Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-758

18 758. országos ülés 1917 részéről ugy mint a múltban, a jövőben is, sőt még fokozottabb mértékben nyújtassák segítség, ugy hogy e tekintetben hiány valóban ne legyen. Nagyon sajnálom, hogy a képviselő ur által kivánt adatokkal, hogy mennyi a felmentettek száma nálunk és mennyi Ausztriában, ezidőszerint nem szolgálhatok. Polónyi Géza : Legalább aránylagosan! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister : Még aránylagosan sem, mert az a bizonyos revízió június óta még mindig folyik. Annyi ember van felmentve, hogy még nem tudtuk azt lezárni és csak akkor közölhetek biztos adatokat, ha a revíziót ugy itt, mint Ausztriában lezárják. Akkor leszek abban a helyzetben, hogy a t. képviselő urnak erre a kérdésére felelhessek. Minthogy a t. ministerelnök ur épen megsúgta, (Derültség balfelöl. Halljuk! Halljuk!) nincs okom elhallgatni, sőt talán előnyös is lesz, ha minél előbb megtudja mindenki, aki még nem haladta túl a 24-ik életévét, hogy az a tervünk az igazság érdekében is, hogy legközelebb nem revideáljuk a felmentetteket újból, mert igen nehéz kitalálni az igazságot, hanem, ha be fog állni annak szüksége, aminthogy be fog állni körülbelül márcziusban, a legfiatalabb évfolyamokon kezdjük a behívást, de minden kivétel nélkül, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) ugy hogy a mi számításaink szerint körülbelül márcziusban szükséges lesz, hogy a 19—24 éves fiatal emberek bevonuljanak. Polónyi Géza: Ausztriában is? Ez a kérdés! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Feltétlenül. Ugyanarra a terminusra, mint minálunk ós ugyanazok a korosztályok, kivétel nélkül. Hódy Gyula: Mi lesz a mezőgazdasággal, ha az orosz foglyok hazamennek ? B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Az egy külön tudomány. (Élénk derültség jobb- és bal felöl.) Már is fáj a fejünk ettől. (Derültség.) Ez mindenesetre súlyos kérdés. A t. képviselő ur interpellácziójának harmadik pontjára nézve sem vagyok ma még abban a helyzetben, hogy pontos adatokkal szolgálhassak. Valószínűleg csak a háború végével zárhatjuk le ezeket, mert ez addig mindig gyarapszik és sajnos, mindig van kiadás ezen a téren. (Mozgás bal felöl.) Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Polónyi Dezső: T. ház! A honvédelmi minister ur válasza csak megerősített engem .abban a felfogásban, hogy itten nem a kormánynak, vagy egyes embereknek hibájáról, hanem a rendszerről van szó. A rendszer rosszasága az, amely ilyen állapotokat idéz elő, amely állapotok javítását maga a honvédelmi minister ur is saját hatáskörében már előzőleg szükségesnek találta. Minthogy részéről a legjobb akaratot, tárgyilagosságot és igazságosságot tapasztaltuk, én a deczember lO-én, hétfőn. magam részéről köszönettel véve az ő intézkedéseit, örömmel tudomásul veszem válaszát. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: T. ház! Felteszem a kérdést, hogy méltóztatik-e a honvédelmi minister urnak Polónyi Dezső ur interpellácziójára a ministerelnök ur nevében is megadott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A ház a választ tudomásul vette. Következik Csermák Ernő képviselő ur interpellácziója a ministerelnök úrhoz, a Svájczban internált magyar állampolgárok helyzete tárgyában. » Csermák Ernő: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mióta a háború megindult, igen sokan voltak magyar testvéreink között, akik idegen országokban, ellenséges országokban künnrekedtek. Voltak Francziaországban, voltak Angliában. (Mozgás és zaj.) Elnök: Csendet kérek! Csermák Ernő: Akkor általános volt az aggodalom azoknak sorsa iránt, akik künnrekedtek. Megpróbáltunk mindenféle intézkedéseket tenni abban a tekintetben, hogy a helyzetükön javítsunk. Francziaországban különösen siralmas volt a sorsuk. Azokból azután nagy küzdelmek árán sikerült egyeseket Svájczba internáltatni, ugy hogy ma már Svájczban is vannak ilyen internált testvéreink. Amikor Francziaországban internálták őket, a helyzetük meglehetősen rossz volt. Katonai fegyelem alá helyezték és katonailag őriztették őket, ugy, hogy fogkyok gyanánt voltak kezelve, amely állapoton lehetőleg változtatást kellett eszközöltetni. Ez meg is történt annyiban, hogy polgári hatóságok felügyelete alá helyezték őket, a belügyminister felügyelete alá tartoztak és állapotuk lényegesen javult. Ennek daczára az általános nézet az volt, hogy lehetőleg meg kell menteni őket és Francziaországból Svájczba hozni, Azt hinnők, hogy azok, akik Francziaországból Svájczba kerültek, ennek következtében jobb helyzetbe jutottak. Ez azonban legnagyobb részben tévedés, tévedés azért, mert ott ugyancsak azok, akik már előbb Francziaországban a polgári hatóságok felügyelete alá voltak helyezve, ismét katonai őrizet és katonai parancsnokságok alá helyeztettek, még pedig német parancsnokságok, német altisztek parancsnoksága alá és őket ott egyszerűen mint közlegényeket kezelték, olyan közlegények gyanánt, akiknek részére az előmenetel útja el van zárva, akik tehát az egész idő alatt, .mig a háború folyamán internálva vannak, mint közlegények kénytelenek életüket tengetni. Hogy milyen érzelmeket váltott ki ez azokból, akik ott vannak, erre nézve itt van egy szavahihető magyar állampolgárnak levele, amelynek minden szavát el kell hinni, tekintettel annak személyére, akit azonban megnevezni nem akarok. Azt mondja a levél irója: (olvassa.) »A megérkezés után érzett örömbe egy kis