Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-765

765. országos ülés 1918 január 31-én, csütörtökön. 201 rály beleegyezik abba, amit a ministerium előterjeszt. A királynak megvan a kezdeményezési joga, megvan a szenteytési joga, de ezt csak az általa kinevezett alkotmányos ministerium utján gyakorolhatja, személyesen soha. S t. uraim, vannak irók, akik többi közt Hegelre utalnak, aki a Kechtsphilosophie VII. kötetében egyenesen államcsínynek minősiti az ilyen eljárást. Én nem osztom ezt a felfogást, ennyire nem megyek, csak aggodalmasnak tartom, mondván, hogy alkotmányos monarchiában a nemzet törvényhozó testületét abba a helyzetbe sodorni, hogy esetleg helytelenítse azt, amit a király helyesnek mond, ez veszélyezteti azt a felséges magasságot, amelyben a király felségjoga alapján ugy áll, hogy szent és sérthetetlen. De hiszen volt eset nálunk is, hogy történt ilyen hivatkozás a királyra, nem is régen. Mikor Khuen-Héderváry Károly gróf ministerelnök lett, mennyire kolportálták akkor — méltóztatik emlékezni — a király ö falségének azt a nyilatkozatát, hogy mennyire meg van ő elégedve a választásoknak eredményével, hogy hogy megdicsérte a kormányt-. Itt van a Kossuth-pártnak felirati javaslata a kezemben, majd át fogom adni a t. ministerelnök urnak, olvassák el erre vonatkozólag a válaszfeliratban mondottakat és abban kifejezett alkotmányjogi tételt. Most nem foglalkoztatom vele a t. házat. Ámde engem nem ez a szempont érdekelt e kérdésnél, hanem most már, miután alkotmányjogi aggodalmak vannak és ez a dolog egészen szokatlan, fölvetettem magamnak a kérdést, mi lehet az oka, hogy épen ennél a kérdésnél és a hadsereg kérdésénél hivatkozás történik ö felségének helyeslésére, amire előre megkaptam a választ. (Mozgás.) Egy hang (a jobboldalon) : A választójogot is onnan kapták ! Polónyi Géza: T. képviselőtársam szava fokozza azt, amit mondok ; arra is áll, de nem hallottam itt ezt kormányprogramm gyanánt hirdetni. És a választójogra nézve is megvan nekem a specziális álláspontom és higyje meg t. képviselőtársam, hogy én a választójogot kérdését arra való tekintet nélkül fogom tárgyalni, vájjon Őfelségének ebben a kérdésben mi az óhajtása és mi a meghagyása. Legyen meggyőződve. De most arról beszélek, hogy a katonai kérdéssel szemben van-e ennek históriai jelentősége, vagy nincs. Megkaptuk a feleletet gróf Tisza Istvántól : Igenis a katonai kérdéssel kapcsolatosan azon küzdelem után, amelyben ez a kérdés a nemzet két része között válaszfalat képezett, igenis van értelme és ebben a tekintetben teljesen ugyanaz az eset, mint az emiitett angol példa, hogy t. i. a kormány nem jószántából hivatkozik a királyi hekyeslésre, hanem azt más helyről kívánták. Ugyanezt mondta G-rey, az akkori ministerelnök Angliában, nyíltan beváltván e tényállást . Most már, t. uraim, mi tehát értelme e dolognak ?_Az, hogy őfelsége kívánta és kívánja, hogy abban a programmban a nemzet színe előtt legyen KEPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. megmondva, hogy ez csak az ő helyeslésével történhetik, mint ahogy a t. képviselő ur mondta, mert a rendelkezési jog a fentartott felségjog alapján őt illeti és senki mást. T. uraim, ez a dolog rendkívül aggodalmas és én óhajtom, hogy ez a kérdés épen gróf Tisza István mai felszólalásával szemben legnagyobb nyíltsággal, de egyúttal legnagyobb határozottsággal tisztáztassék. Már most itt van a másik része a dolognak, hogy az osztrák kormánynyal és a hadügyministerrel való tárgyalás ennek a programmnak egyik alkotórésze. Mert itt is azt mondták, hogy a teóriában ugyanaz az álláspontunk, hogy ezeknek az uraknak semmi közük ehhez, de gyakorlatilag mégis azt csináljuk, vagyis végrehajtjuk azt, amit mi hosszú évtizedeken át a nemzet ellen való háborúnak és a nemzet jogaival való visszaélésnek neveztünk. Annyival különösebb ez, hogy most válik ez programmponttá, amikor rövid néhány hét választ el attól, hogy gróf Tisza István és társai itt egy vita alkalmával mindnyájunk tapsai közt fejtegették azt a nézetünk szerint is teljesen helyes elvet, hogy az 1867 : XII. t.-cz. és annak kardinális rendelkezései nem egy három szerződő compaciscens által létesített szerződés, hanem olyan jog, amely felett a nemzet és a király szabadon rendelkezik minden harmadik tényező beavatkozása nélkül. Tehát amikor a consensus az egész képviselőházban erre vonatkozólag megvan, akkor mi szükségünk van kormányprogrammba bevenni mint kötelezettséget, hogy bizonyos vonatkozások tekintetében az osztrák kormánynyal és a hadügyministerrel tárgyalni fogunk ? Ezt abszolúte nem birom megérteni. (Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső : Lecsúszás a 67-ről is ! Polónyi Géza: Igen, ezek a tényezők annál kevésbbé lehetnek számottevők.mert hiszen tudjuk, hogy 1867-ben, mikor a XII. t.-czikk megalkottatott, közös hadügyminister még nem is volt a világon, tehát nem is lehetett olyan tényező, kinek a kérdés eldöntésébe rajtunk és a királyon kivül bármiféle beleszólása lehetne. Ha azonban látom, hogy a programmban ki van fejtve, hogy nemcsak egységes vezérlet, vezénylet és belszervezet van, hanem egy nóvumként ismételten hallottam ezt a szót is, mint a programmnak egyik pontját említeni : »egységes védelem«, akkor kegyes engedelmükkel bátor vagyok annak a meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy ez többet jelent, mint az 1867 : XII. t.-czikknek a közös hadseregre vonatkozó rendelkezése és többet jelent, mint a kilenczes bizottság első pontjának megállapítása. A mi történelmi multunk ismeri a pragmatika szankczió alapján a kölcsönös védelmet és ismeri az 1867 : XII. t.-czikkből az együttes vezérletet, vezényletet és belszervezetet, de sehol sem ismeri a törvény az egységes védelmet. A törvény szerint a kölcsönös védelem Magyarország területi integri26