Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-767
230 767. országos ülés 1918 február 6-án, szerdán. czenzura terén a hadiérdek czimletével való visszaélés megszűnjék.« Nem hivatkozom arra az esetre, amelyet már szóba hoztam, hogy az uj demokrata kormány közjogi elv feladásával lehetővé tette, hogy a császári és királyi közös hadügyi kormány Budapesten & r m. kir. postával közvetlenül érintkezhessek. Én azt hiszem, alkotmányjogi szempontból is, amit annyiszor méltóztatnak emlegetni, az lett volna a helyes, — ha már egyáltalában szükséges volt, hogy a frontra olyan lapokat ne lehessen küldeni, amelyek itthon olvashatók, amelyeket itthon a czenzura keresztülengedett, — hogy közvetlenül a magyar királyi kormány intézkedett volna, mert az, hogy a császári és királyi közös hadügyi kormány intézkedjék a budapesti m. kir. postával, szomorú preczedens és emlékezzenek rá t. képviselő urak — hiszen nem lesznek mindig hatalmon — hogy lesz még idő, amikor önök ennek a preczedensnek szomorú gyümölcseit le fogják szakasztani. Azt hiszem ez előbb lesz érett gyümölcs, mint az a másik, amely most még az igéret fáján van. (Derültség.) Amióta ez az intézkedés megtörtént, rohanvást megyünk visszafelé. A sajtóczenzura terén olyan anomáliák történnek, amelyekkel nekem, elsősorban mint kéj)viselőnek, másodsorban, mint a sajtó munkásának, erkölcsi lehetetlenség behatóan és részletesen nem foglalkoznom. Ki kell azonban jelentenem, nehogy szavaim rosszakaratúkig félremagyaráztassanak, hogy ami az én szerény személyemnek a háborúról és a háború után vagy közben történő berendezkedésekről való nézetét illeti, nekem meggyőződésein az, hogy igenis, az államokban a rendet fenn kell tartani. Lehetetlen igazat adnunk Lloyd Georgenak és társainak, akik esztendők óta hirdetik, hogy csak ki kell tartani és Ausztria-Magyarország felbomlik ós akkor keresztülgázolhatnak Németországon és rajtunk. (Helyeslés jobbfelöl.) Igenis, ezt helytelennek tartom és amennyire szerény erőmtől telt, mindig azon dolgoztam, hogy a rend fentartassék. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nemzet életét véka alá rejtsük; nem jelenti azt, hogy a népek érthető türelmetlenségével szemben a hatalom gőgjét: a gépfegyvereket szegezzük szembe. (Mozgás és zaj.) Ez az, ami ellen én feltámadok, de nemcsak a gépfegyverek, hanem a sajtóczenzura, terén uralkodó állapotok ellen is. A sajtó épen az a fegyver, amelylyel a türelmetlenséget, a szenvedelmeket, a kétségbeesést és elkeseredést meg lehet tisztítani, (Felkiáltások jobbfelöl: Fokozni lehet! Még jobban szítani!) amelylyel a népet fel lehet világosítani, az elkeseredést aczélos erővé lehet fejleszteni, ha azoknak, akik a kormányt, tehát az államot vezetik, megvan a nyílt lelkiismeretük, hogy megtettek mindent, amit meg kellett tenniök. De ha ez nincs meg, ha nem tették meg a szükséges intézkedéseket, ha nem váltották be az Ígéreteket, akkor értem, hogy kényelmesebb a kormánynak, ha nem enged hangot az igazságnak és ha nem áll oda, hogy megmagyarázza a népnek, miért vagyunk kénytelenek ezeket az állapotokat tűrni. T. ház! Ezeket kellett előrebocsátanom azért, hogy még ha volna is az országgyűlésnek olyan tagja, aki szándékosan félre akar érteni, ne érthessen félre legalább a többi ember, ne érthessen félre, az aki elhiszi nekem, hogy amit mondok, lelkiismeretemből eredően, minden melléktekintet nélkül mondom. A sajtó terén, amint bátorkodtam jelezni, egy idő óta hétmértföldes csizmával megyünk vissza, aminek okát, egészen becsületesen és őszintén megmondva, nem abban látom, mintha a sajtó nemzetellenes tanokat hirdetne, vagy a rendet akarná felforgatni, hanem abban látom a sajtó elnyomásának okát. hogy a kormánynak egyik tagja lehetetlen helyzetbe került a múltjával szemben. Hiu ember, aki nem bírja el a kritikát, (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Ki az ? Elnök csenget.) aki nem alkot, alkotni nem tud, hanem aki mindig politikai intrikákban kereste az érvényesülést. Nagyon jól rá méltóztattak ismerni, nem kell ő-t megneveznem. (Derültség a jobboldalon és a középen. Félkiáltások a baloldalon : Hát a választójogi törvényjavaslat?) Várjuk meg, amíg az törvény lesz. Bródy Ernő: Már megcsinálta, Fényes László: Tárjuk meg, hogy a javaslat törvénynyé válásának nem vet-e gáncsot? (Zaj és felkiáltások a baloldalon.) Bródy Ernő: Hisz azt mondta, hogy nem tud alkotni! Hock János: Hat szebb törvényt még nem nyújtottak be, az bizonyos. A javaslat czéljaiban is becsületes. KÓn Béla: Csak végre kell hajtani a maga egészében. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Fényes László: Bármennyire türelmetlenek is a képviselő urak, én el fogom mondani azt, amit akarok. (Zaj és ellenmondások a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Fényes László : Hogy áll az a tételem, hogy a sajtóczenzurában a legelkeserítőbb intézkedések nem az ország nyugalma érdekében, hanem a minister ur privát személye érdekében történtek, azt leszek bátor bizonyítani. Az egyik újság leközölte a minister ur június 7-én, vagy 8-án tartott beszédét, melyben a sajtóczenzuráról nyilatkozott és melyben megígérte, hogy a sajtóczenzurának azt a retrográd irányzatát, amelynél fogva a hadi érdek czimletével minduntalan visszaél,-reparálni fogja. Es az újság ezt a posthumusszá vált beszédet igazán nem valami erős kommentárral kisérte. Benyújtotta azt a sajtóbizottságnak és a sajtóbizottság — igazán nem tudom konstatálni, hogy felsőbb
