Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-765
202 765. országos ülés 1918 január 3l-én, csütörtökön. tásának védelmére van szorítva. Tessék megnézni a véderőtörvénynek első paragrafusát, ott is benne van, hogy a hadsereg, még pedig ugy a közös, mint a honvéd hadsereg kizárólag Magyarország és Ausztria területének védelmére szorítkozó hatáskörrel van megállapítva és ennélfogva a magyar nemzet sohasem mondott le arról, hogy a saját védelmét önálló jognak tekintse és azt közössé ne tegye, sem az osztrák kormánynak, sem a hadügyministernek beleegyezésével. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Most már csak egy dolgot akarok felolvasni, hogy tisztán lássuk, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak ebben a kérdésben mi volt eddig az álláspontja. Tudjuk, hogy nemcsak az a törekvés volt meg, amely legelsősorban a chlopy-i parancsban nyilatkozott meg, de megvolt és megvan állandóan az a törekvés is, hogy ö felsége a király a hadsereget mindig a »meine Armee« czim alatt kezeli. Ez már mind egy fentartott felségjognak az emanáczióját jelenti. Engedjék meg nekem, hogy befejezésül és hogy ettől a kérdéstől elbúcsúzhassunk, felolvashassam a függetlenségi és 48-as pártnak egy aktáját, melyet a jelenlevő t. képviselő urak közül sokan írtak alá. Akik a nevek iránt érdeklődnek, megnézhetik, itt van nálam. Mikor a chlopy-i napiparancs napvilágot látott, a párt elnökletem alatt kiküldött egy bizottságot, melynek tagjai voltak Tóth János jelenlegi belügyminister ur, Bakonyi Samu és Mezőssy Béla t. barátom. Egy éjszakán át, melyről nagyon kedves emlékek intenek felém, csináltunk egy okmányt, melyre nézetem szerint büszkén fogunk hivatkozhatni és fognak utódaink is hivatkozhatni, mikor mi már nem leszünk. Ebben a históriai dokumentumban benne van a függetlenségi pártnak egész álláspontja azzal a programmal szemben, melyet most hallottunk. Ez pedig szól ckkép (olvassa) : »Alkotmányunknak egyik alapja az is, hogy minden államhatalom egyedül a nemzeti akarat forrásából ered és így a felségjogok is a nemzetnek a király által gyakorolt jogai. Nincs felségjog törvényen kívül, törvényen felül.« Azért, t. ministerelnök ur, annak a programúinak idevonatkozó részére, amelyet ma méltóztatott elmondani és amely mint históriai dokumentum itt fog maradni, tessék egy devizát a homlokára irni. A magyar alkotmány azt mondja : non rex, sed lex ; a magyar alkotmányban nem a király, de a törvény az ur, senki más. Azt mondja ezután'ez a manifesztum: (Olvassa.) »()rszágunknak olyan törvénye nincs, amely a nemzeti nyelvnek a hadseregben való érvényesülését Felségednek egyoldalú elhatározásától tette volna függővé.« Szól azután a kilenczes-bizottsági megállapodások ellen is. (Olvassa.) »Felséged hadparancsa a feledelemnek jogait szembeállítja a nemzet jogaival. Nemzetünk sohasem mondott le a hadseregre vonatkozó jogairól ; azon törvényünk is, melynek sérelmes értelmezésével most a királyi jogok kiterjesztésének szándékát tapasztaljuk, világosan fentartotta a magyar hadsereget, melyet kiegészítő részévé tett ugyan az összes hadseregnek, de nem nyilvánította azt más hadsereggel sem közösnek, sem egj'ségesnek és csupán az 1723 : I. t.-czikkben gyökerező kölcsönös és együttes védelem kötelezettségének e-zélszerü teljesítése érdekében ismerte el a magyar hadsereg egységes vezérletét, vezényletét és beiszervezetét a magyar király által intézendőnek. Egyben azonban világosan kikötötte : a király ezen jogokat is csak alkotmányosan gyakorolhatja.* (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon : Természetes !) Miért hiányzott ez a programúiból ? (Derültség.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi tílinister: Az sincs benne, hogy kétszer kettő négy. Polónyi Géza: Tessék gróf Tisza István urat megkérdezni, hogy neki ebben a kérdésben mi az álláspontja. T. i. itt válunk el egymástól. A függetlenségi párt sohasem vitatta azt, hogy az 1867. évi XII. t.czikk értelmében a királyt ezek a jogok meg nem illetik. Hisz ez világos törvény, ez benne van. Amit mi vitattunk, az az, hogy nincs fentartott jog, nincs kizárólagos jog. Csak tessék mosolyogni. Gr. Tisza István : Majd felolvasom. Polónyi Géza : Nincs fentartott felségjog, nincs kizárólagos felségjog — e körül van az egész harcz — csak alkotmányosan gyakorolható felségjog. Hát alkotmányos jog az, amit most látunk, mikor a képviselő ur ma is feláll és azt mondja, hogy nekünk nincs más kötelességünk, mint türelmesen várni, míg ö felségének tetszik az önálló hadsereget, mint érett gyümölcsöt a nemzet ölébe hullatni, vagyis, hogy a nemzetnek e tekintetben nincs követelési joga, hanem csak a királynak van ajándékozási joga ? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt vannak a különbségek. Most már a király elismeri a nemzet követelését. Teljesen helyes. De akkor nem lehet azt mondani, hogy az egységes vezérlet, vezénylet és egységes védelem ö felségének a joga. Erről van szó. Folytathatnám ennek felolvasását, de látom, hogy pár barátomat kellemetlenül érinti. (Eüenmondások baljelől.) Rakovszky István : Dehogy! Bakonyi Samu : Ugyanaz a kedves visszaemlékezés ! Polónyi Géza : Nem hallottam a programban, de a hírlapok szerint talán nem tévedek, hogy csak véletlenül maradt ki az elmondottakból, hogy a hadseregre vonatkozó ezen jogok tekintetében arról van szó, hogy ezek csak a hábcru után hajthatók végre. Bakonyi Samu : Benne van. Polónyi Géza : Talán el is tetszett mondani. Bocsánatot kérek, hogy nem hallottam. Ez egy lényeges pont. Mert a helyzet képe ez. Amíg a gazdasági kérdés tekintetében minden félreértés kizárásával teljesen végrehajtatik az az álláspont, hogy a függetlenségi párt támogat egy kormányt,
