Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-765
765. országos ülés 1918 január 31-én, csütörtökön. 187 a szélsőbaloldalon.) hogy ujak ne legyenek felállíthatok, (Helyeslés balfelől.) a meglevők pedig csak a szűkebb családi körre korlátoztassanak s azontúl a tulajdoni jogosultság megóvása mellett szabad birtokokká váljanak. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Polónyi Géza : Nagyon helyes ! El kell törölni ezt a középkori visszaélést. (Zaj.) Wekerie Sándor ministerelnök: A földbirtokpolitika terén elénk táruló második legnagyobb feladat a fokozottabb hasznositás leend. El kell érnünk azt a ezélt, hogy szükségleteinket minden á.gban magunk fedezzük, hogy ott, ahol azt éghajlati viszonyaink nem engedik, azt oly anyagokkal pótoljuk, amelyek nálunk termelhetők, hogy iparfejlesztésünk érdekében az itt előállítható nyersés segédanyagok termelésére — tartozzanak azok a mezőgazdaságnak vagy az őstermelés más ágazatainak, mint a bányászatnak körébe — különös és rendszeres gondot fordítsunk. (Helyeslés.) Mindezek az irányítás és beosztás tekintetében kényszerítő intézkedéseket is fognak szükségesekké tenni. Nem kívánok most azokra a részletekre kiterjeszkedni, melyek a járadék-birtokok bevezetése, a birtok megszerzésével vagy beruházásával járó hiteligények megkönnyítése tekintetében fognak szükségeseknek bizonyulni. Csak a kép áttekinthetősége érdekében kívánok megjegyezni annyit, hogy habár ugy a birtokeltagolási, valamint az intenzivebb gazdaság érdekében szükséges intézkedések, azok irányítása és végrehajtása természetszerűen a kormányhatóságok feladatát képezik is, amennyiben kényszerintézkedésekről van szó, a tulajdoni érdekek megóvása szempontjából minden kényszerintézkedést egy közjogilag szervezett független tanács hozzájárulásával kívánunk végrehajtani s a törvényhozás közvetlen ellenőrzése alá helyezni. (Helyeslés.) Állattenyésztésünk minősített és számszerű emelése, a különös fontossággal biró állati melléktermények fokozottabb hasznosítása, szőlőtermelésünk nehézségeinek elhárítása, gyümölcstermelésünk tervszerű általánosítása a megkezdett munka hatékonyabb folytatását igénylik s a helyesebb birtokmegoszlásban kétségtelenül fogékony talajra fogunk találni. Anélkül hogy a részletekbe bocsátkoznám, a mezőgazdasággal kapcsolatosan csak érinteni kivánom a mezőgazdasági érdekképviselet szervezésének (Helyeslés balfelől.) s az idegenforgalom rendszeres elősegítésének és az egész országra kiterjedő megalapozásának szükségét. (Helyeslés.) Lehetetlen közömbösen néznünk, hogy sok millióval adózunk a külföld idegenforgalmának, anélkül hogy a modern gazdasági bevételek ezen egyik legkiadóbb forrását saját részünkre hasznosítani tudnók. Nemcsak száraz bevételi számokról van itt szó, hanem különben alig fellendíthető vidékek ellátásáról, nemzeti érdekek megóvásáról, külföldi összeköttetések állandósításáról, ezek gazdasági és kulturális előnyeinek biztosításáról. Az átvonuló idegenforgalom nágyobbszabásu föllenditésével kell csak előkészületek jellegével biró eddigi akcziónkat kiegészíteni. Gazdasági tevékenységünknek nem szabad egyoldalúnak lennie. Bármennyire döntő súly esik is mezőgazdasági tevékenységünkre, ettől eredményt csak ugy várhatunk, ha karöltve jár a nágyobbszabásu ipari és kereskedelmi tevékenységgel. Először is azoktól a béklyóktól kell ezeket felszabaditanunk, melyekkel a mezőgazdasági foglalkozást is, de főleg ezeket kötötte le a háborús gazdálkodás. Kisiparunk életképes részét helyes tagolás és tömörités, a nyersanyag előnyÖsebb megszerzése, a feldolgozás elősegítése, áruinak értékesítése, szállítóképességének biztosítása utján kell ujabb életre keltenünk. (Helyeslés.) A gyáriparral szemben kihaló részét pedig idejekorán kell bevonnunk ennek körébe, nehogy elveszítsük a szakértelmében rejlő tőkét és emellett idegen termékek fogyasztása által még idegen érdekeknek váljunk adózóivá. A gazdasági és főleg az ipari szakoktatás gyakorlati fejlesztése általában egyik legbiztosabb támasza a gazdasági fejlődésnek s annál a döntő szerepnél fogva, melylyel a technika és vegyészet mélyebb irányú művelése a gazdasági haladás ujabb lehetőségeit tárja fel előttünk, mellőzhetetlen immár, hogy egy ujabb technikai s vegyészeti főiskola felállítása által siettessük gazdasági előhaladásunkat. (Elénk helyeslés.) Az ipari fejlődésnek számtalan előfeltétele csakugyan megvan hazánkban, mint sok más államban. A feldolgozatlan és parlagon heverő nyersanyagok, a földnek kiaknázatlan kincsei, a nyersanyagoknak — különösen a mezőgazdasági terményeknek — számtalan előállítási lehetősége mind oly helyzetbe juttatnak, hogy ha a szakértelem mellett a tőke és munkaerő egyensúlyának helyes irányba hozatalát biztosítjuk, s ha biztositékát nyújtjuk a helyes tőkekonczentrácziónak, a termelés speczializálásának és a vállalkozási szellem megfelelő honorálásának, akkor az iparfejlesztés terén is biztosítva kell látnunk jövőnket. A nágyobbszabásu ipari fejlődésnek talán egyik hatékony eszközét alkothatjuk meg azáltal, ha, a vasutak kivételéve], egyes az állam kezén levő s kevésbbé jövedelmező üzemeket a magántevékenységgel egyesítve alakítunk át nagy és döntő sulyu ipari vállalatokká. Harmadik súlypontja a gazdasági tevékenységnek a kereskedelemre, ennek szabaddá tételére esik. (Halljuk ! Halljuk !) Nemcsak arra a közvetítő kereskedelemre gondolok, mely a helyi szükségletek kielégítője, melynek szintén szabadabb mozgását, legális hasznát meg kell hagynunk, túlkapásait, illetéktelen nyerészkedését korlátoznunk, (Helyeslés balfelől.) feladatául elsősorban hazai ipartermékeink forgalombahozatalát tekintenünk ; inkább arra a nagy világkereskedelemre kívánok utalni, amely messze idegenben közvetíti az áruk értékesítését, a nyersanyagok és egyéb nélkülözhetetlen idegen áruk 24*
