Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-765

¥65. országos ülés 1918 január 3l-én, csütörtökön. 193 háború alatt, tényleg odaérlelte a helyzetet, ahová a magyar nemzet hő óhaja kivanta. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ma a magyar nemzet egyetért királyával e kérdésben és ezzel, ismétlem, legalább is a főkérdésekre nézve a megoldás feltartóztathatlanul adva van. (Ugy van! a jobboldalon.) Mert hiszen ha a ministerelnök ur azt mondja, hogy ezt a kérdést politikai okokból bizon}^os vonatkozásokban az osztrák kormányával is tisztába kell hozni, ehhez teljes mértékben hozzájárulok. Áll ez azokra a vonatkozásokra, amelyek a védtörvényt érintik,'vagy a közös ministeriumok hatáskörét módosítják, egyszóval, amelyek tényleg egyetértő elintézést igén3^elnek. De nem áll a kérdés azon részére, amely pl. a magyar vezényleti és szolgálati nyelvre vonatkozik. Ez belügye a magyar királynak és a magyar nemzetnek. Az 1867 : XII. t.-cz. alapján, a magyar király a maga alkotmányos fejedelmi joga alapján a magyar hadsereg vezényleti és szolgálati nyelvét ugy szabályozza, ahogy ő kívánja. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza : Nem igaz. A magyar alkotmány szerint a magyar nemzet sohasem mondott le róla. (Nagy zaj.) Elnök : Kérem Polónyi Géza képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Polónyi Géza : Ily joga nincs a királynak. (Zaj.) Gr. Tisza István : Ha a t. képviselő urak azt hiszik, hogy ezzel a fellépéssel (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) a magyar nemzeti katonai reform ügyét szolgálják, ezt a hitüket nem akarom elrontani. (Zaj és mozgás. Elnök csenget.) Beck Lajos : Ez a nemzet joga ! Gr. Tisza István : Gyakorlatilag a dolog érdemén semmit sem változtat. Köztünk van az a nézeteltérés, hogy a- szolgálati és vezényleti nyelv megállapítása alá esik-e az 1867 : XII. t.-cz. rendelkezésének vagy nem. Ez az eltérés a mi felfogásunkban fennáll és époly kevéssé akarom a magam felfogását a t. képviselő urakra ráoktrojálni, mint ahogy természetesen a t. képviselő urak sem foszthatnak meg engemet az én meggyőződésemtől. (Ugy van ! a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Hock János: Tovább megyek, az ön programmja győzött. Elnök (csenget) : Csendet kérek. Gr. Tisza István : Gyakorlatilag a fontos az. — és ha a t. képviselő urak nem feledkeznek meg azokról a nagy érdekekről, amelyeket most pártkülönbség nélkül valamennyiünknek szolgálnunk kell, akkor kérem, hogy tanúsítsanak velünk szemben több türelmet — gyakorlatilag az a fontos, hogy önök is, mi is, akik ezt ö felsége alkotmányos fejedelmi jogának tartjuk, abban a meggyőződésben vagyunk, hogy amint ebben a tekintetben Ö felsége felfogása megnyilatkozott, megnyilatkozott a magyar nemzeti kívánságok szellemében, akkor ezt többé semmiféle idegen beavatkozás el nem veheti tőlünk. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. SXXVIII. KÖTET. Hock János: Helyes, de az osztrák kormány sem ! (Halljuk ! Halljuk ! jóbbfélől.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István : És akkor ebben a kérdésben -becsületes, hazafias magyar emberre nézve csak egy kötelességet ismerek, és ez az, hogy ennek az ügynek végleges diadalát minden párttekintetet és pártszempontot félretéve teljes erejével előmozdítsa. (Élénk helyeslés és taps jobb felől.) Hock János: Ez nem végleges, csak ötven százalék ! (Halljuk! Halljuk I jobbjelöl. Az elnök csenget.) Gr. Tisza István : Teljesen egyetértek a t. ministerelnök úrral abban is, hogy a katonai kérdésnek ezzel a megoldásával valóban teljesen lehullhatnának azok a közjogi válaszfalak, melyeknek a magyar közéletet a nemzet érdekeire ártalmasán zavaró hatását azt hiszem, mindnyájan éreztük. Hogy lesz-e sikere ebben a tekintetben a t. ministerelnök ur felszólításának vagy sem, azt nem én vagyok hivatva megítélni. De egyet tudok : meggyőződésein szerint becsületes, hazafias és a mai pillanatban az ország érdekében szükséges lépést tennének azok, akik függetlenségi álláspontjukat, tekintettel a kérdésnek erre a megoldására, felhagynák. (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! (Halljuk ! Halljuk ! jóbbfélől.) Gr. Tisza István : Soha talán szükségesebb nem volt a magyar nemzet létérdekei szempontjából, hogy a közjogi válaszfalak, amelyek valóban elvesztették aktualitásukat, ne hassanak zavarólag, ne hozzanak meghasonlást a magyar nemzetben, ne akadályozzák meg annak az egységes nemzeti frontnak létrejövetelét, melyre szükségünk van mindazon nagy feladatok megoldása szempontjából, melyekre ráutalt a t. ministerelnök ur és szükségünk van azért, hogy diadalmasan, minden akadályon keresztülgázolva, megvédjük a magyal' nemzeti politikának nagy sarktételeit, melyekben egyetértünk, külső és belső ellenségeinkkel szemben — mint épen ma. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Fényes László : Mihelyt megcsináltuk a választójogot ! Gr. Tisza István ". A t. ministerelnök ur mihozzánk is fordul az ő felhívásában. (Halljuk ! Halljuk !) Én biztosithatom róla — hiszen mostani felszólalásom is elég tanújelét adja — hogy mindazon nagy szempontok, melyek az ő felhívása mellett szólnak, nálam és t. elvbarátaimnál teljes méltánylásra és megértésre találnak. Ha ennek ellenére ma nem vagyunk abban a helyzetben . . . Gr. Károlyi Mihály: Csak ma ? Gr. Tisza István : . . . igen, ma.. . . hogy a hozzánk intézett kérdésre igennel válaszoljunk, ennek egyedüli lényeges oka az a szerencsétlen körülmény, hogy napirendre tüzetett a választói jog kérdésének olyan megoldása, (Zaj és derültség a baloldalon. Közbeszólások a jobboldalon.) mely a nemzet létérdekei szempontjából a legsúlyosabb 25