Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-758

758, országos ülés 1917 deczember 10-én, hétfőn. ii inert hiszen elveszni a részletekben nem akarok, de ezt fel akarom említeni —, a hontmegyei eset. A hontmegyei főszolgabirákat felszólította a főispán — és volt közöttük olyan, aki megtette —, hogy a munkapárti bizottsági tagokhoz, de csak azokhoz, akik fel vannak .mentve, menjenek el és kívánjanak tőlük írásbeli nyilatkozatot, hogy a kormánypárthoz csatlakoznak. Különösképen csak a felmentettekhez.« T. képviselőház! A főispán természetesen nincs abban a helyzetben, hogy erre a nyilatkozatra itt a képviselőházban válaszolhasson. Megteszem azonban ezt én annyival is inkább, mert ezekbe a dolgokba, amelyek Hont megyében a pártszervezéssel voltak kapcsolatosak, én folytam be, én voltam a vezetötagja annak a végrehajtóbizottságnak, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozott. Ezért legelső sorban mind a magam részéről, mind a főispán nevében és megbízásából ki kell jelentenem, hogy az igen t. volt ministerelnök urat teljesen félrevezették: állítás, amelyet ő itt tett, a valósággal homlokegyenest ellenkezik, annak abszolúte semmi alapja nincsen. Már most méltóztassanak megengedni azt is, hogy ezzel kapcsolatban vázolhassam azokat a dolgokat, amelyek ott történtek, még pedig ugy a mi eljárásunkat, mint a munkapárt eljárását, hogy ezekből levonhassa a t. ház a konzekvencziát, vájjon melyiknek eljárása volt helyes. (Halljuk ! Halljuk!) A kormányt támogató pártok részéről szervezési munkálatokat tettünk folyamatba. Majd később meg fogom mondani, miért kellett ezeket nekünk folyamatba tennünk. Ezeknek a szervezési munkálatoknak végzésére egy végrehajtóbizottságot alakítottunk, amelynek — mint említeni szerencsém volt — én voltam a vezető tagja. Ez a végrehajtó-bizottság avégből alakult, hogy megtudja, vájjon a hontmegyei kormányt támogató pártok hogyan lesznek képviselve a törvényhatósági bizottságban. Ez egy szervezési munkálat volt, amelynek keresztülvitele végett felosztottuk magunk között a munkát. Megjegyzem, hogy a végrehajtó-bizottság tagjai között semmiféle tisztviselő nem volt. Azok mind független polgárok voltak, akik között ezt a munkát felosztottuk és akik tájékozódni igyekeztek abban a tekintetben, vájjon kik lesznek azok, akik csatlakozni fognak a kormányt támogató pártokhoz. Én magam, mint ennek a végrehajtóbizottságnak vezetője, arra kértem minden egyes tagot, hogy csak azokkal lépjenek érintkezésbe, akikkel jó viszonyban vannak Ezeknek tudják meg a véleményét és ha valaki ezek közül csatlakozni akar, kérjék meg, hogy ezt a szándókát a végrehajtőbizottsággal írásban tudassa Semmiféle főszolgabírót ebbe a végrehajtóbizottságba be nem vettünk, ezt magunk csináltuk, ez teljesen ment volt minden j>ressziótól, sőt ellenkezőleg : én magam egyenesen megmondottam. hogy még a látszatát is kerülni kell annak, hogy bárki presszionálva érezze magát. Önkéntesen csatlakoztak hozzánk a vármegyéből igen sokan a bizottsági tagok közül, anélkül hogy bármiféle felhivást intéztünk volna hozzájuk. Különösen a j>a|3ság részéről, mind katholikus, mind protestáns papok. Már most megmondom, viszont hogyan csinálták a maguk szervezését a munkapártiak. Méltóztassanak a kettőt szembeállítani. Amikor a kormánybukás után Hontvármegyében a volt főispán még sokáig vezette az ügyeket, amikor még hivatalban volt, akkor történt, hogy a főispánnak hivatalos helyiségében, hivatalos szobájában ki volt téve egy iv, amelyen az aláiró gróf Tisza Istvánt a munkapárthoz való tántoríthatatlan ragaszkodásáról biztosította és kijelentette, hogy a munkapártot fogja továbbra is támogatni. Ezt az ivet, amely a főispán asztalán volt, a baloldalán aláirta a volt, akkor még aktiv főispán, a jobboldalon pedig az alispán. Számosan járultak oda mind tisztviselők, mind bizottsági tagok, akik azt részint aláirtak, részint az aláírást megtagadták. (Mozgás a baloldalon.) Landauer Béla: Mind a ketten fővezérei az annak idején való alkotmány elleni harcznak. Csermák Ernő: Méltóztassanak felszólítani azt az urat, akinél az iv van, tegye le azt a ház asztalára, akkor majd meglátjuk, hogy fog az az iv festeni. Ezt az ivet körözték a kávéházban is, ad majorem dei glóriám, mert természetesen a legkönnyebben lehet olyan helyen működni, melyre nézve azt mondhatják, hogy azt a törvény nem tiltja. (Zaj a baloldalon.) Czobor László: Hiba volt P Jogos volt! Szabad volt tenni! Csermák Ernő: Megtették azt is, hogy munkapárti czélokra gyűjtöttek. Ennek valóban nagyon örültünk, mert hiszen a munkapárt eszméjének propagálására a gyűjtés mindis a legalkalmasabb eszköznek bizonyult. Már most fel akarom említeni azt, hogy ugy gróf Tisza István képviselő ur, mint a vármegyében egyes vezető emberek mindig abból az álláspontból indultak ki, azt állították fél alapul, hogy Hont vármegyében lehetetlen, hogy másnak legyen többsége, mint a munkapártnak s aki más ott többséget csinál, az csak erőszakkkal csinálhatja azt. Ha valaki ismeri a hontvármegyei viszonyokat és tudja, hogy kik a hontmegyei munkapártnak ma a fő vezéremberei, csodálkozni fog, hogy valaki hogyan mondhat ilyent. Hiszen itt ül velem szemben Czobor László t. képviselőtársam, aki annak idején alispánja volt a vármegyének; ő nagyon jól tudja, hogy ezek az urak, az egyikük hontmegyei képviselő, a másikuk Hont vármegyének volt főispánja, a mi vezéreink voltak akkor, amikor mi ellenzéken voltunk. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Nem akarom ezeket a röpiratokat ismertetni, mert nem akarom a vármegye békéjét