Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-765

765. országos ülés 1918 január 31-én, csütörtökön, 189 tatása a modern adóteclinikának azok az eszközei, amelyek a kiadásokat bevételeikkel ellensúlyozzák. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Adó lesz!) De eredményre csak ugy vezetnek, ka a nagyobb ará­nyú gazdasági fellendülés, a produktív munka teremti meg azt a szélesebb adóalapot, azt a fo­kozottabb teherviselési képességet, mely a kiadóbb állami bevételeknek előfeltétele. Állami adósságaink konszolidálása, hosszabb lejáratú vagy pedig járadékkölcsönökre való át­változtatása, mérsékeltebb kamatoztatása mel­lőzhetetlen feltételei a kibontakozásnak. Azt a a nagy és okvetlenül elérendő czélt pedig, hogy pénzünk értékét helyreállitsuk, csak ugy érhetjük el, ha egy jelentékenyebb vagyonadó által igyek­szünk fölös pénzforgalmi eszközeinket legalább fokozatosan bevonni, másfelől pedig fokozott gaz­dasági tevékenység, a mellőzhető behozatal meg­szüntetése s kivitelünk fokozása által fizetési mér­legünk passzivitását elenyésztetni. Maga ez a körülmény oly odaadó gazdasági munkára ser­kent bennünket, melynek útjából el kell távolita­nunk minden zavaró körülményt, mely az egész nemzeti erő összműködését hátráltatná. Az egész közfelfogásnak, ennek a gazdasági erőnek össz­hangzatos kifejtésére kell tömörülnie, s azért kívá­natos, hogy kiküszöböljük közéletünkből, legalább egyelőre, hosszú időre azokat az ellentéteket, melyek politikai életünkre nehezednek s szüntelen akadályát képezik az együttes erő kifejtésének. Azok a közjogi ellentétek, melyek politikai fel­fogásunkba éket vernek, két sarkalatos pontra vezethetők vissza : a gazdasági önállásra, helye­sebben különválásra és a hadsereg önállóságára. (Halljuk ! Halljuk ! a ház minden oldalán.) A gazdasági különválás kérdésének megítélé­sénél, bármi legyen e tekintetben rendes viszo­nyokra vonatkozó álláspontunk, ma nem hagyható figyelmen kivül a háború következtében beállott megrendülés, mely fölöttébb koczkázatossá tenné gazdasági életünk uj alapokra helyezését (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és huzamosabb időhaladékot követíl a kibontakozási műveletek zavartalan ke­resztülvitelére, épen gazdasági fejlődésünk előké­szítésének, pénzügyi viszonyaink rendezésének és ha semmi másról nem is lenne szó, pénzértékünk helyit állításának érdekében. (Nagy mozgá és nyugtalmiság a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton: Húszéves vagy negyven­éves lesz a kiegyezés 1 (Halljuk ! Halljuk ! a jobb­oldalon.) Wekerie Sándor ministerelnök: Nem hagy­ható továbbá figyelmen kivül -a háború által teremtett világgazdasági helyzet, melyből Magyar­ország sem vonhatja ki magát legvitálisabb érde­keink koczkáztatása nélkül. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Mig tehát egyfelől féltékenyen meg kell óvnunk törvényeinkben biztosított önrendelke­zési jogunkat arra az esetre, ha a gazdasági viszo­nyok kialakulása és saját érdekeink megóvása az önálló gazdasági berendezést tennék szüksé­.gessé, (Közbeszólások a szélsőbaloldalon.) addig-ma nem állhatunk doktriner egyoldalúsággal arra az álláspontra, hogy azt a világgazdasági helyzet és az előbb emiitett szempontok követelményeivel szemben is feltétlenül követeljük. (Nyugtalanság a szélsőbahldahn. Helyeslés a jobboldalon.) A mai viszonyok ezt a nézetellentétet úgyszólván tárgy­talanná teszik; feladatunk ma elsősorban az, hogy, amint már kifejtettük, a jövő országgyűlés elhatározási szabadságát teljesen biztosítsuk. (Zaj a baloldalon.) Lovászy Márton : Tisza is igy csinált ! Wekerie Sándor ministerelnök: A másikat, az önálló hadsereg kérdését is sarkalatos pontként vettük fel programmunkba. (Halljuk! Halljuk! a ház minden oldalán.) Czélunk az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregnek nem­zeti és gazdasági szempontból való önálló kiépí­tése. (Elénk helyeslés, taps és éljenzés a baloldalon.) Ebbeli törekvésünk az egységes vezérletnek, ve­zényletnek és belszervezetnek megóvása mellett, melyek a katonai védelem egységét és hatályát biztosítják, ö felsége helyeslésével találkozik-. (Élénk tetszés és taps a baloldalon. Elénk felkiáltások : Éljen a király !) Lovászy Márton : Csináljunk róla mindjárt törvényt! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a jobb­oldalon.) Wekerie Sándor ministerelnök : X. ház ! ön­ként" érthető, hogy ez a reform csak a háború befejezése után lesz keresztülvihető s hogy egye­lőre csak az előkészítésre szorítkozhatunk. Amint ezt már a t. ház előtt, Balla Aladár képviselő ur interpellácziójára adott válaszomban kifejtettem, bármennyire ragaszkodunk is ahhoz az állás­ponthoz, hogy jogilag e kérdésnek szabályozása tulaj donképen a magyar nemzetnek és királyának ügye, magasabb politikai szempontok követelik, hogy az bizonyos vonatkozásokban az osztrák korrnánynyal is tisztáztassék. (Elénk ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton : Ez jogfeladás, minister­elnök ur ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak. Wekerie Sándor ministerelnök: Világosan mondom, hogy ez egyedül a mi jogunk, de hogy politikai szempontok követelik, hogy bizonyos vonatkozásokban az osztrák kormánynyal is tisz­táztassék. Hock János : És ha a kettő összeütközik ? Wekerie Sándor ministerelnök: Akkor a mi javunkra dől el ! Polónyi Géza: Azt már láttuk a koaliczió idején ! Wekerie Sándor ministerelnök: Jelentékeny lesz az a megterhelés, melyet hadseregünk külön ellátása által vállalunk magunkra, de sokszorosan ellensúlyozza azt, hogy a honvédséggel teljesen közös intézmények olcsóbbá teendik az ellátást. Nagy politikai előnynek tartom továbbá azt, hogy megszűnnek azok az ellentétek, amelyek a hadsereg beszerzéseinek kvótaszerü megosztása

Next

/
Thumbnails
Contents