Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-766

216 766. országos ülés 1918 február 5-én, kedden. Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház ! (Hátijuk ! Halljuk!) A parlament iránti tiszteletből, miután itt hangzott el a t. ministerelnök ur azon felszólítása, hogy akik osztják az ő programmját, csatlakozzanak hozzá, kötelességemnek tartom az alkotmánypárt nevében a választ itt neki megadni. (Halljuk I Halljuk I) Mint tudni méltóztatnak, az alkotmánypárt múltkori ülésében feloszlott és tagjainak nagy többsége — ugy hiszem és ugy remélem — csatlakozni fog a ministerelnök ur által alapitandó pálthoz. Az elhatározás reánk nézve igen könnyű volt. Az a programm, melyet a t. ministerelnök ur itt kifejtett, semmi részében sincs ellentétben a mi programmunkkal, ez a volt alkotmánypárt programmjának mintegy természetes fejlődése, részben bővitése és kiépitése, de ellentét semmiben sincs. A választójog kérdésében tovább megy ez a kormányzati programm, mint ment régente az alkotmánypárt programmja. De konstatálni kívánom, hogy már 1913-ban, amikor az akkori ministerelnök — azt hiszem, Lukács László volt — beterjesztette a választójogi javaslatot, az alkotmánypárt kifogásolta azt, mint túlságosan szükkörüt és jelezte, hogy az nem lesz képes kielégíteni a kívánalmakat ugy, amint azt tőle várják. Akkor ugyan az alkotmánypárt nem volt még szervezve, de hivatkozom saját nyilatkozataimra, hogy bizonyítsam akkori felfogásomat. A Magyar Hírlapba ezeket írtam. Csak egyes pregnáns mondatokat olvasok fel, melyek kifejezik állásfoglalásomat (olvassa) : »Az egész választójogi kérdést az ipari munkásság igénye vetette fel. A jelenlegi kormányjavaslat ezt az igényt nem fogja kielégíteni. De nemcsak a munkásságra, hanem a kisbirtokosságra is hátrányos a javaslat a korhatárnál fogva. Az uj választójog alapján sem lehet arra számítani, hogy a korrupczió kisebb legyen, a kormány döntő befolyása pedig nehezebbé váljék. Odiózussá és tűrhetetlenné fog válni, hogy magánjogi viszonyok képezik a választójog alapját és hogy a jobbmóduak a munkások egy részét a választók sorába emelhetik, vagy onnan kilökhetik. A radikalizmust, olyan harczra fogja a javaslat kényszeríteni, amelyben minden fegyver az ő kezében lesz. Nem elégíti ki a javaslat azt a reális érdeket, amely erőt adott eddig is a radikalizmusnak, pedig minden forradalomnak, minden felfordulásnak az szokott az oka lenni, hogy a szükséges haladás elől elzárják az utat. A jelen javaslat nem fogja a kérdést nyugponthoz juttatni. Ha nem akarjuk, hogy a mai reform után azonnal uj váljék szükségessé, tetemesen tovább kell menni, mint azt a javaslat kontempláljam Ezeket irtam a javaslat letárgyalása előtt. Azután, a javaslat elfogadása után, amikor az alkotmánypárt megalakult, kardinális programmpontjává emelte a demokratikusabb választójog rögtöni megalkotását. A munkásokra nézve az alkotmánypárt azt az elvi alapot fogadta el, melyet a mostani kormányjavaslat ; kimondta, hogy a munkás szavazati joga a munkásbiztositó pénztár vagy a bányatársláda tagságához legyen kötve, ugy, hogy — igaz ugyan, hogy némi korlátozást akartunk felállítani akkor — de már nem választott el minket sok attól a javaslattól, melyet a kormány most beterjesztett. A háború tanulságait azonban mint alkotmánypárt már a múltban is levontuk, amikor azokat a czélokat, azokat a kereteket, azokat az alapelveket, melyeken a mostani javaslat felépül, már a múltban is elfogadjuk, ugy hogy természetes, hogy a kormány választójogi programmja nem akadálya a csatlakozásunknak, ellenkezőleg, egyike a legfőbb okoknak. A másik bővitése a programmnak a katonai kérdés felvétele a követelések sorába. Amikor ezt tettük, azt mondhatom, visszatértünk Tégi szerelmünkhöz. Mi az alkotmánypárton mindig a legnagyobb fontosságot tulajdonítottuk a katonai kérdés ilyetén megoldásának és érte valóban sokat küzdöttünk és áldoztunk. Hogy mást ne hozzak fel, én egyénileg többször voltam abban a nehéz helyzetben, hogy elhunyt agg uralkodónk felszólilitását kormányalakításra visszautasítsam a katonai kérdés meg nem oldása miatt, ami annál nehezebb volt, mert az első izben, mikor ez történt, tudtam, hogy ez a visszautasítás az országot nehéz és súlyos válságba viszi, (Igaz ! balfelől.) ele mégsem tartottam lehetőnek ennek megoldása nélkül a kormányalakításra való vállalkozást. Később pedig, mikor hasonlóan ilyen kedvező katonai megoldás nélkül módomban lett volna kormán)'t alakítani, tudtam, hogy a visszautasítás következtében politikai ellenfeleim jutnak a hatalomra, de azért akkor sem véltem erkölcsi joggal bírni ahhoz, hogy lemondjak a katonai követelésekről, ugy hogy valóban az alkotmánypárt sokat áldozott ezen czélokért. Tisza István t. képviselőtársam a múltkor azt mondta, hogy senkisem veheti nagyobb örömmel, bizonyos belső elégtétellel, mint épen ő és a mögötte állók a katonai kérdés ilyetén megoldását. Nem akarok vele most polemizálni. En azt tartom, hogy egyáltalában az ország érdeke azt kívánja, hogy azok a harczi bárdok, amelyeket egymás ellen forgattak a múltban pártok és egyének, lehető mélyen elásva maradjanak, (Helyeslés.) mert csak annak a küzdelemnek van erkölcsi jogosultsága, amely a jelenleg megoldandó kérdések miatt folyik, nem pedig annak, amely a múltra vonatkozik. Szükségesnek tartom azonban mégis megjegyezni azt, hogy mi, akik ezen az oldalon ülünk, talán legalább is ugyanannyi elégtétellel nézhetünk a katonai kérdés megoldására, mint bárki más, mert az ezen az oldalon folytatott küzdelem és agitáczió fejlesztette ki azt a szellemet, amely most eredményre jutott, azt a szellemet, amelyet megértett az érzékeny lelkű és szellemű fiatal uralkodó. Ez okozta azt, hogy mikor a király, szeretettől áthatva nemzete iránt, azt kereste, hogy mivel hálálhatja meg legjobban a nemzet hősiességét és hűségét, elsősorban a katonai kérdés ilyen megoldására gondolt. (Élénk éljenzés és taps balfelől.)