Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-765

192 765. országos ülés 1918 gyón helyeslem azt is, hogy a tisztelt kormány az Ausztriával a két kormány között megkötött meg­egyezés alapján felvette a német birodalommal a gazdasági szorosabb viszony létesítésére irányuló tárgyalásokat. Feltétlenül csatlakozom ahhoz a nyilatkozatához, s aláhúzom ezen nyilatkozatát, hogy ez a szorosabb viszony természetszerűleg érdekeink megóvása mellett kereskedelempoliti­kai önállóságunkat is íentartsa. S ami az érdemi momentumot,illeti, arra az egyre hivom fel a tisztelt kormány figyelmét, hogy igénytelen nézetem szerint mindazok a nagy gaz­dasági előnyök, amelyek ebből a szorosabb viszony­ból Magyarországra há rámolhatnak, elsősorban attól függnek, hogy az az egész gazdasági terület, amely bizonyos szorosabb viszonyba jut egymás­sal, mezőgazdasági import- vagy ekszport-terület lesz-e, hogy olyan terület lesz-e, amelyen a mező­gazdasági védvámok hatékonyak maradnak és érvényesülnek. Mert amilyen óriási előnye volna Magyarországra, nézve annak, hogy ilyen mező­gazdasági import-terület mellett jutna szorosabb gazdasági viszonyba a német birodalommal, annyira nemcsak elvesznének ezek az előnyök, de még rosszabbá is válnék a helyzet Magyarországra nézve, mintha csak .Ausztriával képezne közös vámterületet, ha ekszport-területbe jutunk és le kell mondanunk a mezőgazdasági védelem azon mérté­kéről is, amely az Ausztriával való gazdasági ki­egyezés mellett a magyar termények részére bizto­sitva van. (Igaz ! Vgy van ! jóbbfelől.) Már most a tisztelt ministereinök ur kivánja az Ausztriával való szövetség megújítását, kí­vánja ennek alapján a szorosabb viszony megálla­pítását a német birodalommal, de hozzáteszi, hogy fenn kivánja tartani az elhatározás szabad­ságát a jövő országgyűlés számára. Ez ellen in thesi annál kevéssé lehet kifogásom, mert hiszen annak idején a ministerelnöki székből is kijelen­tettem, hogy a kormány óhajtja, hogy ez lehet­séges legyen (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) s csak abban az esetben térnénk el tőle, ha azt az ország érdekei parancsolják. Szivemből kívánom, hogy a ministerelnök urnak sikerüljön ennek a czél­nak elérése ; de utóvégre ez nem tőlünk függ, utó­végre ebben nagyon sok compaciscensnek van bele­szólása. Csak arra kérhetem a ministerelnök urat, hogy semmi körülmények között — még hog]ma ellentétbe kellene is jutnia mostani kijelentésével •— ne engedje Magyarországot abba a helyzetbe juttatni, hogy kénytelen legyen Ausztriával, ha nem is jogilag és formailag kénytelen, de a viszo­nyok kényszere folytán kénytelen megújítani a ki­egyezést, anélkül hogy garancziákat kapott volna, hogy mindazok az előnyök, amelyeket az álta­lunk megkötött ldegyezés jelent Magyarországra nézve, tényleg meg is valósulnak. (Elénk tetszés és taps a jobboldalon.) Polónyi Géza : A kormány kijelentette a múlt­kor, nem újság. Gr. Tisza István : A gyakorlati veszély az, hogy a ministerelnök ur és vele az ország olyan január 31-én, csütörtökön impasse-ba juthat, aminek folytán előáll legalább is a viszonyok által felidézett kényszer a közös vámterület fentartására anélkül, hogy Ausztria elfogadta volna a Tisza—Clam-Martinic-féle ki­egyezést. Nem azt mondom., hogy igy lesz. Ha valakinek, a tisztelt ministerelnök urnak sikerülni fog talán ezt a veszélyt elhárítani, hiszen a tisztelt ministerelnök ur szakértelméről és tárgyalási képességeiről magasabb véleménye nem lehet senkinek, mint nekem. De a legnagyobb szak­értelem, a legnagyobb tárgyalási ügyesség mellett s bekövetkezhetik ez az eset. Én előre felemelem óva intő szavamat, előre kérem a tisztelt kormányt és r előre felelőssé teszem a kormányt arra nézve, hogy gondoskodjék róla, hogy az a kiegyezés, amsl'yet a Olam-Martinic-kor­mánynyal megkötöttünk, in peius semmiféle körül­mények közt ne változtassék meg. (Igaz ! Vgy van I a jobboldalon. Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Na­gyon jó, nagyon mulatságos ! Rosszabbat ne csinál­jon ! Derültség a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Hall ­juk ! a jobbóldalon.) *' Azt hiszem, t. ház, minden hazafiasán gon­dolkozó magyar ember csak megelégedéssel és örömmel fogadhatja azokat a kijelentéseket, ame­lyeket a t. ministerelnök ur a hadsereg kérdésében mondott. (Igaz! Vgy van! a jobboldalon.) Tudjuk mindnyájan, t. ház, hogy a hadseregre vonatkozó ez a reform ö felségének legmagasabb kezdemé­nyezésére vezethető vissza, (ügy van! a jobb­oldalon.) Tudjuk mindnyájan, hogy ezzel elérkezett az ügy abba a stádiumba, ahol annak megvalósí­tását meggyőződésem szerint, — ha a magyar nem­zet erősen helytáll mellette — semmiféle földi ha­talom meg nem akadályozhatja. (Igaz ! Vgy van ! Taps a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Csináljunk törvényt róla !) Polónyi Géza: Megvan a törvény, tessék végrehajtani. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Gr. Tisza István : T. ház ! A dolgoknak ezt a fejlődését senki sem. veheti nagyobb örömmel és hozzátehetem, bizonyos belső elégtétellel, mint t. elvbarátaim és én, azok, akik mindig azt mondot­tuk, hogy várjuk meg, amig a király spontán elhatározása megérleli a dolgot, akik mindig azt mondottuk, hogy kapcsoljuk ki ezt a kérdést a pártpolitikai küzdelmekből, (Mozgás a szélsőbal­oldalon.) szabadítsuk meg azoktól az izgató jel­szavaktól, amelyek csak zavarólag hatnak a kér­dés objektív megítélésére és akkor az érett gyü­mölcs magától hull a magyar nemzet ölébe. (Vgy van! a jobboldalon.) Itt vagyunk, a gyümölcs megérett. (Vgy van! a jobboldalon.) Fényes László: Kétmillió magyar holttest érlelte. Szép érett gyümölcs. Drága gyümölcs! (Zaj a jobboldalon.) Gr. Tisza István : Az a körülmény, hogy ezj a kérdés éveken át nem állott a magyar nemzet politika előterében, párosulva azokkal a tapasz­talatokkal, amelyeket mindenki szerzett a világ-

Next

/
Thumbnails
Contents