Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-758

7&8. országos ülés 1917 deczember lO-én, hétfőn. 37 Ami az interpelláczió első pontját illeti, hát igenis, helyes és igaz az, hogy Magyar­ország a küzdő hadsereg soraiba több embert küldött, mint Ausztria, Első sorban a magyar törvényhozás jóvoltából, (Mozgás balfelöl,) mert hiszen a magyar törvényhozás megszavazta azo­kat az embereket, akiket a galiciai és bukovinai csapatok kiegészítéséül küldtünk akkor, amikor az oroszok ezeket a területeket megszállva tar­tották. Ez tehát már magában véve egy többlet. Polónyi Géza: Az osztrákoknál pedig nem volt Ileichsrát! Nem volt kinek megszavazni! Nem csináltak semmit! (Zaj jobbfelöl.) Törvényt sem hoztak! Nincs meg a törvényük se! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister; De bocsánatot kérek, t. képviselő ur, ugy látszik nem értett meg egészen, mert hiszen én arról beszélek, amikor az oroszok betörtek és Galiczia és Bukovina nagy részét elfoglalták. Akkor az onnan származó ezredeket ki kellett egészíteni és a magyar törvényhozás meghozta 1915-ben a III. törvényczikket, amely megengedte, hogy ezekbe a csapatokba magyar legénységet küld­jünk, hogy ez által kiegészítsük a létszámot. Polónyi Géza: De az arányt nem változtat­tuk meg! (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Kérem a képviselő urat, tartózkod­jék a közbeszólásoktól, B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Bocsánatot kérek, hát akkor a magyar csapa­tokhoz ne küldjünk kiegészítést? (Zaj bal felöl.) Egy másik fontos oka van annak, hogy a magyarság soraiból többen küzdenek az első vonalban. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ez ugyancsak törvényen alapszik ós az, hogy a magyarságnak, hála Istennek, több alkalmas embere van, mint az osztrák örökös tarto­mányoknak. Mert talán egészségesebb a faj és mivel a törvény megengedi, sőt előírja, hogy békeidőben mindazon emberek, akik a kontin­gensen felül vannak és alkalmasak, mint fölös­számuak a póttartalékba Boroztassanak Magyar­országon ezen alkalmas fölösszámuak a pót­tartalékba kerültek. Mivel pedig Magyarországon több az alkalmas ember, mint Ausztriában, több is került a póttartalékba. (Mozgás a bal­oldalon.) Hála Istennek, hogy igy van! Polónyi Géza: Ezért nem kellett a rezolu­czió Bécsben! Kijátszása a véderőtörvénynek. Nem hála Istennek kérem, ezen nincs mit örülni. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Már most, ha ezen többteljesitménynek az ará­nyát veszem tekintetbe — számokat közelfekvő okoknál fogva nem mondhatok, hanem perczen­teket mondok — az összehasonlításban alapul vehetem az összlakosságot, amit a t. képviselő KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. ur az imént már emiitett is, de igazságosabb alap a 18 — 50 év közötti férfilakosság perczent­száma, mert az képezi tulajdonképen a katona­ságot. (Helyeslés a baloldalon.) Ha továbbá számba veszem azt az ember­veszteséget, amelyet Ausztria az orosz invázió folytán szenvedett, amely meg van állapítva, akkor ez az arány a következőképen alakul. A Magyar Szent Korona országaiból 100-ból 44'9 5% ment el a harcztérre, ami annyit jelent, hogy Magyarország 1 67%-kal magasabb kontingenst adott mint Ausztria. Hogy mennyit tesz ez ki számokban, erre nézve különböző számítási alaj) van. Vagy azt számítom ki. hogy. ha mi ennyit adtunk, mennyit kellett volna adnia Ausztriának, ha ezt a perczentet veszem, vagy mondhatjuk azt is, hogy az összteljesítmény 1'67%-ának mennyi ember felel meg és ennyi­vel többet adott Magyarország, tehát ennyivel kevesebbet Ausztria. Mert más-más számok jönnek ki. Polónyi Géza: Tiszta dolog. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Nehogy azt méltóztassék hinni, hogy a magyar kormány e tekintetben nem tett semmit. Igenis tettünk nemcsak a hadsereg főparancsnokságá­nál, hanem a hadügy mini steriumnál is lépése­ket az iránt, hogy ez az aránytalanság fokoza­tosan megszüntettessék, de ugy eljárni, amint a t. képviselő ur kívánja, hogy rögtön hozzunk haza bizonyos számú embert, azt zökkenés nél­kül nem lehet. Konstatálom, hogy ezen lépésünknek volt is már foganatja, mert több zászlóalj, amely Magyarországból egészíttetik ki és amely a fronton volt, feloszlattatott, ugy hogy azoknak már nem kell pótlást küldeni, ellenben Ausztria részéről több ilyen zászlóalj már beállittatott az első vonalba. Kérem a t. házat, hogy az interpellácziő ezen pontjára válaszomat tudomásul venni mél­tóztassék. Annak második pontja a felmentések ügye — őszintén bevallom — nekem legalább is ugy, ha nem jobban fáj, mint a t. képviselő urnak. Biztosithatom a t. házat, hogy az egyike a leg­súlyosabb gondjaimnak és mindent elkövetek azirányban, hogy annak súlyát minél inkább enyhítsem. Sajnos, nem térhetünk ki e kérdés­ben a legnagyobb szigor elől és kénytelen vagyok bejelenteni a t. háznak, hogy még további szi­gorításokra is lesz szükség. Természetesen mindig figyelemmel vagyunk arra, hogy az anyaországnak is szüksége van emberekre és igy elsősorban minálunk, Magyar­országon a mezőgazdaságban. (Helyeslés balfelöl.) Ismerve azonban a magyar nép földszeretetét, tudjuk, hogy ha még oly keservesen is, de be fogja vetni azt a földet, mert azt szereti ós nem nézheti azt, ha az nincs bevetve és megművelve. Es gondoskodni fogunk arról, hogy a katonaság 3

Next

/
Thumbnails
Contents