Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-767
767. országos ülés 1918 február 6-án, szerdán. 231 engedelemmel-e, de ismerve a minister urnak ebbeli működését, mert hiszen minden ilyen esetben ő intézkedik, azt hiszem, igen — a beszéd közlését nem engedte meg. Engedelmet kérek, hadi érdekből történt-e az. hogy az igazságügyminister urnak első igazságügyminister korában mondott beszédét ne közölhessék a lapok? Ezzel bizonyítom azt, — miután bizonyítékok után kiabáltak — hogy igen is, a minister urnak intézkedése a személyes gyűlölködés, a megsértett hiúság, a politikai intrikálások következménye. (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Maga sem hiszi!) Sándor Pál (közbeszól). (Nagy zaj balfelöl.) Bródy Ernő: Nem vagyok a Közútinak igazgatója. Sándor Pál: Nem is vagy! Elnök: Kérem Sándor Pál és Bródy Ernő képviselő urakat, szíveskedjenek a párbeszédektől tartózkodni. Fényes László : Áttérek a sajtóbizottságnak azon intézkedéseire, melyekből látni fogják, hogy messze tóllépi hatáskörét és nem abban a demokratikus irányban gyakorolja hatalmát, amelyet a kormány igért. Itt van néhány bizalmas közlés, melyet a sajtóbizottság a lapokhoz beküldött és amelyeket leszek bátor felolvasni. (Olvassa.) »Bizalmas értesítés! A sajtóbizottság felsőbb meghagyásra újból a legnyomatékosabban felhívja a tisztelt-szerkesztőségeket arra a tilalomra, hogy mindennemű sztrájkra vagy egyéb hasonló mozgalomra vagy zavargásra . . .« (Elénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen!) Hát akkor az iménti intézkedés még sem volt olyan nagyon helyes, mert akkor hallgatni méltóztattak. Ebből — ugy látom — retrospektive azt kell megállapítani, hogy akkor talán mégis bűzlött itt valami abban az előbbi intézkedésben. (Zaj a baloldalon! Derültség a jobboldalon!) (Olvassa:) ». . . vonatkozó közlések, akár nálunk, akár külföldön és pedig az ellenséges külföldön történtek is, feltétlenül tilosak, az ily mozgalmakról csak hivatalos közlések hozhatók. (Elénk felkiáltások a bal- és a jobboldalon : Nagyon helyes!) Ha Délfrancziaországban súlyos zavargások vannak és ott is a békét követelik a népek, ez talán csak még sem olyan tény, amelyet a magyar nemzet elől el kellene zárni? En azt hiszem, hogy ez a tény épen ellenkezőleg, megerősítené a magyar nemzetet abban a hitében és tudatában, hogy a kormányok belátják a béke eljövetele szükségének idejét és hogy a nép kitart addig, amig mindkét fél kormányai megszorittatn.ak a békére. (Nagy zaj.) Ez az uraim, igen . . . (Mozgás a jobboldalon.) Farkas Pál: Ez a Lloyd G-eorge—Troezkij formula! Fényes László: ... és én azt hiszem, eltalálom a túlsó oldal gondolatát és objektíve alkalmazkodom ezen gondolathoz, midőn azt hiszem, hogy ha ezt a tényt az izgatók félremagyarázva más irányban gyümölcsöztetnék, mint az a béke érdekében szükséges: akkor a kormány vezéreinek és elsősorban azoknak, akik állítólag a nép emberei voltak, az a feladatuk, hogy a félrecsavaró izgatókkal szemben odaálljanak a nép közé és megmagyarázzák neki, hogy mi ma a kötelesség és hogy miért és hogyan kell a kormánynak cselekednie. Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Mégis tettem! (Mozgás és felkiáltások jobbfelöl. Zaj. Balfelöl: Oda se eresztenek!) Fényes László: Igenis, azok mindenkit odaeresztenek és mindenkit meghallgatnak, csak nem méltóztattak még megpróbálni. Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Ön szerelte le a sztrájkot, vagy én? Fényes László: Nem ön, hanem a munkásvezérek bölcsesége szerelte le! Ön ennek is csak a politikai gyümölcsét akarja élvezni! (Zaj balfelöl.) En jól ismerem önt, minister ur! Egy hang (balfelöl): Nagyzási hóbort! Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Hogyne! Aludt is már nálam. Persze, hogy ismer! (Nagy derültség. Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Fényes László: Nem emlékezem rá, de ha aludtam valamikor, biztosíthatom, t. minister ur, hogy ez után a viselkedése után nem fogok többet ott aludni. (Derültség.) Nagyon kevés igaz demokrataérzésü ember fogja az ön háza küszöbét átlépni és emlékezni fog rá minister ur, lesz egyszer idő, — és ettől fél ön nagyon — amikor bekopogtatnak az ablakán és fogják mondani: jöjjön ki megint a ligetbe, maga csúnya ember. (Elénk derültség a jobb- és a baloldalon. Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Polónyi Dezső: Tegnap azt kiáltotta közbe, hogy világháború vam Fényes László: Én tudom. (Zaj.) Azért, mert világháború van, azért követelem, hogy a sajtót ne fojtsák meg. Egy hang (jobbról): Ep azért! (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Fényes László: Hogy a kormány mennyire megy a sajtó megrendszabályozása terén, erre nézve bátor leszek a sajtóbizottság egy másik közleményét idézni, egyetlen szó kihagyásával. Ezt a szót ki kell hagynom azért, mert magának a közleménynek közzétételét magam sem tartom illőnek, de nem hadiérdek szempontjából, hanem a jőizlés és az emberi magánjog szempontjából, t. i., hogy ki kihez megy nőül, vagy kit jegyez el, ahhoz senkinek semmi köze addig, amig az illető maga nem közli ezt, ez mindenkinek magánügye. En egynéhány esztendeje ujságiró vagyok, de soha ilyenféle hibájába, elfajulásába a sajtónak, vagy a sajtó egyik' másik részének nem estem bele. De mikor ezt
