én működésemről beszéljen, hanem azok, akiknek ön itt jogtalanul és illetéktelenül a vezéréül kívánja magát feltolni, de akik önről nem akarnak tudni semmit. (Igaz! Ugy van!) Kérdezze meg a szocziáldemokrata pártvezetőséget, hogy milyen működést fejtettem ki a sztrájk alatt? A képviselő ur szemrehányást tesz nekem azért, hogy megakadályoztam a bécsi lapok szétosztását, amelyek közölték a sztrájkhireket. En, igenis, azon a nézeten vagyok, hogy amikor, amint bátor voltam kifejteni, a bolsevikizmus központi intésére, vagy az azzal való szimpátiára keletkeztek a sztrájkok az entente országokban ép ugy, mint a czentrális államokban, akkor itt hiába akarja a képviselő ur kifigurázni az én gondoskodásomat, amelyet illuzóriussá kivan tenni azáltal, hogy mindezeket letárgy altatja. Én, igenis, ezen hírek elfojtásában garancziát láttam arra, hogy ne nyugtalanítsák a népet. Akárhol voltak ezek az egy és ugyanazon forrásból, vagy szimpátiából eredő mozgalmak, az ezekre vonatkozó hirek megjelenését megakadályoztam. (Általános helyeslés.) Azt hiszi, t. képviselő ur, hogy talán baja volt abból az országnak, hogy a berlini sztrájk vajúdását és válságos napjait itt szélesen kiteregetve napról-napra nem olvasták az emberek? Hisz a valóság az, hogy amidőn a bécsi sztrájk leírása a magyar lapokban megjelent, amikor az akkori czenzura ezt le nem tiltotta, már az este, amikor ezek a hirek megjelentek, felkeresték a szocziáldemokratapártot a munkások és azt mondták, hogyha Ausztriának megvan a sztrájkja, mi magunk is követeljük a mi sztrájkunkat. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Ez volt ezeknek a hireknek a következménye. Ilyen körülmények között hiába akarnak engem azzal csalogatni, hogy nem teszem meg-
