Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-765
765. országos ülés 1918 január 31-én, csütörtökön, 189 tatása a modern adóteclinikának azok az eszközei, amelyek a kiadásokat bevételeikkel ellensúlyozzák. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Adó lesz!) De eredményre csak ugy vezetnek, ka a nagyobb arányú gazdasági fellendülés, a produktív munka teremti meg azt a szélesebb adóalapot, azt a fokozottabb teherviselési képességet, mely a kiadóbb állami bevételeknek előfeltétele. Állami adósságaink konszolidálása, hosszabb lejáratú vagy pedig járadékkölcsönökre való átváltoztatása, mérsékeltebb kamatoztatása mellőzhetetlen feltételei a kibontakozásnak. Azt a a nagy és okvetlenül elérendő czélt pedig, hogy pénzünk értékét helyreállitsuk, csak ugy érhetjük el, ha egy jelentékenyebb vagyonadó által igyekszünk fölös pénzforgalmi eszközeinket legalább fokozatosan bevonni, másfelől pedig fokozott gazdasági tevékenység, a mellőzhető behozatal megszüntetése s kivitelünk fokozása által fizetési mérlegünk passzivitását elenyésztetni. Maga ez a körülmény oly odaadó gazdasági munkára serkent bennünket, melynek útjából el kell távolitanunk minden zavaró körülményt, mely az egész nemzeti erő összműködését hátráltatná. Az egész közfelfogásnak, ennek a gazdasági erőnek összhangzatos kifejtésére kell tömörülnie, s azért kívánatos, hogy kiküszöböljük közéletünkből, legalább egyelőre, hosszú időre azokat az ellentéteket, melyek politikai életünkre nehezednek s szüntelen akadályát képezik az együttes erő kifejtésének. Azok a közjogi ellentétek, melyek politikai felfogásunkba éket vernek, két sarkalatos pontra vezethetők vissza : a gazdasági önállásra, helyesebben különválásra és a hadsereg önállóságára. (Halljuk ! Halljuk ! a ház minden oldalán.) A gazdasági különválás kérdésének megítélésénél, bármi legyen e tekintetben rendes viszonyokra vonatkozó álláspontunk, ma nem hagyható figyelmen kivül a háború következtében beállott megrendülés, mely fölöttébb koczkázatossá tenné gazdasági életünk uj alapokra helyezését (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és huzamosabb időhaladékot követíl a kibontakozási műveletek zavartalan keresztülvitelére, épen gazdasági fejlődésünk előkészítésének, pénzügyi viszonyaink rendezésének és ha semmi másról nem is lenne szó, pénzértékünk helyit állításának érdekében. (Nagy mozgá és nyugtalmiság a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton: Húszéves vagy negyvenéves lesz a kiegyezés 1 (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Wekerie Sándor ministerelnök: Nem hagyható továbbá figyelmen kivül -a háború által teremtett világgazdasági helyzet, melyből Magyarország sem vonhatja ki magát legvitálisabb érdekeink koczkáztatása nélkül. (Helyeslés a jobboldalon.) Mig tehát egyfelől féltékenyen meg kell óvnunk törvényeinkben biztosított önrendelkezési jogunkat arra az esetre, ha a gazdasági viszonyok kialakulása és saját érdekeink megóvása az önálló gazdasági berendezést tennék szüksé.gessé, (Közbeszólások a szélsőbaloldalon.) addig-ma nem állhatunk doktriner egyoldalúsággal arra az álláspontra, hogy azt a világgazdasági helyzet és az előbb emiitett szempontok követelményeivel szemben is feltétlenül követeljük. (Nyugtalanság a szélsőbahldahn. Helyeslés a jobboldalon.) A mai viszonyok ezt a nézetellentétet úgyszólván tárgytalanná teszik; feladatunk ma elsősorban az, hogy, amint már kifejtettük, a jövő országgyűlés elhatározási szabadságát teljesen biztosítsuk. (Zaj a baloldalon.) Lovászy Márton : Tisza is igy csinált ! Wekerie Sándor ministerelnök: A másikat, az önálló hadsereg kérdését is sarkalatos pontként vettük fel programmunkba. (Halljuk! Halljuk! a ház minden oldalán.) Czélunk az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregnek nemzeti és gazdasági szempontból való önálló kiépítése. (Elénk helyeslés, taps és éljenzés a baloldalon.) Ebbeli törekvésünk az egységes vezérletnek, vezényletnek és belszervezetnek megóvása mellett, melyek a katonai védelem egységét és hatályát biztosítják, ö felsége helyeslésével találkozik-. (Élénk tetszés és taps a baloldalon. Elénk felkiáltások : Éljen a király !) Lovászy Márton : Csináljunk róla mindjárt törvényt! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a jobboldalon.) Wekerie Sándor ministerelnök : X. ház ! önként" érthető, hogy ez a reform csak a háború befejezése után lesz keresztülvihető s hogy egyelőre csak az előkészítésre szorítkozhatunk. Amint ezt már a t. ház előtt, Balla Aladár képviselő ur interpellácziójára adott válaszomban kifejtettem, bármennyire ragaszkodunk is ahhoz az állásponthoz, hogy jogilag e kérdésnek szabályozása tulaj donképen a magyar nemzetnek és királyának ügye, magasabb politikai szempontok követelik, hogy az bizonyos vonatkozásokban az osztrák korrnánynyal is tisztáztassék. (Elénk ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton : Ez jogfeladás, ministerelnök ur ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak. Wekerie Sándor ministerelnök: Világosan mondom, hogy ez egyedül a mi jogunk, de hogy politikai szempontok követelik, hogy bizonyos vonatkozásokban az osztrák kormánynyal is tisztáztassék. Hock János : És ha a kettő összeütközik ? Wekerie Sándor ministerelnök: Akkor a mi javunkra dől el ! Polónyi Géza: Azt már láttuk a koaliczió idején ! Wekerie Sándor ministerelnök: Jelentékeny lesz az a megterhelés, melyet hadseregünk külön ellátása által vállalunk magunkra, de sokszorosan ellensúlyozza azt, hogy a honvédséggel teljesen közös intézmények olcsóbbá teendik az ellátást. Nagy politikai előnynek tartom továbbá azt, hogy megszűnnek azok az ellentétek, amelyek a hadsereg beszerzéseinek kvótaszerü megosztása
